A háromnapos felkészülési torna minden értelemben értéket adott: a győztes válogatottunk hasznos tapasztalatokkal lett gazdagabb, a közönség élvezte, amit látott, mindenki boldogan ment haza. Benedek Tibor csapata jó emlékekkel utazhat ma Kassára, a keddi Világliga-meccsre.

Fotó: MTI/Kovács Anikó

Mottó:
„Amire az emberek sokáig, nagy akarattal, kitartással, előrelátással és körültekintéssel készülődnek, végül is bekövetkezik.”
Márai Sándor


Az első szó a köszöneté.

Köszönet a magyar válogatottnak, amely minden egyes pillanatában rettentően komolyan vette a tornát, voltaképpen úgy állt hozzá, mintha még mindig a hazai Európa-bajnokságon játszana, avagy igyekezett megfelelni úgy a szakmai, mint a nézőtéri igényeknek. Bátran állíthatjuk, maximális sikerrel járt. Maximális, és nem pusztán azért, mert százszázalékos teljesítménnyel végzett az első helyen, a történtek jóval túlmutatnak ezen. A záró parti, a Kanada elleni találkozó a legjobb példa erre. Nem ment a társaságnak, fáradtan, fásultan tette a dolgát, ennek ellenére az első két negyed arra engedett következtetni, hogy még így, takaréklángon égve is hozza valahogy meccset. Alkalmasint azonban rá kellett döbbennie, nem eszik ilyen forrón a kását, avagy a vízilabdát, ha nem is mesterien, de sokat tanult szinten űző ellenfelek ellen is pórul járhat ilyenkor az ember. A lehető legjobb történt a IX. Volvo-kupa 23. negyedében Benedek Tibor legénységével: elveszítette 3–0-ra. Tekintettel a rögvest felszínre kerülő, pozitív attitűddel írt sportolói egóra („Mi nem kaphatunk ki!”), a felpaprikázott belső énre, az önbecsülésre, a torna utolsó felvonása, a 24. negyed a „szenvedve is, de megcsináljuk!” performansz jegyében telt. Megcsinálták. Több gólt lőttek (ötöt), mint addig a találkozó egészében, fogcsikorgatva zúzták szét az addigra önbizalommal felvértezett kanadai állásokat, bizonyították, képesek megfeszülni is azért, hogy sikerrel járjanak. Konkrétabban: mérhetetlen erőt sugároztak. Ennél többet ettől a meccstől nem is kaphattunk volna, a gálázás helyett küzdeni kellett, ez csak kamatozhat a jövőben. A horvátok elleni extra védekezés (az olimpiai bajnok hat gólon tartása kisebb pályán pazar produkció), az amerikaiak elleni szellemes, hatékony támadójáték (21 lőtt gól bárki ellen megsüvegelendő teljesítmény) egytől-egyig emelte a nívót, avagy a szövetségi kapitány a vízilabda minden szegmenséből kapott valami olyat a csapattól, ami után ezt mondhatta: „Nagyon elégedett vagyok, jól sikerült ez a torna.”

A második szó is a köszöneté.

Köszönet Volvo Autó Hungária Kft-nek, amely immáron kilencedik alkalommal rendezte meg ezt a felkészülési tornát. Rangot, nem kis rangot kapott az esemény az évek során. Az egy dolog, hogy a magyar válogatott nincs az országban olyan uszoda, amelyet ne töltene meg, ahol ne lennének kíváncsiak az emberek legjobb pólósainkra. Az meg egy másik, és kristálytisztán jelzi a torna létjogosultságát, hogy az ellenfelek igénylik a meghívását, avagy sikk ezen a tornán részt venni. A két tengerentúli csapat örömmel utazott hozzánk, de maga az olimpiai bajnok is igényelte a részvételt. Hiába, no, lehet a sportág őshazája Anglia, fő otthona jó ideje nálunk található. Ahol a mai napig rajonganak érte, ahol áldoznak rá, ahol adok-kapok alapon működik a publikum és a csapat közötti kohézió. A Volvo-kupa kiváló kezdeményezés, tökéletesen illeszkedik a cégprofilhoz, az, hogy afféle bónuszként minden egyes magyar gól után 90 ezer forint került a szövetség kasszájába, amelyet az utánpótlásra kell költenie, mutatja, hosszú távú „projektről” van szó. A 39 gól 3510000 forintot ér papíron. Amúgy pedig sokkal többet: valahol magát a vízilabdát.

A harmadik szó is a köszöneté.

A köszöneté, méghozzá a helyszínt biztosító BVSC-é, amely felújított uszodájában méltó körülményt biztosított a tornának; a közönségé, amely végig nagyszerű hangulatot varázsolva tette emlékezetessé pólósaink számára a három napot; minden olyan emberé, aki jelenlétével, munkájával hozzátette valamit a mutatvány sikeréhez. A tenisz Grand Slam-versenyek után a győztes szájából elhadart köszönetnyilvánítás másolása ezúttal nem véletlen, elvégre az Eb után újfent „alkottunk” valamit. A IX. Volvo-kupát. Jövőre, az olimpia évében jöhet a jubileumi tizedik.

Stílszerűen előre köszönjük.


–amlerzoltán–