Három negyeddöntő is csupán egyetlen góllal dőlt el: az ausztrálok átpréselték magukat Kanadán, az olaszok nagyot harcoltak az oroszokkal, a kínaiak pedig abszolút hazai pályán játszva győzték le a spanyolokat. Az Egyesült Államok csak szórakozott Brazíliával.

Ahogy várni lehetett, csupán az amerikai–brazil mérkőzés nélkülözte az izgalmakat – az rémesen egyoldalúra sikeredett, miután az amerikaiak centiben, kilóban, tapasztalatban és játéktudásban is jobbak az amúgy fejlődgető dél-amerikaiaknál, így egy első negyedben beakadt előnygólt leszámítva a brazilok jóformán nem jelentettek veszélyt az amik kapujára, a centerük öt méteren vergődött, a lövők 8-9 méterről próbáltak egyáltalán ellátni a kapuig; mint a végeredmény (11-1) mutatja, kevés sikerrel.

Annál több izgulni való volt a másik három találkozón. Bár első ránézésre az ausztrál–kanadai találkozón a kenguruk számítottak esélyesnek, a meccsen kiderült, az észak-amerikaiak is szépen felszívták magukat. Noha végig az auszik álltak jobban, sehogysem bírták döntésre vinni a dolgot. Mindig el-elmentek egy-két góllal, de a kanadaiak rendre egyenlítettek. A harmadik negyedben tűnt úgy, hogy Greg McFadden lányai döntésre vihetik a dolgot 6-4-nél, de a kanadaiak csak összeberheltek két gólt, úgyhogy az utolsó rész is ikszről indult.

A záró negyedben aztán végül felülkerekedtek rajtuk az auszik, erről azonban picit ők is tehettek, hiszen a játékrész elején harmadszor is előadták, hogy döntetlennél emberfórba kerülnek, ám lövés nélkül csörög le a húsz másodpercük. 6-6-nál is így történt, s bár legjobbjuk, Alogbo még egyenlített egy távolival, 7-7 után már csak az auszik találtak be, Appel szerzett gólt a falból.

Ez volt a meccs utolsó, 7. fórja – a FINA pólófőnöke, Gianni Lonzi időnként az asztalt püfölte a zsűrinél, máskor kiabálva pattant felt és járkálta le az idegességét a zsűri mögött, a játékvezetők (különösen a svájci hölgy) ugyanis szörnyen feltűnő szabálytalanságokat hagytak megtorlatlanul, avagy ezt a fizikai őrlést hét kiállítással megoldani, nos, az tényleg művészet. Más kérdés, hogy a rosszabbik fajtából...

Az olasz–orosz meccs is derűs, úszóversennyel egybekötött dressz-markolászást és diszkrét taglózásokat hozott, amiből végül a Setterosa jött ki jobban. A kapusok ezúttal remekül teljesítettek, különösen Gorlero a taljánok kreclije előtt: a harmadik negyedben, kritikus időszakban védett három óriásit két perc alatt (kétszer hátrányban), az olaszok így elég sokáig tudták tartani a kétgólos előnyüket.

Aztán a harmadik rész vége felé Hohrjakova törölt egy kapufás pipát hat méterről, így 5-4-ről indult az uccsó nyolc perc. Egy-egy falból húzott előnygól vezette be a zárórészt, Karimova gólja után még kereken öt perc maradt, több gól azonban nem esett. Pedig szép lélektani előnybe kerülhettek volna az oroszok, hiszen Karnauh elkapta Emmolo ötméteresét, majd rögtön fórba kerültek, ám megint nem tudták jól megjátszani a labdát. Hatalmas őrlés zajlott ekkor már, az oroszoknak nem volt annyi erejük, hogy folyvást forduljanak, hat a hat ellen inkább szenvedtek, igazi helyzetük nem volt, jóllehet azt még ők is nehezen nyelték le, hogy az utolsó három támadásukból kettőben – így a legutolsóban is – egy lazán befújt kontrafault jelentette a végállomást...

Az utolsó meccsen Miki Oca is tartotta magát, pedig ő aztán tud csattogni, ha éppen úgy van kedve. A spanyol kapitány azonban érezte, hogy ez most itt „csak” egy Világliga-végjáték, nem Eb, nem vb, nem olimpia, és hát a rendezvény hangulatának és a jövőbeni vendéglátásnak legalábbis jót tesz, ha a kínaiak sikeresek, de legalábbis bent vannak a négy között.

Nem volt nagyon durva tolás ez, csupán a kulcspillanatokban született egy-egy, a hazaiak érdekeit védő ítélet. Még csak nem is olyan ordenáré közbeavatkozás, mint az idióta japán játékvezetőé volt a brazil–horváton a foci vb-n. Inkább amolyan poszt-szovjet ravaszkodás, amire csak az azerbajdzsáni Koganov képes.

Ugyanakkor a kínaiak is hozzátették a magukét, vastagon, mert tényleg elég jó napjuk volt. A kapusuk remekelt, a centerük, Szun Jating pedig csodákat művelt, három gólt szerzett középről, kettőt svédcsavarral. Kontraszt gyanánt a hispánok óriása, Maria Garcia is beköszönhetett volna ennyiszer, de az első félidőben lécet, illetve kapust talált beforgatás után, a negyedik negyedben viszont Koganov nem hagyta, hogy kibontakozzék, elvette egy gólját, majd egy befordulás után fújt ellene, miközben épp lőtt volna. Az elsőt 6-7-nél, a másodikat 6-8-nál.

Ellenpontozás gyanánt ekkor lőtte Szun a második, majd a harmadik gólját. Azaz lett 7-7 helyett 6-9, és innen már hiába erőlködtek a spanyolok. A végén még visszajöttek 8-9-ig, 62 másodperccel a duda előtt, ám Jang Dzsun odaért Tarrago lövésére is a legvégén, ennek hála igen színes lesz az elődöntő mezőnye, hiszen négy kontinens egy-egy képviselője jutott el az éremcsatákig.

Az ausztrál–amerikai parti meglehetősen zamatosnak ígérkezik, és a kínaiaknak az olaszok ellen is lehet esélyük, mert mint Fabio Conti, a taljánok kapitánya mondta, május 20-ig tartott a bajnokságuk, azaz csak 15 napot készültek, így lejátszani naponta egy meccset nem egyszerű – szerinte a tank már kiürült, az oroszok ellen is a szívükkel nyertek az olasz csajok. A kínaiak viszont tavaly is a Világligára koncentráltak, hogy otthon adminisztrálják magukat, azaz nem lenne csoda, ha a fináléig jutnának.

Női Világliga, Szuperdöntő

Negyeddöntők
Kanada–Ausztrália 7-8
Egyesült Államok–Brazília 11-1
Oroszország–Olaszország 5-6
Spanyolország–Kína 8-9

A pénteki program (magyar idő szerint)

Az 5-8. helyért
9.00: Spanyolország–Oroszország
10.30: Kanada–Brazília

Elődöntők
12.00: Ausztrália–Egyesült Államok
13.30: Kína–Olaszország