Az olaszok szépen meglepték a házigazda kínaiakat, míg az amerikaiak büntetőkkel győztek az oroszok elleni a kunshani női Világliga Szuperdöntő nyitónapján.

A női Szuperdöntő résztvevői úgymond hazajárnak Kínába: egymás után negyedszer ad otthont valamelyik kínai település az eseménynek – most éppen a Sanghaj melletti kétmilliós „kisváros”, Kunshan a kiválasztott.

Mondjuk, ez nem a pekingi Vizes kocka impozáns létesítménye, avagy a lelátó alatti melegítő-medencében a csapatok csak úszással hangolhatnak, kapuk nincsenek – a bemelegítő lövésekre 10 percük marad a mérkőzések előtt, feltéve, ha az előző találkozó résztvevői nem húzták el túlzottan egymás nyüstölését. A FINA pólóvezére, Gianni Lonzi mindenesetre kiadta a jelszót a meccsek pörgetésére, ha például valakinek leesik a sapkája, és áll a játék, már mehet is ki azonnal cserére, nincs madzagbirizgálás, pótsapka bedobálás.

Ennél mulatságosabb volt, hogy a technikai értekezleten az angol nyelvből cseppet sem meglepően kevésbé felkészült házigazdák a helyszínt bemutató prezentációjuknál a sportolók pihenőszobájánál azt írták, hogy ott bent ehetnek-ihatnak a játékosok, igaz, a „snacks” szó helyett „snakes” jelent meg a slide-on – az első rágcsálnivalót jelent, a másik viszont kígyókat, ami errefelé simán lehetne valóság is...

No és akkor a nyitónapról is valamit. Először a spanyolok birkóztak egy jót a kanadaiakkal – vezetőedzőjük, Miki Oca ezúttal a lelátón ült, mivel az utolsó selejtező-meccsen piros lapig hergelte magát. Nélküle is nyertek, bár nem könnyen, igazából végig vezettek, kézben is tartották a meccset, de az észak-amerikaiak állandóan ott lihegtek a nyakukon, és végül majdnem utolérték őket, de kimaradt az utolsó fórjuk.

Az amerikaiak jóformán szintén végig üldözték az oroszokat, hogy aztán a negyedik negyedben 4-5 után a vezetést is átvegyék (6-5), csakhogy ellenfelük 12 másodperccel a duda előtt egyenlített – bár az új amerikai kapus, Hill fantasztikusat védett, ám a gólbíró jelezte, a vonalon túl érte utol a labdát. Így jöhettek a büntetők, Hill itt is remekelt, ellentétben az oroszok balkezesével, Krimerrel, aki hibázott az első és a második körben is, utóbbi a rulett végét jelentette.

Az ausztrálok könnyedén, negyedenként három gólt lőve bántak el a brazilokkal – utóbbiak lógnak ki leginkább az amúgy kiegyensúlyozottnak tetsző mezőnyből.

A nap zárómeccsén a címvédő kínaiak elmentek 3-1-re, az olaszok visszajöttek 3-3-ig, majd ők húztak el 6-3-ra a második részben három perc alatt. Itt jött egy „vészhelyzet” time-out, ami jót tett, hiszen a félidőben ismét egálra álltak (6-6), bár Tania di Mario közben fejbelőtte a kínai kapust egy ötméteresből.

A döntést egy páratlan egyéni produkció hozta meg a harmadik játékrészben: Silvia Motta 4:30 perc leforgása alatt négyszer lőtt kapura, és mind a négyszer talált is, az elsőt fórból, a többit átlövésből – ez nagyon megfogta a hazaiakat, ugyan szereztek még gólt, de érződött, nincs esélyük az igen szervezetten védekező taljánokkal szemben, így a tömeg közepesen bánatosan távozott...

Női Világliga, Szuperdöntő, 1. nap

A-csoport
Spanyolország–Kanada 6-5
Olaszország–Kína 12-9

B-csoport
Ausztrália–Brazília 12-5
Egyesült Államok–Oroszország 6-6, büntetőkkel: 5-4