A győztes UVSE a találkozó első, a vesztes BVSC a második részével elégedett igazán – a szövetségi kapitány a teljes mérkőzéssel. Íme, a remek parti utóélete.

Fotó: Dobos Sándor

Mint honlapunk beszámolt róla, a BVSC-Wáberer Hungária-Zugló–UVSE-Centrál női rangadó 8–7-es vendéggyőzelemmel ért véget. A találkozó igazolta az előzetes várakozásokat, a csapatok remek meccset vívtak (szubjektív írás holnap erről), ezúttal nézzük, miként értékeltek a főszereplők.

Ha csak a két edző arcát vettük volna alapul a csata után, még azt is hihetjük, hogy Petrovics Mátyásnak, a zuglóiak trénerének csapata nyert. A mindig készséges szakember ugyanis mosolyogva nyilatkozott: „Egyébként sem, de ilyen erős ellenféllel szemben még aztán sem szabad ilyen rosszul indítani egy meccset. Nagyon sajnálom ezt, mert a csapat ezúttal is bebizonyította, hogy fizikálisan és mentálisan is rendben van. Sikerült felzárkózni, esélyünk volt az egyenlítésre is, kihagytuk a helyzetet, így a fordulatos mérkőzésen végül nem szereztünk pontot. Gratulálok az UVSE-nek!”

Petrovics Mátyásnak amúgy valóban nincs oka a túlzott kesergésre, hiszen csapata a rossz kezdés után bizonyította, van benne potenciál.

Áts Bertalan, az UVSE edzője is higgadtan értékelt – igaz, ehhez azért el kellett telnie néhány percnek… „Úgy kezdtünk, ahogy megbeszéltük. Edina jól védett, a szoros emberfogást erőltettük, mert engedte a játékvezetés, szép gólokat lőttünk, minden rendben volt. A második félidőben azonban történt egy kis változás… Olyan passzokat, mozdulatokat csináltunk sorozatban, amelyeket nem szoktunk, a BVSC pedig lekontrázott bennünket. Noha feljöttek ránk, úgy érzem, végig kézben tartottuk az irányítást. Az ellenfél két remek válogatott játékosa közül Kisteleki Dórit jól kikapcsoltuk, a két centerakciógólt szerző Takács Orsival azonban nem bírtunk. Hozzá kell tennem, a csúcsformát nem erre az időszakra tervezzük, messze is vagyunk még tőle. Decemberre próbálunk a lehető legjobban játszani, még keményen edzünk, gyorsításról szó sincs. Gratulálok a csapatomnak a győzelemhez, mint ahogy gratulálok a BVSC-nek, mert végig abszolút partner volt abban, hogy jó és szoros meccset játszunk.”

Az egykori kiváló utánpótlás-válogatott kapus nem véletlenül említette Takács Orsolya nevét. A világbajnok bekknek Gyöngyösi Anikó eltiltása miatt centerben (is) kellett játszania – klasszisát bizonyítja, nem hogy szimplán megoldotta ezt, remekbe szabott gólokkal tűnt ki a mezőnyből. „Ez rendben van, de a kezdés… Nincs jobb szó rá, elég hülyék voltunk az elején…” – érzékeltette plasztikusan, mit gondol a meccs elejéről.

Az uszodából az UVSE átlövőjével, Szücs Gabriellával távozott – mondani sem kell, utóbbi a meccs második felével nem volt kibékülve… „A végét jól elrontottuk, látszik, hogy még sok munka vár ránk.”

A hozzá hasonlóan szintén „csak” egy gólig jutó nehéztüzér, Keszthelyi Rita is azt emelte ki elsősorban, hogy messze még a csúcsforma: „Ráültünk az eredményre. Hátul minden rendben volt, elöl azonban butaságokat csináltunk, ezt használta ki a BVSC, ebből lőtte góljait. Egészséges átlövésük nem volt, a két centergól mellett a mi hibáinkból szerezték találataikat. Látszik, hogy még nem vagyunk topon, mind vízi, mint szárazföldi szempontból benne vagyunk a munkában, ami főként a decemberi Magyar Kupa, illetve a januári BL miatt van.”

A parti egyik kuriózumát a Kisteleki testvérpár különcsatája jelentette. A BVSC sokat megélt válogatottja, Dóra a szombati Nemzeti Sportban azt ecsetelte, a vízben várhatóan nem találkozik húgával, hiszen ellentétes oldalon játszanak – nos, a harmadik negyedtől mégis rendre összeakadtak. Összeakadtak, mert az UVSE edzője, Áts Bertalan taktikai okokból (Szücs Gabit és Keszthelyi Ritát személyi hibától óvva) Hannát küldte rá. S ha már rá küldte, nem volt kegyelem, egy esetben a fejét visszarántva állította meg - ahogy ilyenkor kell, tesszük gyorsan hozzá…

„Kemény volt, de profi játékos, ez a dolga. Azért én sem maradtam adósa, de természetesen vigyáztunk egymásra – fogalmazott Kisteleki Dóra, aki elárulta: a zuhany alatt mindent megbeszéltek, mosolyogva tekintettek vissza a nem várt párharcra. – Mire felébredtünk, elhúzott az ellenfél… Annak örülök, hogy sikerült visszakapaszkodnunk, ha van még fél negyed, szerintem akár meg is nyerhettük volna a meccset.”

A nem kevésbé bájos Hanna így élte meg a külön csatát: „Próbáltam óvatosan megállítani, egyszer muszáj volt a fejét letépni, ez benne van a vízilabdában. Mi tagadás, furcsa volt, de jól tudjuk, bármikor megtörténhet, hogy így alakul a mérkőzés. Túl vagyunk rajta…”

A mezőny legeredményesebb pólósa (háromszor sült el a bal kezes pontosan) az összecsapásról általánosságban így vélekedett: „Jól kezdtünk, mindent betartottunk, amit megbeszéltünk, minden bejött, kézben tartottuk az összecsapást. A harmadik negyedtől kezdve azonban szép fokozatosan elkezdtük megnehezíteni a saját magunk dolgát, végül káosz lett a medencében. Végül nyertünk, ennek örülök. Látszik rajtunk, hogy még inkább alapozó edzéseken veszünk részt, hosszabbakat úszunk, nagyon készülünk a decemberei Magyar Kupára.”

Dóra és Hanna édesapja, Kisteleki István, mondani sem kell, nehéz helyzetben volt, de boldogan ölelte át lányait – mint mondta: „Ilyen az élet, most aztán összetalálkoztak a medencében. Szerintem jól megoldották.”

Végül, de nem utolsósorban röviden, de annál sokat mondóbban értékelt a mérkőzést természetesen a helyszínen megtekintő Merész András szövetségi kapitány is: „Örülök, hogy a kilátogató száz-százötven néző jó mecset látott, és a válogatott játékosok mindannyian megmutattak valamit abból, amit tudnak.”

Tényleg jó meccs volt!

– a.z. –