Kiss Gergőt nem véletlenül lehetne hívni az Európa-bajnokság vízparti életének egyik főszereplőjének: könyvdedikálás, díjátadás, Vodafone Aréna-megnyitó. Mindenhol ott van, mert mindenhova hívják. Nem véletlenül.

Láttam, nagyon lelkesen ugrottatok a medencébe a Vodafone Aréna megnyitóján.
Inkább szégyenlősek voltunk, mint kedvetlenek, ráadásul attól is tartottunk, hogy hideg lesz a víz. Kicsit olyan fura érzés így hirtelen beleugrani a város közepén a vízbe, de fantasztikus kezdeményezés! Örülök, hogy ez is megtörténhetett. Remek dolog, hogy a Vodafone és a vízilabda olyan erősek együtt, hogy van erre igény, és ráadásul meg is tudják valósítani. Reméljük, hogy sok szurkoló fogja megtölteni ezt a kis arénát, és be is ugorhatnak majd néhányan pancsolni. Ez a 21. század már.

Gondolom nem bánod, hogy legalább így, félig-meddig már kívülállóként, de részese lehetsz ennek.
Az én dolgom az, hogy a Honvéddal még egy-két szép eredményt elérjünk, és Steinmetz Barnával együtt átadjunk valamit tudásunkból a fiataloknak. Ezen kívül az is, hogy azon dolgozzak, hogy a következő generációknak egyre jobb körülményeik legyenek. Mi elkezdtük ezt kialakítani a 2000-es olimpiai arannyal, illetve az azt megelőző sikerszériánkkal, a két Európa-bajnoki arannyal és a világbajnoki ezüstéremmel. A sydney-i olimpiai bajnoki cím hozta magával a fejlődés lehetőségét: sok minden meg is történt, bár néhány dolog azért maradt, ami még lehetett volna jobb. Aztán Athén és Peking tovább fokozta az izgalmat és az érdeklődést a vízilabda iránt és irántunk is, most pedig már, a londoni 5. hely után, az új generációé a jövő, Rióban már aranyesélyesek lehetnek. Úgyhogy az izgalmak ismét előttünk állnak, mi pedig igyekszünk megfelelni a 21. századi marketing-követelményeknek - félig a vízből, félig a partról.

Magadnak milyen szerepet szánsz az ország vízilabdaéletében a jövőben?
Egyrészt az is benne van a pakliban, hogy én még játszani fogok és gólokat lövök a bajnokságban Viktornak és Attilának, és megkeserítem néhány válogatott játékos életét a vízben, tehát adok nekik még egy szintet, hogy bizonyíthassák, milyen jók, másrészt tudom segíteni a fiatal csapattársaimat a vízben. Harmadrészt, egy rendezvényszervező céggel közösen dolgozva igyekszem tovább turbózni a vízilabda körüli sportmarketinget is. Negyedrészt az olimpia után, pályafutásom válogatottbeli lezárása után, az életrajzi könyvem megírása is aktuálissá vált: egy ilyenfajta tudást vagy anyagot, élményt is most az olvasók, rajongók kezébe adhatok. Így elég sokrétű a munkám, ráadásul a sportolók számára hétköznapi, idézőjelben "szokásos" médiamegjelenéseken is ott vagyok.

Ahogy látlak ebben a közegben mozogni, testhezállónak is tűnik ez, barátságos, közvetlen vagy mindenkivel.
Úgy gondolom, hogy három út van. Az egyik az, hogy elbújok a világ elől, nem akarok találkozni senkivel: ettől a vízilabdának nem lesz jobb. Egy kihasználatlan lehetőség maradnék, nem adnám ki magamból, amit én gondolok, és ami szürkeállományban meg eredményekben bennem van, elvéve a lehetőséget hazám sportéletétől. A második az, hogy úgy viselkedek, ahogy vagyok, és pozitívan állok a média képviselőihez és a szurkolókhoz. A harmadik lehetőség pedig, hogy magamutogató, nagyképű módon negatív képet alkotok a vízilabdáról. Ezért úgy gondolom, inkább a másodikat választanám.
 
A Vodafone Aréna megnyitójáról itt lehet olvasni bővebben.