Decker Ádám, Varga Dénes és Hosnyánszky Norbert a franciák elleni győzelem után.

Fotó: Szaka József

 
Decker Ádám:

Benne volt, hogy a végén azért sima lesz?
Megint csak azt tudom kiemelni, mint a tegnapi mérkőzés után, nem riadtunk meg attól, hogy nem úgy alakult az első két negyed, ahogyan a papírforma diktálná. Nem tudtunk több góllal ellépni, de nem kezdtünk el kapkodni, hanem egyszerűen megnyugodtunk, és még inkább ragaszkodtunk azokhoz a jól begyakorolt és a tudásunkban lévő figurákhoz, amik aztán eredményzre vezettek. Kellett Dani vezérlete ehhez, nagyon sokat tett a mai meccshez, mint ahogyan a tegnapihoz is. Plusz Viktor ráérzett arra, hogy kellenek azok a kiúszások, amikkel el lehet a franciákat bizonytalanítani. Nem is nagyon próbáltak neki távolról gólt lőni, tartanak tőle, ezért a centereket próbálták megjátszani, Viktor viszont zseniálisan mozdult ki többször is a kapujából, segítve a bekkek munkáját.

Látsz ebben a francia csapatban annyi erőt, hogy egy másik mérkőzésen tovább kihúzza a szoros eredményt? A kérdés második fele pedig a spanyolokra vontakozik, meglepő talán a horvátok elleni iksz. S akkor egy közhellyel koronáznám meg a kérdést: nincsenek könnyű meccsek.
Tényleg nincsenek, egy Eb-n, egy vb-n ma már nem lehet lazán venni egyik találkozót sem. Ahogyan minket megleptek az ausztrálok a világbajnokságon, ugyanúgy itt is történt meglepetés. A franciák egyébként fizikálisan nagyon felkészültek, amit meg lehet tanulni a vízilabdából, azt ők megtanulták. Csak nem tudják hozzátenni azt, amit Hosi, Madi, Dani, Dumi, Pufi, és sorolhatnám a klasszisainkat, hozzá tudnak tenni. A szerbeket nem hiszem, hogy meg tudják szorítani, de ha a horvátok ugyanolyan kedvetlenül játszanak, mint ma a spanyolok ellen, akkor lehet szoros az az eredmény is.

A szerbek elleni meccs már más tészta lesz...
Más kategória, az biztos. Ahhoz, hogy a szerbeket megverjük, nem elég fizikálisan száz százalékot nyújtani, hanem a taktikai hibákat minimálisra kell csökkenteni. Fetérképeztük már őket, évek óta ismerjük egymást, ráadásul ők szinte egy csapattal játszottak az elmúlt időszakban. Tudjuk, mit kell ellenük játszani: egy hihetetlenül erős fizikai megterhelés mellett kell a taktikai feladatainkat 110 százalékkal megoldani. Abszolút van esélyünk, a dubaji meccs után szerintem még el is bízhatják magukat. 

Varga Dénes:

Azt gondoltuk, hogy fel lehet majd használni ezt a meccset a szerbek, horvátok elleni felkészülésre, a játékunk finomítására, de aztán egészen másra kellett figyelnünk. Nem csak azért, mert szoros lett az eredmény. Nagyon nehezen tűrhető, tolerálható játékot játszottak. Azt gyakoroltuk, hogy ez ellen hogyan kell játszani.

Mármint az agresszivitás ellen.
Igen, rettenetesen veszélyesek voltak a testi épségünkre. De próbáltuk játszani a játékunkat, sejtettük, hogy a meccs második felében azért magunk javára fordítjuk a meccset.

Váltottak valamiben, ami miatt ez megtörtént?
Nem, a nagyszünet egy lélektani fordulópontot jelentett, ugyanis utána, azt hiszem, három gólt lőttünk sorozatban. Akkor az ellenfelünk, ha nem is feladta, mert ugyanazokra a dolgokra figyelnünk kellett, hogy ne nyíljon ki a szemöldökünk, de érezhetően visszavett az addig mutatott játékból. 

Hosnyánszky Norbert:

Milyen jelzővel illetnéd ezt a meccset?
Nehéz volt. Tudtuk is, hogy az lesz, csak nem tudtunk kellően megfelelő állapotba kerülni az első negyedben, amivel lényegesen könnyebb lett volna a meccs. De nem baj ez, minél több nehéz meccset játszunk, annál erősebbek leszünk.

A franciák játszottak nagyon jól, vagy mi kevésbé az elején?
Ők képviselnek egy stílust, egy verekedős, erőszakos, sok mozgásos játékot. Nem mondhatom, hogy meglepett ez minket, tény és való, hogy ezt jól csinálják. Fárasztó volt az első két negyed, és nem pörögtünk eléggé. Mindenesetre nyertünk, és a gólarány tulajdonképpen nem fontos.