Hazaérkezett a világbajnok ifiválogatott

2014. augusztus 11. 18:27

Boldogan fogadták a gratulációkat a magyar U18-as fiúválogatott tagjai, miután megérkeztek a Liszt Ferenc Repülőtér 2B termináljára.

Fotó: Szaka József

Kétórás késéssel tették ezt meg (mint később kiderült, már Budapestről is késve indult az a gép, amely Isztambulból hazahozta őket), így türelemmel kellett várakoznia azoknak, akik az eredeti időpontban érkeztek a reptérre.

De nagyon megérte várni, nem mindennapi volt ugyanis az érkezés, hiszen nem minden nap nyernek aranyat utánpótlás válogatottak. Sok újságíró is kijött hát Ferihegyre (és a fiatalok csapat- és klubtársai közül is többen, például Sedlmayer Tamás vagy Német Toni), hogy begyűjtsön egy kis véleménycsokrot.

A csoportkép elkészülte után (stílusosan a Törökország felirat alatt) ezt a reptér előtt tehették meg a kollégák (és magunk is), ugyanis bombariadó miatt kiürítették a várótermet.

Bomba nem volt, a bombasikert arató srácok szerencsésen hazaértek.

És akkor a vélemények, amelyeket mi is begyűjtöttünk.

Csacsovszky Erik:
„A döntő után pihentünk, ünnepeltünk, úsztunk a győzelmi mámorban. Fantasztikus érzés volt, még legalább ezerszer átélném a győzelem pillanatát. Az első meccsen döntetlent játszottunk a spanyolokkal, nem tudtuk, hogy ennyire jók lesznek, de csapatként és egyénileg is jól képzettek. Úgy mentünk be a vízbe a döntőben aztán, hogy nagyon akarjuk ezt az aranyérmet, és végül sikerült is megszerezni. Hallatlan boldogság ez, 12 olyan csapattárssal játszottam végig a vb-t, és készültem együtt előtte, akikkel meghalunk egymásért. Szeretjük egymást, ez is kellett ahhoz, hogy nyerni tudjunk.”

Lovas Péter:
„Nagyon nehéz megfogalmazni most az érzéseinket, hiszen nem mondhatom, hogy számítottunk rá, hogy megnyerjük a vb-t, de törekedtünk rá, hogy minél jobb eredményt érjünk el. Nagyon sok munkát fektettünk be az egészbe. Álmunk volt, hogy győzzünk, életem legnagyobb pillanata volt, amikor véget ért a döntő. 11 éve kezdtem ezt a sportágat, és azóta küzdök azért, hogy egy ilyen eredményt sikerüljön elérnem. Ezzel mindenki így van, a csapat nagyon egyben volt. A vízben és azon kívül is egy közösséget alkotunk, nagyon szeretünk együtt játszani.

A kerethirdetés előtt igyekeztem mindenre felkészülni, a legjobbtól a legrosszabbig, de próbáltam csak arra koncentrálni, hogy a legjobbat nyújtsam, hogy a teljesítményem alapján méltó legyek a csapatba kerülésre. Gyuri bá is elmondta nekünk, hogy a világbajnoki cím kötelezettséggel is jár, és szeretnénk is folytatni a munkát, hogy még több sikert érjünk el.

Szatmári Kristóf:
„Úgy álltunk oda a döntő után az 5 méteresekhez, hogy mindenképp behúzzuk, hiszen a spanyolok előtte kétszer is így nyertek. Sikerült is, Kiss Kristóf belőtte az utolsót, utána mindenki egyből a vízbe, csobbanás, sokan elsírták magukat. Felejthetetlen élmény volt, egy álom vált valóra azzal, hogy 17 évesen világbajnokok lettünk. A díjátadás után visszamentünk a szállásra, Gyuri bá mondott pár mondatot nekünk, majd megkértük, hogy kicsit hadd menjünk ünnepelni. Először azt mondta, oké, de a két fiatal marad, majd sikerült rábeszélni, hogy ők is jöjjenek. Végül egy sétányon ültünk be egy helyre, ott ünnepeltünk, majd időben hazaértünk, és a fél kilences reggeli után készültünk is a repülőútra. Volt egy kis idegesség bennünk a késés miatt, de a lényeg, hogy itt vagyunk. Most biztos kapunk a klubunktól egy kis pihenőt, aztán majd elkezdődik a szezonra készülés.”

Hornyák Olivér:
„Legbelül számítottam rá, hogy nyerünk, ezért mentünk ki, de azt tudni kell, hogy nagyon nehéz volt. Sok egyforma csapat volt, ezt mutatja az is, hogy a hetedik-nyolcadik helyért horvát-olasz meccset rendeztek. Sok döntetlen is volt, ez is arról tanúskodik, hogy nagyon erős volt a mezőny. Nehéz volt ebből a mezőnyből győztesként kikerülni. Eleinte úgy tűnt, hogy könnyű csoportba kerültünk, aztán kiderült, hogy a két döntős a mi csoportunkból került ki. Szerintem a szerencse is mellénk állt, de azok mellé szokott, akik nagyon megdolgoznak érte. Azért nyerhettünk, mert nagyon egységesek vagyunk. Tényleg nagyon együtt vagyunk, szeretjük egymást. Megpróbálunk minél több időt együtt tölteni, ez ezután is így lesz. Most jön a pihenés, otthon leszek, azt hiszem, alszom majd legtöbbször és az egri barátokkal találkozom.”

Lovas Péter, az UVSE elnöke:
„Mindenképpen visszaigazolás számunkra az aranyérem, több játékos is a klubunkból került ki. Szégyent nem hoztak az egyesületünkre, az biztos. A két 98-as játékosunk pedig abszolút hasznos része volt a csapatnak. Ez jó jel. Egyébként ők a vb előtt és után voltak UVSE-játékosok, Isztambulban ez egy Csapat volt, a magyar válogatott. Nagy az öröm, nehéz mit mondani szülőként, elnökként. Öröm a köbön. Az biztos, hogy az az út, amit elkezdtünk járni, helyes. Vannak persze javítanivaló dolgok is, ezeket megpróbáljuk orvosolni, és folytatni a munkát.”