2014. június 25. 18:34

Válogatottunk legrutinosabb játékosával a csapat jelenlegi állapotáról beszélgettünk a mai nyílt edzésen. Megint nem tévedtünk: Madaras Norbert szokás szerint tisztán és igen reálisan láttatta a csapat helyzetét.

Nálad is ugyanazzal a kérdéssel indítok, mint egy napja Benedek Tibinél – mégiscsak balkezes-balkezes… Szóval, a Világliga-szereplés összességében a tavalyit idézte, a végjáték és a végeredmény szempontjából mindenképp, maga a menetelés viszont nyilván más, magabiztosabb volt.
Abban hasonlít az elmúlt évekhez, hogy felkészülhetsz az ellenfelekkel szemben, bizonyos szempontból mind hasonló, bár a stílusuk más az olaszoknak, a spanyoloknak vagy a montenegróiaknak, de azért össze lehet őket vetni, egy szinten állnak – és akkor jön egy másik csapat, amelyik ezeknél mindent jobban csinál. Ez nem úgy néz ki, hogy az egyik jobban úszik, a másik jobban lő, vagy itt vannak egyénileg jobb játékosok, ott meg csapatjáték szintjén üzemelnek jól – a szerbek mindenben jók. Ez nem idei vagy tavalyi felismerés persze, évek óta így van. Mindez annyiban számít, hogy van egy csapat, amelyik ellen nem lehet úgy felkészülni, mint mások esetében – az az évi két-három alkalom van, amikor velük játszol, és rádöbbensz, hogy mindent mennyivel jobban csinálnak. Fejben ott vannak, fizikálisan sokkal keményebbek, jól is úsznak, tehát nem úgy van, hogy erősek, de legalább le tudod fordulni őket. Keveset hibáznak, följebb vannak, jó a lábuk, azaz sokat kell játszani velük, hogy teljesen készen álljunk. Persze, minden alkalom egy újabb megtapasztalás – és egy újabb ráébredés, hogy nem elég csak úgy felkészülni és tenni-venni a meccs alatt, itt nem lehet csupán csinálgatni a dolgokat, ez annál jóval komolyabb kihívás.

Tibi azzal vigasztalt, hogy mi plusz három hét felkészüléssel azért majd közelebb kerülünk hozzájuk – viszont a harmadik hét után még van különbség.
Nézd, ezt osztom: ők már az Európa-bajnokságra nem lesznek sokkal jobbak, sőt, azt mondom, lehet, hogy két év múlva sem érnek sokkal magasabb szintre, mert már most nagyon jók. Mi a meccs után pontosan tudtuk, mit kellett volna jobban csinálni, min fogunk tudni javítani, csak oda kell jobban figyelni, bizonyos dolgokat át kell jobban gondolni. És az előttünk álló három hétben tényleg sok mindenre van időnk, azaz igen, közelebb tudunk, fogunk kerülni hozzájuk.

Tudom, tavaly tavaly volt, most új idény van – mégis, ennek a csapatnak 2013 azonos időszaka szolgál egyfajta támpontként. Szigorúan magunkat nézve, mennyiben léptünk előre a cseljabinszki szuperdöntőhöz képest?
Ha visszaemlékszel, ott azért az első mérkőzések között volt több döntetlen, büntetőpárbaj, mint az amerikaiak ellen – most egyértelműen jobbak voltunk náluk.

Montenegró?
Ott is érettebben játszottunk, náluk azonban mindig különleges a helyzet. Ha nincs ott egy-két emberük, akkor sosem derül ki igazából, mire képesek. Már látom, ugyanaz lesz, mint tavaly, meg olykor korábban. Három-négy játékosra épül minden, ha nekik nagyon megy, akkor rendkívül veszélyesek, de ha fáradtabbak, vagy sérültek – most például Ivovicsnak fáj a válla – akkor változik az egész, és nem az előnyére. Azaz ők mindig veszélyesek lesznek: lehet, hogy négy évig nem nyernek semmit, de minden világversenyen akad majd egy meglepő eredményük, mint például a tavalyi vb-n a szerbek kiverése.

Visszatérve magunkra: a sok fontos játékelem már jobban megy? Tavaly rengeteg apróbb dolgot igazítottatok még az az utolsó pillanatban is, fórban a fa megjátszásán dolgoztatok rengeteget, ami a végére indult be – ebben már stabilabbak vagyunk?
Igen, egyértelműen. Tapasztaltabbak vagyunk már, egy picit jobbak is. Bár az Eb-ig meg nem tudom mondani, mennyit javultunk konkrétan, hiszen a meccsekből nehéz bármit lemérni: az olaszokkal hiába találkoztunk, kint például egészen extrém volt a bíráskodás, aztán mindenki ügyeskedik, titkolózik, azaz nehéz lemérni, valójában hol tartunk. Az Európa-bajnokságon fog kiderülni, ki mennyit fejlődött igazán. Mi haladunk, és tényleg jobbak lettünk. Tavaly azt mondtam, az olasz és a szerb csapat jobb nálunk, most már csak egy, a szerb, és az sem megközelíthetetlen. A többiek viszont biztosan nem állnak felettünk. Mi sem felettük, azaz mindenki ellen észnél kell lennünk, de ha kihozzuk magunkból a legjobbat, bárki ellen van esélyünk.

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás