Aranyos és ezüstös gondolatok - 2.

2014. december 08. 09:27

A Szolnoki Dózsa-Közgép a végére meggyőzően verte az A-Híd-OSC-Újbudát, ezzel hosszú idő után nyerte el Szolnok a Magyar Kupát. Vélemények Vámos Mártontól, Zicko Gocicstól, Bisztritsányi Dávidtól és Kovács Gábortól.

Fotó: Csonka Tamás

Nagy meccs volt, mint mindegyik olyan találkozó, amelyet az OSC és a Szolnok vívott eddig ebben a szezonban. Az esélyesebbnek kikiáltott Dózsa megint beteljesítette az ebből a teherből fakadó álmot, ami ezúttal aranyérmet hozott a konyhára - régóta vártak erre a városban.

Például Zivko Gocics, aki a meccs utáni videóinterjúban nem győzte megköszönni, hogy szolnokinak mondhatja magát. Vámos Márton fáradt, alig várja, hogy a naptári évből még hátralévő négy meccsnek vége legyen, s pihenjen. Nagy Viktor már a közeli jövőről is szót ejtett.

Ami a másik oldalt illeti: Kovács Gábor higgadtan értékelt, Bisztritsányi Dávid is, de csak azután, hogy megállt kicsit, hogy elfojtsa könnyeit - érthető reakció volt ez vasárnap este.

A már korábban közölt vélemények után őket hallhatjuk a videókban.

Cseh Sándor: „Rosszul kezdtünk, időt kellett kérnem. Hogy nyugtatni kellett-e őket? Épp ellenkezőleg, túlságosan nyugodtak voltak. Innentől kezdve azonban egy szavam sem lehetett, a srácok nagyszerűen játszottak a mérkőzés végéig, azt hiszem, megérdemelten nyertünk meg a kupát. Nagy volt rajtunk a nyomás, mert egyrészt rég nyert a csapat, másrészt ettől a társasságtól mindenki győzelmet vár – örülök, hogy ezt kezelni tudtuk, és elértük a célunkat.”

Vincze Balázs: „Büszke vagyok a csapatomra, hogy eljutott idáig, és büszke arra, hogy három és fél negyeden keresztül megszorongattuk ezt a Szolnokot. Hogy mi kell ahhoz, hogy négy negyedig képesek legyünk erre? Momentán nem tudom… Nyilván sok munka, ez egyértelmű. Az nem lehet, hogy tizenhárom percig ne lőjünk gólt, még akkor sem, ha közben az ellenfelünk sem lő sokat. A tíz kapott gólra nem lehet panaszom, a védekezésünk rendben van, támadásban azonban vannak gondjaink. A Szolnok ellen először tizenegyet, aztán kilencet, végül most hetet lőttünk, a jelek szerint egyre jobban nem találjuk a rést a pajzsukon. Megyünk tovább, dolgozunk tovább, nem adjuk fel.”

Varga Dániel: „Hogy most több labdát kapott Kayes centerben, mint a szolnoki meccsünkön? Valóban, mert az OSC erőltette a bejátszást, de jól kisegítettük egymást, odaértünk a labdákra, s ugyan lőtt két gólt is – a másodikat persze hagyjuk, mert akkor már eldőlt a mérkőzés –, de azt gondolom, így is deficites volt. Mindez a védekezésünknek köszönhető, amely összeállt, javarészt sikerül megtalálnunk a zóna és a szoros közötti megfelelő arányt.”