A hölgyek kupahétvégéje legalább olyan izgalmas lesz, mint a férfiaké. Rövid beharangozó.

Fotó: Csonka Tamás

Nem oly régen Merész András szövetségi kapitány azt találta mondani, egy női vízilabdázó szinte semmiben nem különbözik ma már egy férfipólóstól, már ami a taktikai elemek elsajátítását illeti. A különbség egyedül a fizikumban mérhető, egyébként viszont a mai éljátékosok mindent tudnak a pólóról. Éppen ezért legalább annyira izgalmas és magas színvonalú egy női rangadó, mint egy férfi csúcsmeccs. Ezt már idén is megtapasztalhattuk, legutóbb például a BVSC és a Szentes mérkőzésén.

Ha a nézők szemszögéből vizsgáljuk a női vízilabdát – miért is tennénk másképpen –, legtöbbször még változatosabb és szórakoztatóbb a lányok találkozója, hiszen a forgatókönyvek abszolút kiszámíthatatlanok. Két-három vagy épp négy-öt gól differencia a semmivé foszlik „egy pillanat” alatt, a mennyből a pokolba lehet jutni, és persze fordítva is. A dráma a szemünk előtt zajlik, közömbösek aligha lehetünk a meccsek végén.

Ezeken a hullámhegyeken és hullámvölgyeken utaztak nagyon sokan a szentesi kupahétvége szereplői közül a nyáron, hiszen ne feledjük, korosztályos és felnőttválogatottak sora ugrik majd vízbe. Egyedül a szentesi különítmény (Bujka Barbara, Hevesi Anita, Gémes Alexa, Miskolczi Kitti) hiányzik, fura egy szitu, és bizonyosan nagyon fájó a helyieknek. Tóth László csapata peches volt, amikor a selejtezőben az UVSE-Central és a BVSC-Wáberer Hungária-Zugló is a csoportjukba került, a körbeverések pedig végül a zuglóiaknak kedveztek.

S ki győzhet vasárnap, a döntőben?

Mojduk, az UVSE-Central, amelynek talán a legerősebb a játékoskerete. Amelyik csapat a soraiban tudja Keszthelyi Ritát, Tóth Ildikót vagy éppen a nemrég Oroszországban is remeklő Gangl Edinát, bárki ellen eséllyel léphet fel, és akkor még nem beszéltünk Csabai Dóráról, Kisteleki Hannáról, no meg a bizonyítani vágyó fiatalokról. A csapat előnyére válhat, hogy veretlen a szezonban, és együtt készült pár napot a görög Olympiakosszal. Áts Bertalan vezetőedző is örülne, ha egy kupasikerrel a zsebben készülhetne az ünnepekre a társaság, majd azt követően a lille-i Euroliga-selejtezőkre.

De győzhet a BVSC-Wáberer Hungária-Zugló is. Hogy miért? Mert a Kisteleki Dóra-Takács Orsolya kettős remekül egészíti ki a vízben azt, amit Petrovics Mátyás a partról mond az ígéretes tehetségeknek. A BVSC fiataljai közül sokan ott voltak az ifi világbajnoki bronzérmes csapatban Madridban, nagyon jól tudják, hogy semmi sem lehetetlen. Petrovics mester egyébként dicsérte elődöntős ellenfelét a hét elején, amikor a Dunaújváros alaposan helyben hagyta a bajnok Szentest. Azt elfelejtette mondani, hogy a BVSC a vártnál sokkal simábban intézte el a Szegedet, az idegenbeli bajnokin, a forma tehát mindkét oldalon kiváló.

Apropó, újvárosiak! Le a kalappal a keddi bajnoki győzelem előtt, és egyébként is. Mihók Attilának meg kellett küzdenie azzal, hogy több kulcsjátékosa, így Miskolczi Kitti vagy Csabai Dóra is távoztak a nyáron, ráadásul még olyan technikai zavarok is „színesítették” az elmúlt heteket, minthogy nem volt áram egy ideig a Fabó Éva Sportuszodában. Vagy olyan zönge is akadályként merült fel, mint a lassan klasszissá növő Gurisatti Grétának orrcsonttörése. Gréta eltökéltségét jelzi, hogy alig két héttel a történtek után már ifibajnokit játszott (8 gól), de ott volt a Szentes elleni bajnokin is, ahol 2 góllal jelezte, cseppet sem zavarja a sérülés. S még egy önbizalomnövelő tényező az eddigiek mellé (merthogy mindegyikből megerősödve került ki a Dunaújvárosi Főiskola): tavaly ők nyertek Szolnokon, így címvédőként szállhatnak vízbe.

S mi szól a ZF-Eger-EKF mellett? Nos, az esélytelenek nyugalmát tudjuk megemlíteni, maga Kelemen Attila vezetőedző is elismerte, ők most a kakukktojás a négy között, de persze megpróbálják az elődöntőben elkapni az UVSE-t.

Egy biztos, bárki is emelheti magasba a kristályvázát, megérdemelten teheti majd meg. Aki ugyanis ilyen erősségű ellenfelekkel szemben két győzelmet arat, nem véletlenül teszi.

Most, hogy mindenki itthon van, az ember elkezdi sajnálni klasszisaink némelyikét, mindig azokat, akik éppen a vesztes oldalon állnak. De az élsport már csak ilyen! És ahol sok (rengeteg) a klasszis, bizony akad, akinek a kudarc jut.

A magyar női vízilabda egészének viszont – történjék Szentesen bármi – az elégedettség.

-dobossándor-