Az amerikaiak elleni magabiztos, 12-6-os győzelem után Vincze Balázst, az Universiade-válogatott szövetségi kapitányát arról kérdeztük, mennyire nehéz egy kétévente, mindig másokból, csupán néhány hétre összeálló együttest egységes egésszé formálni.

Tetszett az amerikaiak elleni produkció?
Nekem tetszett – lehetett volna talán kevesebbet kapni, többet lőni...

Jó, melyik meccs után nem mondod ezt?
Na persze... Örülök, hogy magabiztos játékot tudtunk produkálni – kérdés, milyen az amerikai csapat állapota, hiszen, ha jól emlékszem, tavaly a mi felnőtt válogatottal fordult elő, hogy éppen megérkezett Amerikába, és belenéztek egy 9-5-ös zakóba Newport Beachen.

Az éles szakasz még odébb van – játékban és fizikálisan olyan állapotban van most a válogatott, amit szeretnél?
Igen, összességében igen. Még akkor is, ha tudjuk: voltak változások a csapaton belül, a végelges utazó keret egy hete alakult ki. Akik érkeztek, azok pihentek addig, de szépen haladunk előre. Azt még magam sem tudom, mi lehet a teljesítőképességünk határa, nyilván azt sem lehet látni, a többi rivális mit tud. Én azt szeretném, hogy jó belső hangulat alakuljon ki, ami nyilván mindig megvan a kezdeteknél – viszont fontos, hogy nálunk megmaradjon az utolsó másodpercig, akkor is, ha zökkenőmentes, akkor is, ha zökkenőkkel teli lesz az az időszak, amíg eljutunk a végkifejletig.

Egy kétévente összeálló, alapvetően heterogén, mindig más játékosok alkotta gárdánál az egység, a csapatszellem kialakítása miként működik? Van, lehet erre ráhatásod?
Jöttek hárman Egerből, az OSC-ből hárman, Szegedről ketten, ez alapnak jó – de a csapatszellem, mint olyan, ettől függetlenül is mindig működik ilyenkor. A nagy kérdés az, hogyha mondjuk jön egy zakó, netán még egy, akkor is megmarad-e. Hogy a végjátékban is ugyanúgy beledöglöm a vízbe, megcsinálom-e adott pillanatban a másik helyett a melót – ez a nagy kérdés. Ha ez működik, akkor ki tudjuk hozni ebből a csapatból azt, ami benne van – ha nem, akkor még annyit sem. Nekem az a célom, hogy a jelenlegi hangulatot vigyük tovább, egészen a végéig.

És mennyire lehet játékban csapattá formálni a keretet?
Néhány dolgot azért tartogatunk a fontos mérkőzésekre, védekezésben, emberelőnyökben. Nem olyan sokról beszélünk, mint egy klub esetében, ahol egy szezonban van 25-30 meccs, fontos bajnoki, BL, azaz egy idő után elő kell venni a fegyvertár utolsó darabjait is, így a végére már mindent ismernek. Itt van öt olyan mérkőzés, amelyek közül fene tudja, melyik könnyebb, melyik nehezebb, mondjuk a grúz az talán könnyebb, a többit nem tudom. Utána, a négy között már elő lehet venni olyasmiket, mondjuk egy kapufás megjátszást emberelőnyben, amikre nem számítanak. Most is, a szerbek ellen is azon erőlködtünk, hogy csak a külső vonal fejezze be a fórokat, erőlködtünk azzal, hogy sokkal többet játszunk szorost, kevesebbet zónában, azaz próbálunk valamit tartogatni.


Amerikai vélemény: a magyarok éremesélyesek!

Adam Wright, az Egyesült Államok Universiade-csapatának szövetségi kapitánya a csütörtök esti mérkőzés után honlapunknak azt mondta, „rengeteget kell még dolgoznunk, meg aztán a mai meccsen az is látszott, hogy öt órája érkeztünk meg. Sok könnyű gólt adtunk a magyaroknak, a jövőben erre figyelni kell. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy velük gyakorolhatunk a következő négy napban, mert sokkal erősebb csapat, amelytől tanulhatunk – és amely egyértelműen éremesélyes.”