Női Szuperdöntő: csak a szokásos, nyertek az amik
Hat év alatt ötödször, mindösszesen nyolcadszor nyerte meg a női Világligát az amerikai csapat: a döntőben 10-8-ra verték meg az olaszokat.
Adam Krikorian, az amerikai edzője azt mondja, csak kívülről látszik könnyűnek a sikersorozat. „Aki azt mondja, könnyű, az nem respektálja a többi csapatot. Egyáltalán nem könnyű. A világon van tíz-tizenegy válogatott, amelyik bárhol, bármelyik nagy versenyen esélyes a végső győzelemre – egyébként ezért kell tizenkét női csapat az olimpiára is. Bármit is mutat az eredményjelző, mindegyik csapat rendkívüli kihívást jelent számunkra, és nekünk mindig a maximumot kell adnunk, hogy nyerni tudjunk.”
Tény, az olaszok is képesek voltak feladni a leckét az amerikaiaknak. Függetlenül attól, hogy jóval rögösebb úton érkeztek a fináléba, hiszen a negyeddöntőben nagy csatában kellett legyűrniük az oroszokat, a négy között pedig a kínaiakat, miközben az amerikaiaknak a brazilok elleni vitorlázás, és a váratlanul egyoldalúra sikeredett ausztrálok elleni elődöntő jutott.
Ehhez képest váratlanul frissen és igencsak fegyelmezetten startolt a Setterosa, a második negyed közepén már 4-1-re is vezetett, pedig egy kihagyott ötössel kezdte a meccset, majd az első rész végén elveszítette második centerét, Palmierit, akit a kanadai bírónő egy állítólagos könyöklés okán cserével kiállított. Az amik közben kihagytak négy fórt, egy ideig se íze, se bűze nem volt a játékuknak.
Aztán a második rész közepétől elkezdték összekapni magukat, miközben az olaszokon ekkor mintha kiütközött volna a hatnapos hajtás minden negatív hatása. Másfél negyed alatt összejött egy 0-7 az ő szemszögükből, avagy a jenkik nekiálltak hömpölyögni, és 4-1-ről 4-8-ra fordítottak a harmadik rész végére.
Ám amikor mindenki azt gondolta, hogy ebből már nem lesz énekes halott, a halottnak hitt olaszok nekiálltak danolni. Tania di Mario elsőrangú, hatméteres ejtése hozta vissza őket az életbe, s bár kaptak útközben egy gólt, a támadásban túlságosan a biztonságra törekvő amerikaiak belassulva nekiálltak hibázgatni, jöttek a jogos kiállítások, a taljánok meg belőtték az összeset (3/3), és 70 másodperccel a duda előtt már csak 9-8 volt ellenfelüknek.
Korántsem mellesleg ez az állás passzolt a történelemhez, az olaszok eddig ugyanis kétszer jártak a VL fináléban, mindkétszer az amikkal találkoztak, 2006-ban 9-6-ra, 2011-ben pedig 9-7-re veszítettek. A póló azonban nem kizárólag számmisztika, ráadául az amerikaiak támadásából már csak másodpercek maradtak, azaz nagyon úgy festett, lesz még egy gurításuk az olaszoknak az egyenlítésre.
Hanem ekkor villant Maggie Steffens: a 2012-ben a világ legjobbjának választott csapatkapitány – nem mellesleg megmutatva a kínaiaknak is, miként kell támadni az olaszok M-zónáját –, bátran betört, kapott egy remek passzt, és gyakorlatilag a duda pillanatában parádés kapásgólt szerzett, 40 másodperccel a duda előtt. Ezzel persze eldőlt (8-10) a csata, Conti mester csapkodta kicsit a bírói járdát, ám ő is tudta, azért a jobbik együttes nyert.
Az eredményhirdetéshez az ausztrálok vonulhattak még fel, akik a tartalékenergiák elégetéséről szóló meccsen simán elbántak a kínaiakkal; utóbbiak kifogytak az ötletekből a torna végére (7-2).
Ami az Eb-ellenfeleket illeti, az olaszokra nagyon ügyelni kell, aligha lehet velük annyira sima meccset játszani, mint tavaly a barcelonai vb-n; a spanyolokkal voltaképpen nem volt semmi baj, a kínaiakat kissé megtolták ellenük a negyeddöntőben, de simán ott lehettek volna a végjátékban; az oroszoktól hiányzott három ember, itt is betegeskedett kettő, azaz jó harminc százalékon pislákoltak, legalábbis egy-egy meccs bizonyos periódusában, mert azért mutattak is valamit a tudásukból.
Az viszont biztos, hogy a pólóreform kapcsán zajló ötletelés mellett ügyelni kell a jelenre is, elvére igaza van Rick Azevedónak, a kínaiak amerikai mesterének: ha a női pólóban hagyják a mostani őrlést – mert hagyják –, akkor a riói olimpián garantált amerikai–ausztrál finálé lesz, a többiek akár oda se utazzanak...
Eredmények - Világliga, női Szuperdöntő:
Döntő:
Egyesült Államok–Olaszország 10-8
Bronzmérkőzés:
Kína–Ausztrália 2-7
Az 5. helyért:
Spanyolország–Kanada 8-7
A 7. helyért:
Oroszország–Brazília 8-7