Egyre inkább körvonalazódik a FINA akarata: 25 (23) méteres pálya, kis labda, öt-öt mezőnyjátékos, és már 2015-től! A szakma keményen ellenáll, Kunshanban legalábbis az összes kapitány kikelt a tervezet ellen.

Fotó: Kovács Anikó/archív

A női Világliga Szuperdöntő alkalmával Gianni Lonzi, a FINA vízilabda-bizottságának vezetője az utolsó előtti nap délelőttjén találkozót szervezett valamennyi résztvevő csapat edzőjének, a delegátusoknak és játékvezetőknek, hogy megvitassák a sportági reform aktuális állását.

Az olasz pólófőnök immáron nem titkolta: az elmúlt időszakban zajló próbamérkőzések – melyek közül egyet Budapesten is megtekintett még május végén a FINA néhány csúcsvezetője, igaz, a nyilvánosság mellőzésével – elsősorban az egyszer már 1995-ben, a junior világbajnokságon kipróbált szabályok újbóli tesztelését célozzák. Azaz: kispálya, kislabda, kevesebb játékos: 25 (sőt, inkább 23) méteres játéktér a férfiaknak is (a jelenlegi 30 helyett), a férfiaknak a mai női labda, a hölgyeknek még fél számmal kisebb, és hatfős (5+1) csapatok, ami visszahozza a hetvenes-nyolcvanas évek formációit, amikor a komplett gárdák 11 emberből álltak (a mostani 13-mal szemben).

És azt sem rejtik véka alá a FINA illetékesei, hogyha sikerül valamiféle konszenzust kialakítani (a FINA TWPC augusztus elején, az isztambuli férfi junior vb-n már meg kívánja fogalmazni javaslatát), akkor a szabályváltozások átszáguldanak a november végi rendkívüli kongresszuson, és a 2015-ös kazanyi világbajnokságot már ezekkel játsszák.

A cancúnban elindult reformfolyamat tehát begyorsulni látszik, mondván, cselekedni kell: a fő indok a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos üzenete, melyben a sportág még jobbá tételét sürgetik, már Rióra. Persze, direkt követelményeket nem fogalmazott meg a NOB – viszont a levél alapján a FINA szeretne hozzálátni a sportág 21. századibbá tételéhez.

Más kérdés, hogy a szakma ellenáll. Legalábbis a kunshani összejövetelen felszólaló szövetségi kapitányok egytől egyig a tervezett módosítások ellen foglaltak állást (pontosabban: heten, a hagyományosan nyelvi nehézségekkel bíró oroszok véleményét legalábbis senki sem tudta konkrétan megfejteni).

Sőt, a FINA egyik felsővezetője, a Büro részéről a vízilabdát felügyelő Dimitrisz Diatesszopulosz, hangsúlyozottan magánvéleményét előadva, közölte: jobbá kell tenni a sportágat, de nem így. Szerinte a háromfrontos csökkentéssel egy új sportág születne. „Persze, mások is csináltak már ilyet, így született meg a strandröplabda, a három-a-három kosárlabdában, de attól még a nagy sportág megmaradt olyannak, amilyen volt. Ki hallott már olyat, hogy egy labdajáték a legalapvetőbb elemeit változtatta meg, a pályát, a labdát, a csapatokat – egyszerre?!” – dörögte a görög, aki közölte azt is, látott egy tesztmeccset, az egész merő egy lövöldözés volt, 30 góllal, „a kapusokat meg kórházba kellett szállítani sírógörccsel.”

Ezek után a kapitányok következtek, és ők sem finomkodtak. Először nézzük, mit mondtak az újításokról.

Fotó: Kovács Anikó/archív

A kisebb pályával kapcsolatban Greg McFadden, az ausztrálok szakvezetője közölte: „Nincs értelme, amíg a szabályok nem lesznek tiszták, így ugyanis csak több idő jut a birkózásra, ami egyébként is megöli a vízilabdát.” A spanyol Miki Oca szerint a kispálya nem gyorsítja a játékot, míg az amerikai Adam Krikorian szerint a fő cél az lenne, hogy a játékot jobban értsék, ugyebár, a bírók pedig konzekvensen ítélkezzenek – márpedig a FINA három újítása nem oldja meg ezeket a problémákat.

Krikorian volt egyébként az egyetlen, aki a kisebb pályával kapcsolatban megengedőbb volt, mondván, az amerikai egyetemi bajnokságot a férfiaknál is 25 méteres pályán játsszák három éve, és statisztikailag bizonyított tény, hogy több a támadás, több a lövés, a lehetőség a kontrákra, még ha a gólok száma is növekedett feltűnően. „Az egyetemi mérkőzések után a nemzetközi férfimeccseket kifejezetten unalmasnak találtam – már ha számít a szavam, mert én ugyebár csak lányokkal foglalkozom" - tette hozzá az olimpiai bajnokcsapat mestere. 

A kisebb labdát egyértelműen ellenzi mindenki, több tréner is közölte, nem csak a sírógörcs miatt kell majd a kapusokat kórházba vinni: a kislabda egyértelműen sérülésveszélyt jelent. „A mostani, egyébként sem gyenge lövések 10-15 kilométer-per-órával gyorsabbak lesznek, ez ki fogja készíteni a kapusokat” – szögezte le Rick Azevedo, a kínaiak amerikai kapitánya, aki mindenki figyelmébe ajánlotta az 1995-ös dunkerque-i junor vb-t (ahol ő vezette a jenki fiatalokat): „Emlékszünk rá, katasztrofális volt. Az első FINA-esemény, amelyről haza kellett zavarni egy csapatot. Ez kell megint?” (Az olasz–horvát meccs fulladt botrányba: a taljánok által provokált tömegverekedést megtorlandó a digókat kizárták, sőt, az 1997-es vb-ről is száműzték.)

Az öt az öt elleni játékról leginkább abban a kontextusban esett szó, hogy arra a jövő évi vb-ig képtelenség normálisan felkészülni, hiszen totálisan új taktikai megfontolásokat kíván. Fabio Conti, az olaszok mestere fel is tette az – egyébként megválaszolatlanul hagyott – kérdést: „Miért szeretné a FINA a csapatok létszámát tizenegyre csökkenteni? Hogy így csináljon helyet a plusz négy női csapatnak az olimpiára, vagy kizárólag reformszándékból?”

Diatesszopulosz később még megjegyezte: ha a meccsenként 25-30 gól születik, akkor a mostaninál is több lesz a játék-megszakítás a középkezdések miatt, amiből kétórás meccsek kerekedhetnek, igaz, nettó egyórányi játékkal csupán. „Egy erősebb és egy gyengébb csapat mérkőzése ma mondjuk 12-2. Az új szisztémában lenne 25-3. Vagy 32-4. Ezt akarjuk? Ezt lássa a külvilág?”

Ezzel kapcsolatban egyébként Greg McFadden jelezte: „A futball a világ legnépszerűbb sportja, jóllehet meccsenként két-három gól esik. Akkor mi miért akarjuk a gólok számát drasztikusan megnövelni? A kosárlabdára akarunk hasonlítani? Én ki nem állhatom. Ha szoros a meccs, akkor az utolsó két perc érdekes, de addig csak rohangásznak le-fel, bumm-bumm, itt egy dobás, ott egy dobás. A vízilabdának a védekezés az alapja. És a nézők pontosan ezért értékelik, ha valaki gólt dob. Ne vegyük ezt el. Én is láttam tesztmeccset, aminek 16-15 lett a vége. A közönség egy idő után már nem is tapsolt a góloknál.”

Hogy akkor mi lenne a kiút? Nos, holnap ezzel folytatjuk.