2014. augusztus 11. 22:20

Az utánpótlás-válogatottak kapitánya azt mondja, a magyar válogatott dolgozott a legtöbbet a v előtt, és ennek meglett az eredménye.

Az Ön edzői karrierjében ez a világbajnoki aranyérem hol helyezkedik el, hová sorolja?
Nem egyszerű a kérdés, de egy világbajnoki cím mindig nagy dolog, azt hiszem. Mondtam a fiúknak, hogy úgy kezelem őket, mintha felnőttek lennének, ez látszik is az edzésmunkán. Ebből adódóan a siker is olyan, mintha felnőttekkel érem volna el. Fantasztikus érzés volt látni a gyerekeket a dobogón, a csillogó szemeket, az örömöt, ez megér mindent (ebben a pillanatban lett csillogó Horkai György szeme is – a szerk.).

Mennyire volt nehéz megnyerni ezt a vb-t?
Nagyon. Ilyen magas szintű világbajnokság szerintem még nem volt. De nem csak szerintem, ezt mondták az utánpótlás-válogatottak edzői is. A nyolc európai csapat mellé feljött a török, szenzációsan játszottak. A görögök nem voltak ott a vb-n, de mindig jók, melléjük az amerikaiakat, az ausztrálokat vehetjük, és akkor még nem beszéltünk a meglepően jól játszó japánokról, a brazilokról. Nem lehet csak bedobott gatyával játszani, oda kell figyelni mindenkire. Ez azt jelenti, hogy szélesedik a vízilabda bázisa a világban, ami csak jót jelent.

Többször hangsúlyozta, hogy mennyire együtt van a társaság, szeretik egymást a játékosok. De nyilván mindannyian külön személyiségek, egyéniségek. Mit lát most rajtuk?
Hogy még inkább szeretik egymást. Meg sem fordul a fejükben, hogy valaki valamit külön csináljon. Tegnap este bementek a városba egy kicsit ünnepelni, együtt. Helyesek voltak, nem olyan későn érkeztek haza, még fent voltam, nem tudtam aludni. Nagyon jó velük dolgozni, egyikőjük sem szállt el magától, nincsenek allűrök, egyik sem képzeli különbnek magát a másiktól. Befogadták a két 98-as játékost is. Nagy Ádám és Vadovics Viktor - ha úgy tetszik- még az ifibajnokságban sem játszott, csak a serdülőben, most meg világbajnokok lettek. Utóbbi már tavaly is kint volt velünk az Eb-n, azóta nagyon sokat fejlődött, Nagy Ádám pedig nagy ígérete a magyar vízilabdának. Nem véletlenül vittem ki Ádámot, a centereket remekül fogta meg. Az sem véletlen, hogy odaküldtem Viktort 16 évesen 5 méterest lőni a döntőben. Oké, szegény nagyon izgult, én csak annyit mondtam neki, nyugi, állj oda, lődd be. És belőtte. Tudtam, hogy nyerni fogunk, mert egy csapat háromszor nem nyerhet büntetőkkel, nem hiszek az ilyen szerencsében. Igazam lett, de azt is mondtam, hogy reális volt a döntetlen a döntőben, és végül mi voltunk a szerencsések. Ez a fajta szerencse megjöhet, de csak akkor, ha nagyon keményen megdolgoznak érte. És mi ezt tettük. Biztos vagyok benne, hogy senki nem dolgozott többet, mint mi. A fiúk most már látják, hogy a munkának megvan az eredménye. Két éve is sokat dolgoztunk, akkor elvették az aranyat, most nem.

Magasra tette a lécet önmagának és a 95-ös korosztálynak is a közelgő Eb előtt. Akarva akaratlanul is összevetik majd a két válogatott eredményét. Ezt kezelni kell a srácoknak.
Nem hiszem, hogy nyomasztóan hat majd rájuk a helyzet, inkább lelkierőt adhat nekik ez az aranyérem. Vannak páran, akik már ott voltak Perthben, ahol elvették az aranyat, most ők is láthatják, hogy lehet nyerni. Nálam a mérce mindig magas, egyre kérem mindig a fiúkat: tegyenek meg mindent. Ha megdöglenek egymásért és a magyar vízilabdáért a vízben, akkor nem érheti őket semmifajta kritika, bármi is a vége.
 
A srácok véleménye a hazaérkezés után itt olvasható el.

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás