A horvát edzőpápa, Ratko Rudic megunta a nagy játékerőt képviselő válogatottak kispadját, és ezúttal a brazil válogatottal készül a hazai rendezésű, 2016-os Rio de Janneiro-i olimpiára.

Fotó: D. Kasap/novilist.hr

Most épp "szabadságát" tölti, és Magyarországra utazott, hogy az Európa-bajnokságon kémlelje, mit várhat a leendő ellenfelektől két év múlva.

Mikor érkezett hozzánk, és meddig marad?
Múlt hét csütörtökön jöttem, és maradok az Európa-bajnokság végéig. 28-án Isztambulba, a junior világbajnokságra utazom tovább.

A szegedi Tiszavirág Kupára is elmegy majd előtte?
Igen, szombaton ott leszek majd!

A brazil válogatottat élére nemrég nevezték ki. Nyilván azért jött Budapestre, hogy kicsit meglesse a nemzetközi mezőnyt. 
Igen, és azért is, hogy tanuljak még erről a sportról, lássam a vízilabda fejlődését.

Mit tud még egy olyan edző, mint Ön, tanulni a sportágról?
Mindig, mindenki tud újat tanulni. Ha a csúcson szeretnék maradni, nem maradhatok le én sem.

Miért fogadta el a brazilok invitálását a válogatott kispadjára?
Leginkább a kihívás miatt, hiszen a brazil vízilabda nincs túl magas szinten, sosem voltak igazán jó eredményeik. Emellett sosem edzettem még egyetlen olimpián sem a rendező ország csapatát, ez is érdekessé teszi számomra ezt a megbízást. Igyekszünk csapatot építeni, és olyan stratégiát összerakni, amellyel a 2016-os ötkarikás játékokig ütőképes lehet a gárda. Remélem, sikerül elérni a kitűzött célt.

Nevezhető ez az olimpiai ciklus élete legnagyobb kihívásának?
Miért is ne. Egyike a legnagyobbaknak!

Hogyhogy csak egyike?
Mert szeretem a nagy kihivásokat! Minden ország, minden válogatott, Jugoszlávia, Olaszország, Horvátország, az Egyesült Államok nagy kihívás volt, csak mindegyik másért. 

Tavaly ősszel jelentették be, hogy Ön érkezik a brazil válogatott élére. Nem túl sok idő maradt arra, hogy igazán jó csapatot építsen.
És ráadásul csak januárban kezdtem... De már megvan a felkészülési program az olimpiáig. Nem lesz egyszerű összerántani a gárdát, de nem lehetetlen, még ilyen rövid idő alatt sem.

Mesélne a csapat kulcsjátékosairól?
Már a csapatban tudjuk Felipe Perronét, aki az egyik legjobb játékos a világon, most már a brazil válogatottban játszik. Hamarosan érkezik hozzánk az ex-szerb kapus, Soro is, akit ugyancsak a világ élmezőnyéhez sorolnak. Emellett van egy remek centerünk is, Verlies személyében. Lesznek magas szintű játékosaink.

Tehát a honosításban látják a megoldást?
Igen, de vannak persze brazil születésű játékosaim is, akikből nem hiányzik a potenciál, fognak tudni fejlődni, jó játékossá válnak majd. Sok készüléssel, kemény munkával jó erőnlétet lehet majd elérni, ennek hiánya az egyik legnagyobb probléma jelenleg. Tapasztalatuk sincsen, de részt veszünk majd több nemzetközi tornán is, és akkor ez is javulni fog. Több meccsel a háta mögött az egész csapat előrébb lép majd.

Milyen volt a brazil válogatott, amikor átvette a felkészülésük irányítását? Nem volt sokkoló az állapot?
Igazából két elem volt, amivel tényleg nagyon komoly problémák voltak: az egyik az erőnlét. Ezzel idén el is kezdtünk foglalkozni, és már most látszik, milyen sokat fejlődtek. A második a meccshiány, főleg keményebb mérkőzésekben nem volt részük. A brazil bajnokság messze nem elég erős. Úgyhogy most azon leszünk, hogy ez is változzon. Az összes többivel nincs akkora baj, például taktikailag sem állnak rosszul.

A felkészüléshez szükséges anyagi támogatást tudja biztosítani a brazil szövetség?
Igen, de nem csak az anyagi része a fontos. A brazil szövetséget is át kell szervezni, mert nincs meg a jó nemzetközi pozícióhoz szükséges felépítés.

És amennyire az uralkodó állapotokat átlátja, magának az olimpiának az előkészítése hogy áll?
Azt hiszem, most, hogy a labdarúgó világbajnokság véget ért, jobban ráfekszenek majd az olimpiára való felkészülésre. Azt nem tudom megitélni, hogy el vannak-e vele késve, vagy sem, de majd meglátjuk. Két hónapja nem voltam Braziliában, mert Kínában, Dubajban, Hollandiában is játszottunk, úgyhogy számomra is csak akkor derül majd ki, ha visszaérek.

Egyébként jól érzi magát Brazíliában?
De még mennyire!