2014. július 22. 18:52

A női válogatott kapitánya maximális elégedettséggel nyilatkozott az oroszok elleni 11-7-es győzelem után.

Azt mondta két nappal a meccs előtt, hogy ma délután egy kicsit görögnek kell lenni a vízben. Görögök voltunk, vagy inkább nagyon is magyarok?
Azt kell mondjam, ma elsősorban magyarok voltunk, mert egy ilyen közönség előtt egyszerűen nem lehet görögnek lenni. Persze a görögöktől szépen ellestük azt, hogy kell csinálni a semmit. A végén, ötgólos vezetésünknél ugyanis hihetetlen fegyelmezettséggel játszottunk, senki nem akart egyénieskedni, napi hőssé válni, azok ugyanis hosszú távon olykor eltűnnek a süllyesztőben, és ezt nagyon jól tudják ezek a játékosok. Borzasztóan hálás vagyok ennek a több ezer embernek, akik ebben a rettenetes időjárásban végigállták a meccset, mert ülni nem lehetett. Le a kalappal előttük, tényleg a csapat részének éreztem őket. A meccs előtti szokásos összeboruláson ezt említettem a lányoknak, kértem, hogy nézzenek fel a lelátóra, hányan szurkolnak nekik, mennyire szeretik őket. Ha másért nem, értük még jobban tegyék oda magukat, valamint, ha lett volna valami probléma, ide lehetett volna nyúlni. Persze aztán olyan nagy problémák nem voltak.

A legfőbb kérés az volt, hogy ne legyenek lefordulásgólok, amiben erősek az oroszok. Kicsit úgy tűnt, nem is voltak nagyon formában. Vagy sikerült teljesen ráerőltetni az akaratunkat?
Most azt merem mondani, hogy az utóbbi. Hihetetlenül okosan és visszafogottan játszottak a lányok, annyit vállaltak, amennyit kellett, és figyeltek arra, hogy az oroszok egyetlen sansza, a lefordulás ne történjen meg. Még hátrányokat is felvállaltunk ezekben a szituációkban, amelyekben szintén jól teljesítettünk. Mint ahogy csapatszinten is, le a kalappal mind a tizenhárom játékos előtt.

Volt egy 5 méteres a negyedik negyed elején, amikor Keszthelyi Ritát elhívta onnan. Ennyire ment volna előre Rita, vagy más oka volt?
Egy kiállított orosz játékos hamarabb jött vissza, így járt az ötméteres, de sokáig nem volt világos, mi történik, húzták az időt. Azt mondtam a lányoknak, ha ötös, ötös, ha nem, játsszuk végig a fórt. A negyed előtt egyébként azt is mondtam nekik, ha egy gólt lövünk még, megvan a győzelem. Pont ez volt tehát az a szituáció. Aztán mivel head set nem létezik ebben ezen a szinten – pedig mennyivel egyszerűbb lenne a történet –, több mint egy percig állt a játék. Ilyenkor egy játékos lemerevedhet, rágörcsölhet a helyzetre, fizikailag is, hiába is volt remek formában addig. Rita helyett mást kértem meg, hogy álljon oda, aztán még tovább állt az idő, akkor már majdnem mindegy is volt, mit csinálok. A lényeg persze az, hogy Antal Dóri belőtte azt a büntetőt.

Fölényesen győztünk. Benne lehet-e az elbizakodottság halvány szikrája a lányokban az elődöntőben?
Ismerem a csapatomat, ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy egyetlen pillanatra, egyetlen egy játékosnak sem fordul meg ez a fejében. Sőt! Tényleg elegük van már az elvesztett elődöntőkből, mikor, ha nem most mutatnák meg, hogy igenis döntőre érdemes csapat. Egyszerűen tényleg eljött az idő. A hírek szerint ugyanilyen idő lesz két nap múlva, nem baj, bevásárolunk esőkabátokból. A lényeg, hogy a játékosok jól fogják ezt kezelni, de előtte még ma lesz egy megbeszélés, ami nekünk mindig nagyon fontos.

A spanyolokról egy mondatot még kérnénk.
A spanyolok kicsit olyanok, mint mi. Egy talán váratlan vereség után is ugyanolyan jól tudnak vízilabdázni, mint előtte. Nagyon szépen jönnek fel, sajnos, ez van. Ugyanakkor én nem szeretek gyenge csapatok ellen játszani, mert abban mindig benne van az égés lehetősége. A jó csapatok erőssége felhúzza azokat a játékosokat is, akik egyébként is magas szinten lángolnak. Most ezt a magyar csapat egyszerűen nem teheti meg saját magával szemben sem, hogy kiengedjen. Egész biztos vagyok benne, hogy az akarattal, a hittel semmi baj nem lesz csütörtökön.

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás