Merész András kezdeményezésére összegyűltek a női szakágban dolgozók egy konferencia keretében. Mindhárom előadó szorgalmazta: amit lehet, ugyanúgy végezzenek a csapatok, a játékosok és a válogatottak.

Fotó: Dobos Sándor

A Marriott Hotel Lánchíd-termében október utolsó napján találkoztak azok, akik kíváncsiak voltak Petrovics Mátyás, Ágó Renáta és Merész András előadására. A körülbelül 35-40 érdeklődő szakember között jelen volt az összes obI.-es klub edzőin kívül jó néhány egyelőre csak utánpótlás-csapatokat foglalkoztató egyesület edzője (például Petővári Zsolt, KÓPÉ) illetve sportvezetője (például Ábrahám Csaba, Győr), de elment a tanácskozásra Új-Zéland női válogatottjának kapitánya, a jelenleg a Miskolc férficsapatának edzőjeként dolgozó Bíró Attila is!.

Először az ifiválogatottal idén vb-bronzérmet, a juniorokkal Eb-4. helyet szerző Petrovics Mátyás mondta el gondolatait. Kiemelte, a vb-3. helyet azért érhette el a válogatott, mert homogén volt (négy klubból érkeztek a játékosok), a csapat tagjai jól reagáltak váratlan helyzetekre és minden poszton egy megfelelő átlagot tudott nyújtani a társaság, több kiemelkedő teljesítmény mellett persze.

Tanulsága viszont a nyári világeseményeknek egy nagy felismerés: nincs egységesség a képzésben, sem taktikai, sem fizikai téren, ezen pedig változtatni kell. Amíg eddig csak a görögök játszották szinte ugyanazt mindegyik válogatottjukban, addig mára már a hollandok is így tesznek, s minden élcsapatnál megfigyelhető, hogy a játékosok rendkívül képzettek. Ennek oka, hogy már az alapoknál megkapnak egy jó nagy adagot a későbbi követelmény-rendszerből, s csak egy bizonyos kor után teszik a játékosokra a specifikus képzést. Vannak olyan nemzetek, mint a spanyol, ahol az iskolai modell segítségével lényegében egész évben folyamatos a játékosok képzése. Ráadásul a legjobbak majd' minden poszton képesek játszani, különösen igaz ez a centerposztra, amelyet központba állítanak a nagy nemzetek.

Hiányosságaink között első helyen a lábtempó áll, s minden, ami azzal összefügg: a blokkolás, a center-bekkjáték, s a fizikai és lelki nyomás alatti labdás megoldások minősége.
Petrovics Mátyás szerint fontos lenne, ha lenne egy „alapvízilabda”, a válogatottak és a klubok is alkalmaznák ezt. (Mármint a klubok a saját taktikai repertoárjuk mellett.) Üdvözítő lenne, ha mindenki ismerné ezt a „központilag” kialakított és játszatott szoros emberfogást, elsajátítaná a legalább 2-4 emberfóros figurát, minimum egy zónát, valamint egy blokkolós és egy letámadásos emberhátrányos játékot.

A szakember azt is hozzátette, a tehetséggondozó edzéseket hatékonyabbá kell tenni, és a Benedek Tibor és Horkai György által a férfiaknál kidolgozott alapkészségekre vonatkozó anyagot is át lehetne ültetni a női vonalra. Nem tartja ördögtől valónak azt sem, hogy már a gyerekek megkapjanak egy alap taktikai repertoárt.

Ágó Renáta, a női válogatott új erőnléti edzője lendületes előadást tartott arról a rendszerről, amelyet a nemzeti csapatban alkalmaznak majd a következő időszakban. A módszer alapvetése és amolyan mottója: a cél, hogy a lehető legkisebb energia-befektetéssel a lehető legnagyobb teljesítményt érjék el a sportolók. Ehhez első lépésként meg kell ismerni a vízilabda biomechanikáját (ő persze már ismeri), s ha mindenki megérti, mi, miért történik testünkben, könnyebben ráveszi magát arra, hogy korrigáljon.

Fotó: Dobos Sándor

Merthogy a női válogatott minden tagja (és így lesz ez később az utánpótlás-válogatottaknál is) egy felmérésen vett részt a héten. A lényeg az volt, hogy kiderüljön, kinek milyen izomtorziói vannak, ha vannak. Nos, vannak. Hogy miért fontos ez? A szakember szerint azért, mert a vízilabdában minden a csípő és a törzs működésén áll vagy bukik. A váll és a kar lendítése ugyanis innen nyeri erejét, márpedig ha egy játékosnak túlműködik vagy elmerevedik egy izomcsoportja, nem lehetséges a maximális erő és hatékonyság kivitelezése. Hacsak nem korrigálnak a játékosok.

A válogatottak megkapják majd azokat a feladatokat, amelyeket szükséges lenne (lesz) elvégezniük a klubokban felvett edzések előtt ahhoz, hogy elérjék azt a fizikai állapotot, amely után aztán lehet majd fejleszteni az erőt, később pedig a gyorserőt.

A válogatottnál alkalmazott módszert és metodikát használja egyébként a Los Angeles Lakers kosárlabdacsapata, a Bayer Leverkusen focicsapata vagy a világbajnok német labdarúgó-válogatott.

A harmadik, egyben záróelőadást Merész András tartotta. A kapitány értékelte az oroszországi Világkupát és a budapesti Európa-bajnokságot, méghozzá a Vk-t fontosnak tartó és arra készülő amerikai, ausztrál és kínai, valamint a hat európai élcsapat rövid bemutatásával.

Mármint a nemzetközi élmezőny képviselői erősségeinek felsorolásával. Konklúzióként levonhatjuk azt, amit Petrovics Mátyás előadása után – a kapitány le is vonta -, azok a nemzetek sikeresek, amelyek a lehető legtöbb tekintetben egységes elvek mentén dolgoznak, a korosztályos válogatottaktól a felnőttekig.

Persze mást jelent az egységesség és a homogenitás az Egyesült Államokban, ahol az egyetemi bajnokságnak köszönhetően 23-24 éves korukig együtt játszanak a csapatok (ráadásul nem engedik el a válogatottakat Európába játszani), mást a görögöknél, ahol Morfedis kapitány az egész női vonal szakmai munkáját irányítja ugyanazon taktika nyomán, s mást, mondjuk, a hollandoknál, ahol hetente 2-3 napot együtt készülnek a válogatottak.

Merész András szólt a válogatott „hiányposztjairól”, valamint arról, mennyire voltak sikeresek a játékelemek az Eb-n. Mindezeket figyelembe véve fogalmazta meg, miben rejlenek a fejlődési lehetőségek.

Ami az egyéni képességeket illeti: a labda felöli helyezkedés (szoros emberfogásban), a szoros emberfogás elleni játék, a blokkolás, a blokk elleni lövések, a lábon közlekedés, a lábtempó, a bekkek helyezkedése, a kapusok szögből lövésre helyezkedése, a lepattanók és a ziccer-befejezések területén lehetne, illene fejlődni.

S a taktikai játékelemekről is szólt a szakember: védekezésben a szoros emberfogás hosszabb ideig történő alkalmazása, a zónából szorosba váltás, míg támadásban a szoros elleni játék, az egy-egy elleni sokmozgásos játék, a kis létszámú támadások vezetése, a zóna elleni betörések hatékonysága, és a tíz feletti passzt alkalmazó emberfórok alkalmazása lehet kitörési, vagy inkább fejlődésbeli pont.

A konferenciáról készült szakmai anyagot a klubok megkapják majd. Egyben ajánlott a szövetség oldaláról letölthető Benedek-Horkai-anyag befogadása és alkalmazása is a női vízilabdában dolgozó szakemberek számára.
 
-ds-