Bereczki Miklós két év után távozik a csapattól. A BEK-győztes játékos sajnálja, hogy nem fejezhette be azt, amit elkezdett, hiszen szentül hiszi, bent tartható a társaság az első osztályban. Az edzői álmait pedig nem adja fel!

Fotó: PVSK

A Honvéddal tíz esztendeje játékosként Bajnokok Ligáját nyert Bereczki Miklós volt már jobb passzban is. Érthető. Bízott, nagyon bízott abban, hogy csapatával, a PVSK-Mecsek Füszért együttesével megindul végre felfelé, a két soros hazai mérkőzés, a Debrecen és a Kaposvár ellen hat pontot szerez a társaság, és elkerül a veszélyes zónából.

De leváltották.

Mint beszámoltunk róla, a PVSK vezetése úgy döntött, edzőt cserél, és Lukács Gergelyt nevezte ki az új szakvezetőnek.

Mondani sem kell, a pénteken 44. születésnapját ünneplő egykori védőjátékost mellbe vágta a leváltása, mindazonáltal esze ágában sincs sarat dobálni volt munkaadójára, sőt sok sikert kíván a csapatnak a folytatásra. Mindazonáltal azt azért megjegyezte, mennyire sajnálja, hogy nem bizonyíthatta be, képes benntartani az együttest az első osztályban: „Rossz érzés, hogy félbeszakadt a munkám, de nincs mit tenni. A brazil válogatott fiúval, akit nagy nehézségek árán potom pénzért hoztam ide, valamint a Czigány Karcsi távozásával keletkező űrt az ideigazolásával betöltő Szedmák Dáviddal erősebb lesz a csapat, valós esélyei lesznek céljai eléréséhez. Arról nem beszélve, hogy két olyan hazai találkozó következik, amelyeket én halasztattam el, s amelyek közül mindkettő nyerhető. A Debrecent az első körben nyolcórás buszozás után gyűrtük le el, a Kaposvárt nemrég legyőzte a KSI, avagy ez a találkozó sem reménytelen – ha sikerül győzelemmel abszolválni ezt a két találkozót, azzal máris a kilencedik lenne a csapat. Kár, hogy nem kaptam meg az esélyt erre…”

A szakvezető megjegyezte, talán hibázott abban, hogy a kelleténél magasabbra tette a lécet, hiszen sokan ebből indultak ki. A Nemzeti Sport a szezonbeharangozójában a 13-14. helyre „árazta be” az együttest, de Bereczki Miklós többen gondolkodott: „A tízedik helyet mondtam, ezzel is próbáltam motiválni a fiúkat. Voltak jobb, voltak rosszabb meccseink, mint minden csapat életében. Idén legyőztük a Vasast, majd a három idegenbeli meccsünket elveszítettük, amelyek közül kettőn nem volt reális esélyünk a győzelemre. A KSI elleni vereséget, mint korábban is mondtam, rendkívül sajnálom, vállaltam érte jómagam is a felelősséget, bár azt azért illik kihangsúlyozni, hogy egyrészt a fővárosiak annál jóval erősebbek, mint sokat gondolják, másrészt a délelőtt tizenegy órás kezdés, a pécsi utazás után – mert az anyagiak miatt nálunk szóba sem jöhet a meccs helyszínén alvás – lejátszott mérkőzés sok külső tényező miatt sem alakult számunkra kedvezően. Most jön az említett két szintén nyerhető összecsapás, de sajnos már nem velem…”

Fotó: PVSK

Bereczki Miklós technikai vezető hiányában szinte mindenes volt Pécset, nyilván nem lesz egyszerű számára a tétlenség. Márpedig most minden bizonnyal egy ideig nem ülhet kispadra: „Szezon közben ritkán váltanak a csapatok edzőt, jól lehet én is így kerültem anno ide, Pécsre. Szégyenkezni valóm nincs, teljesítettem, amiért szerződtettek. Bízom benne, legkésőbb nyáron megtalál valami értelmes kihívás, és újra edző lehetek valahol. Élek-halok a sportágért, nem szeretnék elszakadni tőle, addig is talán folytatom játékvezetői tevékenységemet, és ha engedik, meccseket vezetek az utánpótlásban.”

A szakvezető ajánlóleve mindenesetre nem rossz: feljutott a Kaposvárral, majd első szezonjában rögvest kilencedik lett a somogyiakkal, majd a Pécset tartotta bent az ob I-ben. A mostani történések, reméli, nem törik meg edzői karrierjét. Amúgy pedig drukkol a Pécsnek, mint mondta: „Lukács Gergőnek sok sikert kívánok, fejes ugrik a mély vízbe, drukkolok neki és a csapatnak!”

– a.z. –