Túl az első héten, avagy a női válogatott másodedzőjének és csapatvezetőjének kinevezett BVSC-férfitréner, Märcz Tamás megtapasztalhatta, milyen a hölgyekkel dolgozni. A sydneyi olimpiai bajnok kiemelte, mennyire tetszett nekik a játékosok odaadó magatartása.

Fotó: Csonka Tamás

Tudja már, mit vállalt?
Mielőtt igent mondtam, átgondoltam alaposan, hogy mekkora elfoglaltsággal jár a felkérés, ezért voltaképpen nem ért meglepetés.
Az első hét mérlege?
Kezdjük ott, hogy roppant sűrű volt a hét. Két bajnoki mérkőzésem volt a BVSC-vel, így három edzésen tudtam részt venni a női válogatottnál. Úgy beszéltük meg Merész András szövetségi kapitánnyal, május végéig hasonlóképpen leszek jelen, amennyiszer megengedi az időm, egyrészt hogy szokjam a csapat légkörét, másrészt a lányok is megszokják a jelenlétemet.
Miként telt ez a három tréning? A sajtónyilvános edzésen azt láttuk, rögvest belecsapott a közepébe, hiszen a társaság egyik része az ön irányításával dolgozott.
Mindannyiszor aktívan kivettem a részem a munkából, figyeltem, miként folyik a munka, ismerkedtem a közeggel. Tulajdonképpen a különböző tesztek jegyében telt ez a hét, mellette rengeteg képességfejlesztő, technikai képzés szerepelt a programban.
Mit látott, tapasztalt?
Nagy volt létszám, hiszen jó néhány fiatal tehetség is ott volt, de szemlátomást sok jól képzett játékosunk van, ami mindenképp biztató. A társaság egyik részének talán újdonság volt egy-egy gyakorlatom, de azon leszek, hogy nyáron alkalomadtán a rutinosabb játékosainkat is meglepjem.
Ismerve őket alig várják…
Amint látom, szívesen fogadnak minden új tapasztalatot.
Pozitív, netán negatív élmények?
Negatívról nem tudok beszámolni, jó hangulatban és nagyon profi módon zajlottak az edzések. Kifejezetten tetszett, hogy minden játékos óriási figyelemmel kíséri az edzők által elmondottakat, mindenki hatalmas intenzitással dolgozik, látszik rajtuk, jobbak és jobbak akarnak lenni. Korábban is hallottam a lányok kiváló hozzáállásáról, jó érzés volt személyesen megélni.
Mit mesélt otthon a családnak?
Otthon igyekszünk kevésbé „szakmázni”, ezért csak azok a tapasztalatok jöttek át nekik, hogy apa kevesebbet van otthon.
Halmozódnak a feladatok…
Nagyon fontos számomra hogy jelen időszakban számomra a BVSC jelenti az elsődleges elfoglaltságot és mellé hangolom a válogatottat, úgy, hogy azért igyekszem mindkét helyen maximálisan helytállni. Természetesen a saját szabadidőmből veszem el az időt, de örömmel teszem, mert komoly megtiszteltetés a válogatott mellett dolgozni.
Mikor tud kikapcsolódni?
Leginkább a lányaim jelenthetik a kikapcsolódást, mert amikor velük vagyok, nincs esélyem a vízilabdával foglalkozni.
Ilyenkor semmi vízilabda?
Hajlamos vagyok úgymond beleszakadni a pólóba, ezért minél tudatosabban kell jól kikapcsolódnom a jövőben, hiszen kevés szabadidőm lesz. Ma reggel is elvileg ünnepnap van, nem edzünk, de korán ébredtem, videón elemeztem, míg a család aludt. Akaratlanul is rengeteget jár a fejemben a vízilabda, de nem bánom, mert szeretek ezzel foglalkozni.
Akár játszhatna is még…
Tavaly a BVSC vezetése egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy esetleg benevez, de végül közösen egyetértettünk, ideálisabb, ha a két dolog különválik. Ha játszani akartam volna, akkor valószínűleg még Nápolyban vagyok. Idén sem írtam be magam, mert úgy gondolom, a partról segíthetem leginkább a csapatomat.
A Debrecenbe szombaton este beszállt Varga Tamás, és főszerepet játszott csapata győzelméből. Nem hiányzik a játék?
Imádtam játszani, de amikor a parton állok, nem igazán van hiányérzetem, mert csak az adott feladatomra koncentrálok, hogy azt minél jobban ellássam. Időnként és kizárólag edzés végén bemegyek úszni, labdázni és ugyan élvezem a mozgást, tudom, ahhoz, hogy olyan szinten vízilabdázzak, amit elvárnék magamtól, ahhoz edzeni kellene rendszeresen. Varga Tamáséknál valószínűleg a kényszer hozhatta a vízbeugrását, mert saját tapasztalatból tudom, nem könnyű feladat a játékosedzőség. Azt gondolom, jelenleg a legjobb helyen vagyok a medence szélén.

– a.z. –