A meglehetős izgalmakat hozó negyeddöntős nap után a pulzust kevésbé felverő találkozók voltak soron pénteken. Az amerikaiak tíz perc alatt szétcincálták az ausztrálok, az olaszok pedig a második félidőben tönkrezónázták a kínaiakat.

Fotó: Kovács Anikó/archív

Az 5-8. helyért folyó meccsek közül különösen szörnyűségesre sikeredett a spanyol–orosz találkozó, már elsősorban a gyévuskák szempontjából: a harmadik negyed elejére teljesen elment a kedvük az egésztől, a spanyoloké viszont csak ezután jött meg igazán, így a vége 19-6 lett, 10-1-es második félidővel; ahogy mondani szokás, a végén a takarító nénik csak azért nem iratkoztak fel a góllövőlistára, mert Miki Oca nem cserélte be őket.

A kanadaiak egyedi módon csempésztek izgalmat a brazilok elleni, amúgy egyoldalúnak ígérkező összecsapásba: az első nyolc percben lőttek 7 kapufát – így sikerült a torna első 0-0-ás negyedét összehozni –, a végén nagyjából 20-nál tartottak, így kissé szenvedős volt a dél-amerikaiak legyőzése, bár a második félidőben már egy pillanatig sem volt kérdés, ki mehet majd a spanyolokkal az 5. helyért.

És akkor az elődöntők. Egy amerikai–ausztrál meccs előtt a női póló kedvelői rendszeresen dörzsölik a kezüket, hogy ez ám az igazi csemege... Ehhez képest 9:48 perc elteltével 7-0-ra vezettek az amik. Az ausztrálok valahonnan a medence fenekéről kandikáltak felfelé, ami azért bőven kevés Adam Krikorian bivalyerős együttese ellen.

Az auszik trénere, Greg McFadden utóbb elárulta – bár először természetesen önkritikusan kiábrándítónak nevezte az első negyedet és a védekezésüket –, hogy belőlük azért elég sokat kivett az elmúlt három nap kínai-olasz-kanadai kalandtúrája, plusz egy emberük sérült, egy másik beteg, így a kulcsjátékosokra sokkal nagyobb teher nehezedik, úgyhogy őt nem lepte meg a mai megroppanás; bár hozzátette, attól még a 2/12-es fórbelövési indexük úgy trágya, ahogy van.

A másik oldalon Krikorian is valami hasonlót visszhangzott, mondván, örülnek a sikernek, de annyira azért nem boldog, mert az ausztráloknak nem ez volt a legjobb napjuk (finoman fogalmazva), azaz így nincs igazán értéke egy ilyen győzelemnek.

Ezután következett a hazaiak fellépése az olaszok ellen. Na, erre már csordultig megteltek a lelátók, a lépcsők is elkeltek, a wifi-szolgáltatás összeomlott, hiába, kissé hangulatemberek a kínaiak, az első nap telt ház volt, a zakó után viszont hirtelen nagy üresedés támadt a tribünön, hogy aztán a harmadik napi győzelem visszacsalogassa a nézők nagy részét a negyeddöntőre, az ott aratott siker pedig megmozgatta mindenki fantáziáját.

És egy ideig kiváló volt a hangulat, értsd: a gólok után támadt betyáros nagy zajongás, teljes három másodpercig, utána ismét fegyelmezett csend lett úrrá az arénán, amit csak néha tört meg egy dobos srác által vezérelt „China, China!” kántálás. Mindazonáltal az első félidő végén volt taps is, csaknem öt másodpercig, ami nagy szó, hiszen 6-4-re vezettek a hazaiak. Ekkor még ment a szekér, beakadt egy-két távoli, 2/2 volt az emberfór, plusz Szun Jating is hozta a trademark-csavargólját centerből.

Hanem a második félidő szörnyen indult: kínai emberfór lövés nélkül, ebből eljött Quieriolo, 6-5. Gyatra kínai támadás, Quieriolo most átlövésből, 6-6. A megfiatalított kínai csapatnak már ez sem tett jót – igazán azonban az olaszok védekezés-váltása lökte őket egyre mélyebbre. Egy szépen fejlett M-zóna ellen kellett volna kitalálniuk valamit, ám 14:40 percig képtelenek voltak megfejteni a feladványt. Szunt ugyebár betakarta az M középső-alsó csúcsán helyezkedő ember, a két felső csúcsán lévő zavarók pedig duplán rettegésben tartották a kínaiakat, zavarták a lövőket, plusz bármikor készek voltak meglógni kettő az egyben.

Elképesztő, mennyire el tudták bizonytalani a kínaiakat, akik egyszer sem próbáltak betörni, második centerbe bemenni, szemből egyszer sem vállaltak lövést, csak időnél, a szélről – egyik gyatrább volt, mint a másik. És a feszülés azt is hozta, hogy azért az olaszok csak gereblyéztek még két gólt a negyedszünetig, azaz derűs 4-0-lal hozták a harmadik részt (6-8). A negyedik rész is e türelemjáték jegyében telt, a bírók nem akartak belenyúlni, csak úgy nem adtak fórt, az olaszok 30-ig játszották a támadásaikat, plusz visszazártak kőkeményen, a kínaiak pedig továbbra is csak vergődtek.

Végül 1:35-tel a vége előtt Radicchi átlövése megakadt a sarokban, és ezzel minden eldőlt. Bár a kínaiak cseresora a feszült koncentrációból felszabadult taljánokkal szemben két emberelőnyt is össze tudott hozni (második centerből plusz bemozgásos testi kontakt kikényszerítésével), amikből, ha némi mázlival is, de összelapátoltak két gólt, a második azonban 10 másodperccel a duda előtt került a hálóba, miután a 15 éves Dzsianing két méterről bepaskolt egy lepattanót – azaz a 8-9-es végeredmény csak ránézésre takar izgalmas végjátékot.

A vasárnapi finálé mindenesetre érdekesnek ígérkezik az eddig igen könnyed úton vitorlázó amerikaiak és az igen kemény ellenfeleken túljutó olaszok között. Ráadásul a program kora reggel indul, a döntő már fél kettőkor esedékes, azaz a taljánok összességében és az amerikaiakhoz képest is jóval kevesebbet pihenhetnek, plusz Itáliai titkos védelmezője, a FINA-pólófőnök Gianni Lonzi is útra kelt az este folyamán, hogy a Dubajban, hétfőn kezdődő férfitorna bíróit terelje helyes irányba... Akárhogy is nézzük, annyi minden szól az olaszok ellen, hogy akár meg is nyerhetik a finálét.

Női Világliga Szuperdöntő, 5. nap

Az 5-8. helyért
Spanyolország–Oroszország 19-6
Kanada–Brazília 8-5

Elődöntők
Egyesült Államok–Ausztrália 13-4
Kína–Olaszország 8-9

A zárónap programja (magyar idő szerint)

A 7. helyért
3.00: Oroszország–Brazília

Az 5. helyért
4.30: Spanyolország–Kanada

Bronzmérkőzés
6.00: Kína–Ausztrália

Döntő
7.30: Olaszország–Egyesült Államok