Montenegró 15–10-es legyőzősével kezdte meg a közös munkát a korosztály, úgy játszott a csapat, hogy még Horkai György mesteredző is tapsra ragadtatta magát. Az utánpótlás szakmai vezetője persze tudja, az eredményből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, de a jövőkép biztató. A csapat a bakui Eb-re készül.

Fotó: Szolnoki Dózsa

Magyarország–Montenegró 15–10!

Bármely korosztályról legyen is szó, megsüvegelendő teljesítmény.

A győzelmet ezúttal az 1998-as válogatott érte el – adósak voltunk még ezzel az eredménnyel, a meccset a hétvégi Szolnok–OSC férfirangadó után játszották –, amely először volt így együtt, s amely első ízben játszott mérkőzést.

Maradjunk annyiban, bíztató a kezdet.

„Valóban így van, vannak tehetségeink – fejezte ki egyetértését Horkai György utánpótlás vezető, aki részletesen beszámolt a történésekről. – Egy hétig voltunk együtt Martfűn, ahol ezúttal is kifogástalan körülmények között készülhettünk. Volt két nagy hiányzónk, mondhatjuk a keret két zászlóshajója, Nagy Ádám és Vadovics Viktor, akik az UVSE-vel fontos meccsre készültek az ob I-ben a Szentes ellen. A többiek mind megjelentek, ám ketten megbetegedtek, lázasak lettek, őket értelemszerűen hazaengedtük. A többiek egytől egyig megfelelő alázattal vetették bele magukat az első közös munkába. Fontos szempont volt az edzőtábor alatt egymás megismerése, sokat beszélgettünk, a srácok összebarátkoztak egymással, az asztaloknál telefonok nélkül ültek – ez nálam alap szituáció, a telefonok tiltva vannak a közösségi programok esetében –, kialakult a közösségi szellem. Sokat edzettünk, délelőtt és délután is két-két és fél órás tréningek voltak, plusz ugye a kondiedzések. Csütörtökön csatlakozott hozzánk a montenegrói válogatott, amellyel pénteken délelőtt hat negyedet, majd délután négy negyedet játszottunk, úgy, hogy közben a konditermi edzéseket, a videózást sem hanyagoltuk. Ebből is látszik, igencsak megerőltető volt a program a játékosoknak, rendes terhelést kaptak. Szombaton délelőtt is velük gyakoroltunk, előnyt-hátrányt játszottunk, hogy aztán délután éles meccsen, közönség előtt vívhassunk egy meccset. Köszönet a Szolnoknak, amely lehetőséget adott erre. A publikum jó része ottmaradt a férfibajnoki után, így jó hangulatú partin mutatkozhatott be a csapat. Jól kezdtünk, aztán ők fordítottak, hárommal is mentek, amikor is a harmadik negyedben beindultunk. Olyan akciógólokat szereztünk, amelyeket még én is megtapsoltam. Gyönyörűen játszottak a srácok, fáradtak voltak ők is, az ellenfél is, de a mieinket vitte előre a szívük. Mindez megtörte az ellenfelet, így 15–10-re nyertünk. Reálisan nézve nincs ennyi különbség a felek között, sőt azt kell, mondjam, hasonló erőt képvisel a két csapat, magyarán az eredményből nem kell, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Láttam jó egyéni teljesítményeket, erre lehet alapozni.”

A hét tehát az ismerkedés jegyében telt, plusz a kemény edzések jegyében persze – utóbbit jól jelzi az is, hogy afféle búcsúzkodás gyanánt vasárnap reggel egy órán keresztül emberfórozott együtt a két válogatott…

Az 1998-as válogatott tehát letette névjegyét, a munka azonban folytatódik. A jövő héten a szokásos utánpótlás napok keretin belül három közös edzésse lesz a társaságnak, majd ezt követően minden kedden és szerdán napi két-két válogatott tréning vár a játékosokra.
Március 13-15. között a horvát csapat érkezik közös edzőtáborba. A bajnokság április közepén véget ér – három válogatott torna is vár majd a mieinkre. Május közepén Bakuban, az Európa Játékok színhelyén – amely keretin belül rendezik júniusban a korosztálynak az Eb-t, amelyre készül ugyebár – rendeznek a helyiek egy meghívásos eseményt, s tekintettel arra, hogy minden költséget állnak (ebből is látszik, az azeriek komolyan fektetnek be a sportba), Horkai György és stábja örömmel vette a megkeresést. Ezt követően Stuttgartban a szerb, a montenegrói, a szlovák és a német együttes lesz a mieink ellenfele, majd Szentesen a szerbeket, a montenegróiakat, a görögöket és az olaszokat fogadjuk – utóbbi válogatott pedig majd még három napig együtt is edz a Horkai-csapattal.

Említést érdemel még, hogy a szeptemberi vb-re készülő 1995-ös válogatott a hagyományos szegedi Tiszavirág-kupán Szerbia, Montenegró és Ausztrália ellen ugrik vízbe, valamint az edzők az 1997-es születésű srácokon is rajta tartják a szemüket, hogy jövőre ne nulláról kelljen velük elkezdeni a válogatott munkát. Ők július végén a Savaria-kupa keretin belül a szerb, a horvát és várhatóan az olasz együttes ellen mérik össze erejüket.

És hogy a legfiatalabb válogatottról is szó essék: a 2000-es társaság ezúttal kiemelt figyelmet kap, a szakemberek már az ilyen korú játékosoknál is igyekeznek a lehető legjobban válogatottat összehozni, versenyeztetni – Montenegróban egy "gyenge" húsvéti kupán szerepelnek majd a gyerekek az olasz, a szerb és a házigazda ellen.

Fotó: Szolnoki Dózsa

„Nem lesz unalmas időszak, és akkor finoman fogalmaztam. De ez pontosan így van jól, sok a munka, sok a torna, sok a meccs, egyben sok a tehetség, akikre oda kell figyelnünk. Hála istennek jó az összhang a klubedzők és a válogatott edzők között, ami feltétele annak, hogy az utánpótlás olyan játékosokat neveljen, akik majd egyszer a felnőtt csapatokban, a felnőtt válogatottban tündököljenek. Látni kell, minden riválisnál komolyan veszik az utánpótlásképzést, résen kell lennünk. Magasan van a léc a magyar vízilabdában, folyamatosan azon dolgozunk, hogy meg tudjuk ugorni, sőt még magasabbra helyezni” – fogalmazott Horkai György.
 
– a.z. –
 
A martfűi edzőtábor meghívottjai, résztvevői


Kapusok:
Dévai Kristóf – Vasas
Laposa Gábor – KSI
Jókai Miklós – Ferencváros

Mezőnyjátékosok:

Korbán Richárd – Honvéd
Burián Gergő – Vasas
Kardos Alexander – KSI
Kósa Balázs – KSI
Zerinváry Lóránd – KSI
Lévai András – KSI
Sugár Péter – BVSC
Bencz Rolf – Vasas
Lukács Ábel – Szolnok
Teleki András – Szolnok
Balli Krisztián – UVSE
Korbács Gábor – UVSE
Juhász Máté – Szombathely
Hajdú Attila – Békéscsaba
Sebestyén Balázs – Tatabánya

A mérkőzésről további képek a Szolnok vízilabdacsapatának Facebook-oldalán érhetőek el.