Szubjektív visszatekintés a nyári korosztályos világversenyek sikereire.

Fotó: Szaka József

Feladták a leckét a srácok és lányok szeptember 1-jén este. „Hogy csináljuk?” - tettük fel a kérdést egymásnak a fotós kollégával. „Te menj a B-re, a lányokhoz, aztán, ha kijöttek, beszéld rá őket, hogy jöjjenek át ide” – szólt a kolléga javaslata, amit elsőre és másodikra is kétkedve fogadtam, és nem is nagyon tettem magamévá a gondolatot.

„Lesz, ami lesz” – gondoltam, és átsétáltam a B-re a fényképezőgépemmel, elvégre a kattintás tőlem sem áll távol, semmiképp sem szerettem volna, hogy a lányok érkezése a feledés homályába vesszen, sőt. És ráncigálni sem szerettem volna őket ide-oda, éppen elég hosszú volt az utazás, s ahogyan egy többszörösen érintett várakozó megjegyezte: „ne mindig a lányok menjenek, jöjjenek a fiúk”.

No, tartozom még a helyszínnel, ha még nem egyértelmű: Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, 2A és 2B terminál. S hogy kikre vártunk? Az A terminálra az eredeti tervek szerint tíz perccel a lányok előtt érkezett Tbilisziből, Isztambul érintésével (a török városról hamarosan még szólok) a junior Európa-bajnoki ezüstérmes fiúválogatott. S kik voltak a lányok? A madridi ifjúsági világbajnokságon bronzérmet szerző csapat tagjai.

Végül ők voltak a gyorsabbak, hamarabb leszállt a gépük, de legalábbis a csomagokhoz elébb hozzájuthattak, így ők fogadhatták a szeretteik, barátaik gratuláló üzeneteit és egy kis éljenzést – teljesen jogosan! Közben kattintgattam (az eredményeket itt lehet újra megnézni), s egy-két villáminterjú is belefért. Persze, mindeközben folyamatosan rezgett a telefonom – a kolléga jelezte, megjöttek a fiúk. „Oké, oké, kicsit várjanak, rohanok” – vettem fel a telót öt nem fogadott hívás után. Aztán rohantam a 2A terminálra, de egy szóra, egy pillanatra még muszáj volt megállni.

Fotó: Dobos Sándor

A pillanatra, amikor Gurisatti Gréta, a válogatott egyik vezére és György Dávid, a juniorválogatott kapusa a két terminált összekötő folyosó elején egymás nyakába ugrott. (Előbújt belőlem a szerencsére – remélem – nem létező „médiahiéna”. Jó volt őket látni, no – hát, nem hollywoodi forgatókönyv?)

Még sikerült elcsípnem „odaát” Manhercz Krisztiánt és Sedlmayer Tamást, beszélgettünk egy jót, és a városba menet már nyugodtság volt, hogy aztán késő estére a honlapon virítson a két válogatott, a két mosolygó válogatott.

S egy-két „mellékszál”: Manó már világbajnokként nyilatkozott azon az estén, tekintve, hogy nem sokkal azelőtt Isztambulban aranyérmes lett az ifiválogatott tagjaként. Az a reptéri érkezés sem volt piskóta, csak két apró adalék: Horkai György szeme a reptéri váró előtt „bepárásodott”, amikor arról beszélt, milyen nagyszerű volt látni a dobogó tetején a csillogó szemeket, a srácok pedig előzőleg éppen egy Törökország felirat előtt pózolhattak jól megérdemelt aranyérmükkel – alighanem életük végéig szívükbe zárták Isztambult.

Micsoda nyár volt: mind a négy korosztályos válogatottunk a négy közé jutott a világversenyen – az ostiai junior Eb-n lányaink negyedikek lettek, de azért azt az olaszok elleni elődöntőt még egyszer visszanézetnénk a játékvezetőkkel! S milyen jó, hogy a két Eb-t és két vb-t jórészt végig is követhettük, köszönhetően az internetes közvetítéseknek. Persze, amikor éppen a hosszabbítás vagy a negyedik negyed vége, netán az 5 méteresek kellős közepén szakad meg a kapcsolat, akkor nyilván elhagyja (el is hagyta) a szánkat egy-két erősebb jelző…

Fotó: Romsics Zsuzsa

Hogy mit hagyott ki, aki nem követte a fiúkat és lányokat a neten? Nos, kihagyta Manhercz Krisztián ejtését az Eb-elődöntőben, amit 1-4 és 3-7 után volt képes bemutatni, s amely elengedhetetlen volt az olaszok 9-8-as legyőzéséhez. Kihagyta Lovas Péter remek találatát a vb-döntőben a spanyolok ellen, ami kellett a döntetlenhez, a büntetőpárbaj kiharcolásához. Kihagyta Gurisatti Gréta nagy, pontos, hasznos, kibrusztolt góljait, a dunaújvárosiak játékosa mindkét nyári világversenyen gólkirály lett. Kihagyta, ahogy a lányok a madridi elődöntőben a házigazda spanyolokat győzik le, majd a görögök elleni bronzmeccsen 0-4-ről és 2-6-ról mentik döntetlenre a találkozót, hogy aztán 5 méteresekkel mennybe menjenek. Kihagyta, ahogy az ifi-vb-n – például a döntőben - a 98-as (!) születésű Nagy Ádám és Vadovics Viktor hidegvérű tudott maradni. Kihagyta Vogel Soma nagyszerű védéseit Isztambulból, vagy a juniorok kőkemény, kalapemelést érdemlő küzdését a szerbek elleni döntőben.

Petrovics Mátyás és Horkai György ritka szerencsés helyzetben volt. Bármi is történt (inkább szép és jó dolgok), egyetlen rossz szavuk sem lehetett a fiúkra és a lányokra. Mentek, hajtottak, küzdöttek, feltámadtak és erőre kaptak, egy pillanatra sem adták fel. Így még a vereséget is könnyebb volt elviselni.

Így év végén ismét gratulálunk az utánpótlásnak, kitartást 2015-re a fiataloknak és még fiatalabbaknak.

S végül megsúgjuk a nyári világeseményeket: június 12-18.: fiú és leány ifjúsági Európa-bajnokság (Baku, Azerbajdzsán), augusztus 15-23.: női junior világbajnokság (Guadalajara, Mexikó), szeptember 4-12. (férfi junior világbajnokság, Almaty, Kazahsztán)!
 
Dobos Sándor