Az első napi parádé után a második nap délelőttjére kissé elfogytunk a lamiai tornán: elsősorban támadásban, hiszen végül 6-4-re veszítettünk Olaszország ellen, többek között két kihagyott ötméteresnek és Hárai Balázs korai kipontozódásának is betudhatóan.

A mérkőzés kicsit hasonló volt a tavaly fehérvári Világliga-találkozóhoz, amelyen hivatalosan még Kemény Dénes volt a kapitány, de már Benedek Tibor irányította a válogatottat. Akkor 6-5-re győztünk – és a kapott gólok számával kapcsolatban alapvetően most sem lehet okunk a panaszra. Ugyanakkor támadásban befulladt a gépezet: míg pénteken ontottuk az akciógólokat, most szinte semmi sem jött be, ziccerek, büntetők maradtak ki.

Az első negyedet Hosnyánszky Norbert átlövésgólja vezette be, ám a szünetig fordítottak az olaszok, Gallo és Figlioli egyenlő létszámnál talált be (1-2). A második részben egy gyors ellentámadás végén Hárai Balázs egyenlített – majd következett az első kritikus periódus: kétszer is tuti helyzetünk volt ahhoz, hogy ismét megszerezzük a vezetést, ám Szivós Marci előbb egy ötméterest, majd egy ziccert hagyott ki, bónuszként Bátori Bence második góljába is belefújtak emberelőnyben (az elsőt még az nyitónegyedben érvénytelenítették), mondván, két méteren belül várta a labdát. Ez később megbosszulta magát, ugyanis a félidőig két olasz találat is született, Figlioli és Figari révén, így a nagyszünetben 4-2-re vezettek az olaszok.

A harmadik felvonás viszont remekül indult, hiszen gyorsan ledolgoztuk a hátrányt, Varga Dénes gond nélkül belőtte a következő büntetőt, majd Tóth Márton fejezte be remekül a következő támadást (4-4). Utána azonban megint sanyarúbb pillanatok következtek, hiszen Napolitano közelről fejezett be egy olasz emberelőnyt, majd a harmadik hibája miatt elvesztettük Hárai Balázst, később Figari megint fórból talált be, így a harmadik rész 6-4-es olasz vezetéssel zárult.

A zárórészben leginkább gyürkőzés folyt a vízben, kevés ítélettel. Nálunk elsősorban Decker Ádám centerezett a kényszerhelyzetben, de nem igazán fújtak neki, hat a hat ellen pedig nem alakultak ki helyzetek egyik oldalon sem. Mi igazán másfél perccel a befejezés előtt jártunk közel a gólszerzéshez, de a Szivós Marci által kiharcolt büntetőnél Bátori Bence nem tudott túljárni Tempesti eszén, a kapus hárított, ez volt az utolsó esélyünk a felzárkózásra – ez a nyolc perc 0-0-lal zárult.

Mindez azt jelenti, hogy a Benedek-érában most szerezte a legkevesebb gólt egy meccsen a válogatott, igaz, az eddigi alsó rekord éppenséggel ama bizonyos olaszok elleni 6-5 volt: úgy fest, ellenük fel kell készülni az ilyen gólszegény partikra. Este a házigazda görögök ellen vívjuk utolsó meccsünket a Szamarcidisz-kupán – a hellének a nyitónapon mindkét mérkőzésüket elveszítették.