A vártnál jóval könnyebb győzelmet aratott a IX. Volvo-kupa első napján a magyar válogatott (21–11 az amerikaiak ellen), amelyre ma végre egy nehéz meccs vár: 19 órától az olimpiai bajnok horvátok lesznek az ellenfelek.

Fotó: Kovács Anikó

                                                                                                                                                                                                           Mottó:
                                                                                                                                                                                                           „Muszáj ordító farkasnak lenni a farkasok közt.”
                                                                                                                                                                                                                                                                      Móricz Zsigmond


Jól leplezte „csalódottságát” Benedek Tibor szövetségi kapitány.

Mielőtt fennakadnának a szemek, rögzítsük: a csalódott szó idézőjelbe tétele funkciót szolgál. Funkciót, amely arra hivatott rávilágítani, hogy az amerikaiak 21–11-es lemészárlása természetesen önmagában nem ad okot a keserűségre (sőt, ugyebár!), mindazonáltal tekintettel az eredményfüggetlen torna szoros mérkőzések adta igényre, valahol „fájó”, hogy ismét „csak” gálameccset játszott a társaság.

Az ambivalens érzések elhessegetése persze ilyen produkció láttán könnyebben megy az embernek, még akkor is, ha pontosan tudja, a későbbi, tétre menő megméretések miatt mindenképpen szüksége volna a csapatnak kiélezett, végletekig izgalmas, harcos, kegyetlen keménységű partikra. Az Egyesült Államok elleni olyan messze volt ettől, mint Makó ugye Jeruzsálemtől…

Alkalmasint persze csavarhatunk egyet a történéseken, és mondhatjuk azt is: fenomenális, hogy válogatottunk egy amerikai erősségű riválist (amely fiatalított ugyan, de így is veszélyes lesz várhatóan a jövőben mindenkire, garancia lehet erre a szerb Udovicsics mester személye) játszi könnyedséggel döngöl vízbe. A 21 lőtt gól még a kisebb pályán is csúcsprodukció. Varga Dénes zsenialitása (mást jelzőt keresni sem érdemes rá), az ötöt vágó Salamon Ferenc pontossága (az OSC pólósában érezhető a bizonyítási faktor), Bedő Krisztián eredményes brusztolása (a centert képtelenek voltak tartani), Manhercz Krisztián lazasága (a bajnokságban néhány napja Szécsi Zoltánnak ejtett egy gólt, most a válogatottban is megtette – mosolygott is a kispad rendesen), Nagy Viktor magabiztossága egytől-egyig jelezték, ritkán találkoznak ugyan az urak, de hamar képesek helyretenni azokat a bizonyos fogaskerekeket. A játékosok pozitív attitűddel atitatott felsorolását természetesen folytathattuk volna még, hiszen a gólt nem szerző, de a többiek alá játszó Szivós Mártonon keresztül a remekül blokkoló Angyal Dánielen át egészen a még messze nem standard, de ha így folytatja azzá váló csapattagig, Német Tonig,  ergo mindenki hozzátette a magáét.

Árnyalatnyi kritika a rajt utáni védekezést illetheti, a négy kapott gól láttán az első szünetben a hét lőtt ellenére sugárzott a kapitányról némi elégedetlenség.
Nyilvánvalóan az erősebb ellenfelek ellen ennél nagyságrendekkel keményebben kell elkezdeni a meccset, még akkor is, ha a négyszer nyolc percben egyértelmű a fejlődési potenciál a csapatban. Ezúttal is így volt: percről percre élesedtek a karmok, a szoros védekezésből adódó sok emberhátrány igényelte tökéletes koncentráció, az ebből adódó masszív blokkerdő a találkozó előrehaladtával vált egyre kiforrottabbá, Nagy Viktor remekéléséről pedig esett szó. (A záró negyed kiengedése nem csak hogy bőven belefért, hanem teljesen érthető is). A jó csapat egyik jellemzője, hogy ravasz mód fárasztja ki ellenfelét – nos, ezúttal még ravaszságra sem volt szükség, egész egyszerűen szimpla önerőből, úgymond őszinte játékkal gázolt a társaság.

Csoda, hogy a publikum élvezte a csata minden egyes másodpercét?

Ma minden bizonnyal rágósabb lesz a menü.

Az olimpiai bajnok Horvátország – amelyből éppúgy hiányzik néhány nagyágyú, mint nálunk – teljesítheti Benedek Tibor vágyát is, avagy a felkészülési időszakban végre szoros mérkőzésre késztetheti valaki együttesét.
 
Más kérdés, a jelek szerint ehhez alaposan fel kell kötnie a gatyáját…

– amlerzoltán –