Mivel az eddigi lépcsőzős gyakorlatokat már kacagva csinálják a lányok, a szakmai stáb kénytelen volt új terep után nézni: a hétvégi, dunaújvárosi négyes torna előtt a helyi futballstadion lelátóján erősítenek a női válogatott tagjai.

A kiválóan sikerült pekingi Világliga Szuperdöntő óta kicsit csendesebb napjai vannak női válogatottunknak – hanem a hétvégi, dunaújvárosi tornán ismét szem előtt lesznek a lányok, úgyhogy megkérdeztük Merész András szövetségi kapitányt, hogy áll a csapat mostanság.

Peking óta mennyire voltak izgalmasak a napok?
Leküldtünk két kemény hetet a Kőérben, miután ide száműzött minket az árvíz – de ez nem is volt baj. Nyugalomban, steril körülmények között edzhettünk, úgyhogy ment is a meló ezerrel.

Körvonalazódik már a barcelonai csapat?
Elég éles kontúrokkal, mivel az Universiade-keret kihirdetése után csupán tizennégyen maradtunk. Épp ezért két juniort, Ziegler Diát és Polák Zsófit be is hívtam a keretbe, hogy azért tudjam pihentetni a játékosokat bizonyos fázisokban, különös tekintettel a kisebb-nagyobb sérülésekre.

Nyugtass meg, azért a lányoknál nincsenek Varga Dani-szintű drámák...
Nincsenek, bár a két centeremnek az előző két hétben több edzésfázist is ki kellett hagynia, mert Tóth Ildinek a válla fájt úgy, hogy lőni sem tudott, Bujka Barbarának meg a térde, és ő taposni nem bírt. Azaz a fizikai felkészítés vonatkozó részét kihagyták, de szerencsére, most már mindketten fittek, csinálnak mindent, ami fontos, mert az sokáig nem működött, hogy Takács Orsi centerezik ha kell, ha nem... Épp ma kértem a lányoktól, mielőtt elkezdtük a hollandok elleni kétkapuzást, hogy legalább a banális sérüléseket ússzuk most már meg. És persze tanulva az esetből többet cserélünk, többször játszik a két fiatal is, mostantól majdnem végig velünk lesznek, hogy lehessen variálni a melót, a játékot és a pihenést.

Milliárdos futballkluboknál ezt hívják rotációnak.
Ja, az a Chelsea. Nálunk viszont a kapa az, ami rotációs...

És mi minden vár még a csapatra a négyes viadal mellett?
Most a hollandokkal kétkapuzunk, aztán jön a hétvégi torna, majd leköltözünk Hajdúszoboszlóra, ahol keddtől péntekig nyomjuk Kanadával, majd vissza Pestre, és vasárnaptól szerdáig gyakorlunk az ausztrálokkal. Úgyhogy tényleg kell a cserelehetőség.

Milyen a csapat állapota?
A fizikai részről annyit, hogy Klink Zoli minden erőnléti edzést polár-órákkal ellenőriz, és a hírhedt lépcsőzős gyakorlataink most már gyakorlatilag nem érik el azt a hatást, amit szeretnénk. Túl könnyű a terhelés a csapatnak, úgyhogy ki kell találni valami mást. Zoli ki is ment a Dunaferr-stadionba, körülnézett a lelátón, aztán azzal jött vissza, hogy ez jó lesz. Ami nem sok jót jelent a lányoknak... Persze, még lehetne ólommellényben is futtatni őket, de azért mégsem profi bokszolókról van szó.

Női pólóban kiemelkedően fontos a kapuskérdés: mi újság Bolonyai Flórával és Kasó Orsival?
Köszönik, jól vannak. És tényleg. A nyárra megkértem Áts Bercit, hogy foglalkozzon velük – és máris látszik, hogy van egy kapusedzőnk. Minden téren: nőkről lévén szó fontos, hogy érzik, külön figyelnek rájuk.

És a játék képe?
Délelőtt játszottunk egy órát a hollandokkal, ők ugye nem voltak ott Pekingben, azaz folyamatosan készültek, mi viszont azóta kevesebbet jászottunk, ennek megfelelően kicsit jobban pörögtek, összességében azonban a mi dominanciánk érvényesült. Abban viszont megállapodtunk Mauróval (Maugeri, a hollandok kapitánya), hogyha délután teljesen más lesz a meccs képe, akkor nem csodálkozunk, mert női vízilabdában bármi megtörténhet. Egy biztos, a világbajnokság első komoly mérkőzéséig hátralévő négy hét egyszerre sok és kevés, mert még messze van a rajt, ám rengeteg mindent kell gyakorolni.