Február 5-től a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó irányítja a Magyar Vízilabda Szövetség egyik legfontosabb testületét. Elődje, Császár György tovább vezeti a szövetség játékvezetői képzését. Molnár Tamást kérdeztük az új feladatokról.

Nagy fába vágtad a fejszéd.
Így van. Aki ebben a pozícióban dolgozik - bárkiről is legyen szó - bizonyos, hogy előbb-utóbb ütközőzónába kerül, főként a bajnokság második szakasza, azaz a hajrája felé haladva. Mindez a gyakorló játékvezetők tevékenységének köszönhető. Önmagában azonban ez nem riaszt vissza. Mindenképpen motivált, hogy a játékvezetéssel kapcsolatban az utóbbi időben kialakult hangulat megoldásért kiáltott. Nem gondolom, hogy az én személyem egyik pillanatról a másikra ezt a helyzetet meg fogja oldani, de igyekszem majd úgy végezni a munkám, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, és a bajnokság hátralévő részében nyugodtabb mederben folyhassanak a mérkőzések.

Megszaporodtak a vitás ítéletek, szerdán is volt olyan meccs, ahol az egyik csapatnak talán jogosak lehetettek a kritikái. Hogyan látod, az elmúlt időszak észrevételei összességében jogosak voltak?
Nyilván nem láthatok minden mérkőzést. Egy sporteseményen, különösen ahol a játékvezetőnek ekkora szerepe van, mint a vízilabdában, vannak győztesek és vesztesek, ergo mindig vannak elégedettek és elégedetlenek. A játékvezetők pedig hozhatnak hibás döntéseket, amelyek a vesztes felet érzékenyebben érintik. Ez a jövőben sem változik, bárki legyen is a Játékvezetői Bizottság elnöke. A csapatoknak önkritikát kell gyakorolniuk bizonyos esetekben: a játékvezetőkkel akkor kezdünk el foglalkozni, ha a csapatok mindent megtettek a győzelem érdekében, így önmaguknak semmit sem róhatnak fel. Sok vízilabdameccset láttam már és éltem meg. Kívülről nagyon könnyűnek tűnik szakmailag megítélni, mit is kell(ene) fújnia egy bírónak. De amikor az embernek a szájában van a síp, és azt az egy másodpercet, pillanatot kell elkapnia, amikor egy ítélet megfelelő és helyénvaló lesz, na, az nagyon nehéz.

De törekedni kell rá…
Igen, és amit elvárok a játékvezetőktől - a jövőben még inkább - az az alázat. A sport iránt, alázat azokért az emberekért, akik ezt a sportágat űzik. Egy-egy hibás döntésen múlhat játékosok, csapatok helyzete, a szponzor érkezése vagy távozása, a válogatott szereplés elérése. Ezen a csapatok heteket, hónapokat dolgoznak, míg a játékvezetők csak hetente egyszer-kétszer mennek le az uszodába fújni. Akkor jó a játékvezetés, ha nem kerül szóba a játékvezetői döntés.

Egyenes út vezetett a JB-elnöki pozícióhoz?
Öt éve kezdtem el meccseket vezetni abból a célból, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a nemzetközi szövetség technikai bizottságához. Talán ezért merülhetett fel a nevem a tisztségre jelöltek között. Nem ijedek meg a feladattól, átgondoltam, azt hiszem, tudom, mivel jár. Őszintén mondhatom, nem saját magam érdekében vállaltam el, valóban szeretnék tenni ezért a sportágért.

Mi lesz az első lépés, amit megteszel, milyen elvek mentén fogsz dolgozni?
A játékvezetők munkája a Magyar Vízilabda Szövetség tevékenységének szerves része. Színvonalas játékvezetők nélkül nincs színvonalas mérkőzés. Azt szeretném, ha valóban magas szintű bíráskodást tudnánk biztosítani az egyik legrangosabb nemzeti bajnokságban és egyben nemzetközi színtéren is. A szövetség számára a mindenkori válogatott jelent prioritást, és azt követi ezzel szoros összefüggésben az országos bajnokság. Az nem működik, hogy mi itthon vezetünk egy bizonyos felfogásban, és aztán a válogatottak a világversenyeken egy homlokegyenest más felfogással találkoznak. Nagyobb szinkront szeretnék a magyar és a nemzetközi szabályértelmezések tekintetében. Mindig lesznek félreértések, de fontos, hogy ebbe az irányba induljunk el. A Liga részéről érkezett egy olyan javaslat, amely egybecseng az én elképzeléseimmel: legyen első osztályú játékvezetői keret, különböző kategóriákba sorolva, és ebből küldjünk bírókat az ob I.-es meccsekre. Ez a keret elkészült és nyilvános lesz. Mindennek átláthatóvá kell válnia, hogy senki ne gondolhassa: a háttérben különböző, akár nem a szakma elsőbbségét előtérbe helyező érdekek mentén történik a kiválasztás. A terveink szerint mindenkinek lesz joga és lehetősége – megfelelő fórumon és formában - a sérelmeinek hangot adni és tenni ellene.

Azaz reménykedhetünk abban, hogy ugyanúgy fújnak majd Debrecenben, mint a Kőér utcában, a Szőnyi úton vagy Szentesen?
Egyik pillanatról a másikra nem lehet megváltoztatni az évtizedes berögződéseket, azonban mindenképpen szükséges elindítani a folyamatot. A játékvezetőknek hétről hétre össze kell gyűjtenie a tapasztalataikat, és azok mentén a gyakorlatot egységesíteni kell, hogy ne fordulhasson elő, hogy ugyanazért a szituációért mást ítélnek az egyik, míg mást a másik meccsen. Persze előfordulhatnak ilyenek, a cél, hogy a minimálisra csökkentsük az ilyen ellentmondásos döntések számát. Ehhez a játékvezetők folyamatos képzésére és azok egymás közti, valamint a csapatok és a játékvezetők közötti időszakonkénti konzultációra van szükség.

Továbbra is vezetsz majd meccseket?
Ez a tisztség betöltésének egyik általam kitűzött feltétele volt. Úgy gondolom, a nemzetközi vonatkozású terveim megvalósításához ez elengedhetetlen. A Liga és az elnökség sem látott ebben kivetnivalót.

Mi a helyzet a szegedi pozícióddal? Összeegyeztethető-e ezzel a feladattal a szegedi ügyvezetői poszt?
Ez a kérdés megosztja a vízilabda-társadalmat. A Liga egyhangúan támogatott és elfogadta, hogy ezt továbbra is szívügyemnek tekintem. Véleményem szerint az a tisztességes, ha nevén nevezzük a gyereket és minden marad úgy, ahogyan eddig. Ha formálisan lemondanék is a pozíciómról Szegeden, ugyanúgy elvégezném az ott reám váró feladatokat, mint annak előtte. Aki engem ismer, az tudja, hogy mindez, mármint a szegedi pozícióm, semmiben nem befolyásolja majd az új munkámat.

Új tagokkal bővült a Játékvezetői Bizottság.
Igen, őket már én jelöltem ki, mert ezt a munkát velük szeretném elvégezni. Olyan nemzetközi „A” kategóriás játékvezetőkkel képzeltem el a bizottság elnöki posztjával járó feladatok elvégzését, akik egyrészt szeretnének ténylegesen tenni a sportágért, annak jövöjéért, másrészt nem függnek egzisztenciálisan attól, hogy éppen milyen mérkőzésvezetéseket kapnak a bajnokságban. Mindannyian komoly cégvezetők, felelősségteljes beosztásban dolgoznak a civil életben. Nevezetesen: Székely Balázs, Molnár Péter és Marosvári Attila.

Császár György volt a JB előző elnöke. Ő folytatja az MVLSZ játékvezetői képzésének irányítását?
Igen. Azt gondolom, Csaszi eddigi pályafutása során már bizonyította, hogy a vízilabdához és a játékvezetéshez igazán ért, így jelen pillanatban őt tartom a legalkalmasabbnak a képzés szakmai irányítására.
 
-Dobos Sándor-