2013. július 14. 00:31

A montenegróiak amondóak, a védekezésükkel nyerték meg a mérkőzést – mi pedig azt, hogy a támadásunk nem volt megfelelő. Nagyjából fedi is egymást a két minősítés: a tény pedig az, hogy 8-5-re kikaptunk.

A szimpla statisztikák elmesélik a mérkőzés történetét: az összes lövés aránya 30-21 volt a vendégek javára, a kapura menő labdák száma 18-13 – ez mutatja, hogy jóval több veszélyt kreáltak a montenegróiak, ami alapján törvényszerű volt a háromgólos vereség.

Pedig nem indult rosszul: a szépszámú közönség – így a díszpáholyban Kemény Dénes társaságában ülő Kövér László házelnök – előtt mi szereztünk vezetést, Varga Dénes talált be emberelőnyből. Aztán egy kibekkelt hátrány után Hárai Balázs egy labdanélküli kiállítás után lőhetett, de fölétrafált, így kisvártatva 2-0 helyett 1-1 állt a táblán. Majd miután a meglehetősen jól fickándozó Bedő Krisztián harcolt ki ötöst, azt Hosnyánszky Norbert elhibázta, ezzel lehetett volna 2-2, ám a második rész elején kisvártatva 1-3-ra alakult az állás.

Noha egy vízilabda-mérkőzés nem szokott eldőlni az első negyedben, ám arra később rájöhettünk, hogy ezen a találkozón minden jobb helyzetet illik megbecsülni. Duplán is. Annál ugyanis törékenyebb ez a mai magyar válogatott – hangsúlyozottan most még –, hogy ha egy Montenegró szintű csapat ellen elkezd nyílni az olló, és a vetélytárs elmegy három góllal az első félidőben, akkor azt adott esetben már nem fogjuk könnyedén ledolgozni. Meg izzadva sem.

Ez a csapat a védekezést már nagyon tudja, ez ma is kiderült, Nagy Viktor kifejezetten meggyőző volt, ugyanakkor a támadás könnyen lerobban. Ráadásul, ahogy csapatunk egyik rutinosabb tagja mondta, a mai pólóban egyre nehezebb simán helyzetbe kerülni, nincs az, ami öt-hat éve, hogy akad negyedenként két-három lefordulás (akár ha hat az ötös vagy öt a négyes), és minden passzra nagyon kell figyelni, mert igencsak felkészülnek egymásból a csapatok.

Azaz ezen az estén nagyon nem volt mindegy, hogy 2-0 vagy 1-1, meg hogy 2-2 vagy 1-3. A folytatásban ugyanis egyre inkább látszott, hogy hiába megy jól a védekezés, azért a nagy számok törvénye szerint ha nálunk minden harmadik támadásban mocorog a gól, míg náluk minden másodikban, akkor az előbb-utóbb visszatükröződik az eredményjelzőn.

Félidőben 5-2-re vezettek vetélytársaink – akikkel szemben Cseljabinszkben büntetőkkel, a görög tornán pedig a 4-0-ás indulás után simán győztünk –, és bár rendkívül szívós munkával visszazárkóztunk 6-4-re, a negyedik negyed elején elszúrtuk az utolsó igazi esélyt. Az az emberfór lövés nélkül ment el, így újra csak bánhattuk, amint 5-6 helyett 4-7-re alakul az állás: itt dőlt el végképp az összecsapás. (Egyébként az előnyjátékról kiderült, hogy ami az edzésen már megy, az a mérkőzéseken, élesben még nem mindig: a kapufás megjátszásokból egyszer sem született gólt, pedig négyszer is megpróbáltuk a falból befejezni a fórokat.)

A vége 8-5, továbbá a tanulság: a világbajnokságig még fel kell pörgetni a támadásainkat, dinamikusabbá tenni a lövéseket. A kapitány és a játékosok szerint ezzel nem is lesz baj, azaz Barcelonára nő a játékosok és a labdák sebessége is. Ránk fér. Addig pedig még vár egy keményebb küzdelem a görögök ellen vasárnap délben.

Jegyzőkönyv

Magyarország–Montenegró 5-8 (1-2, 1-3, 2-1, 1-2)
Hajós Alfréd uszoda, 2000 néző.
Vezette: Teixido (spanyol), Ceccarelli (olasz)

Magyarország: Nagy V. – Bátori 1, Varga Dénes 1, Gór-Nagy, Bedő 1, Szivós, Madaras. Csere: Hárai 1, Hosnyánszky, Vámos 1, Decker Á., Jansik Sz.

Montenegró: Radics – M. Janovics 1, N. Janovics, Crousillat 1, Klikovac, Drasko Brguljan, Petrovics 1. Csere: Paskovics 1, Darko Brguljan, Draskovics 2, Misics, Jokics 1, Csucskovic 1.

Emberelőnyök: 9/2, ill. 12/4
Ötméteres: 1/0, ill. –
 


A másik mérkőzésen
Görögország–Németország 13-9 (4-2, 4-2, 3-1, 2-4)
Gólok: Fontulisz 4, Milonakisz 2, Murikisz 2, Kolomvosz 2, Gunasz 2, Afrudakisz 1, illetve Nossek 2, Oeler 2, Bukowski, Rohe, Real, Schüler, Miers

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás