Szirányi Balázs szerint a Barceloneta azért nyerhetett, mert függetlenül attól, hogy garantált helyük volt a hatos döntőben, az egész szezonban kőkeményen hajtottak, így készültek fel a mostani kemény megmérettetése.

Fotó: LEN/Giorgio Scala

Egy kisebb tanulmányt lehetett volna írni Szirányi Balázs arcáról a mérkőzést követően: miközben spanyol csapattársai mámorosan ünnepelték a sikert, a Barceloneta magyarhonból elszármazott centere csak állt, hosszan nézett maga elé, a szeme persze ragyogott, tán mosoly is ült az arcára, de látszott rajta: még nemigen hiszi el. És tényleg.

„Nehéz ezt felfogni, elhinni. Hogy sikerült. Ezért dolgoztunk egész évben, mert tényleg hittünk abban, hogy meg tudjuk nyerni hazai pályán. De ezt csak így lehetett megcsinálni, ahogy mi tettük. Hogy nem csupán vállvonogatva játszottuk le a csoportmeccseket, mondván, minek feszüljünk, úgyis garantált helyünk van a hatos döntőben. Minden alkalommal meg akartuk mutatni, hogy vagyunk olyan jók, mint a vetélytársaink. Kőkemény csoportban voltunk, ott készültünk fel arra, hogy így helyt tudjunk állni. Az már egy visszaigazolás volt, hogy végül „önerőből” kvalifikáltuk magunkat, azaz nem a rendező jobán lehettünk itt. És azért dolgoztunk nagyon keményen, hogy bírjuk három napon át: azt hiszem, látszott, hogy a jobb dél-szlávok ellen is van elég erőnk, így a taktikánkat is tökéletesen végre tudtuk hajtani.”

Albert Espanol, az MVP (Fotó: LEN/Giorgio Scala)

És akkor nézzük a két edző véleményét a döntőről. Jesus Martin, a Barceloneta mester közölte: „Nyertünk, mert a hatos döntő első percétől kezdve csapatként játszottunk, a védekezésünk pedig tökéletes volt. Sok év kemény munkája érett itt be. Nagyon boldog vagyok, hogy a játékosok sikert értek el – de ez még csak a kezdet, folytatni szeretnénk a munkát. A klub és a csapat mindenesetre nagyon megérdemelte ezt a sikert.”

Uros Sztevanovics, a Radnicski trénere (aki tavaly még Vlado Vujaszinovics másodedzője volt a Partizannál, aztán a tavalyi szezon végén hirtelen Amerikába távozott Dejan Udovicsics helyét vette át) üveges szemekkel bámult a semmibe. „A Barceloneta megérdemelte a sikert. Az egész évben egy speciális módon játszottak, abban viszont fantasztikusak voltak. Három nap alatt három meccset játszottak, és még mindig volt elég energiájuk arra, hogy a legjobbjukat adják – nekünk meg két mérkőzésre sem volt elegendő... Csak gratulálni lehet nekik, tényleg ők voltak a hatos döntő legjobbjai.”

Megszólalt még Albert Espanyol, akit a torna MVP-jének választottak: „Az egész torna során a védekezés volt a sikerünk titka. És persze a csapatmunka volt a kulcs. Mindannyian a csapatért játszottunk. Miután legyőztük a Primorjét, tudtuk, hogy képesek vagyunk megnyerni a kupát, hiszen a horvátok voltak a favoritok. Azt is tudtuk, nagyon kemény lesz, de hittünk magunkban, mindvégig. A Bajnokok Ligáját megnyerni: ez tényleg olyan, mint egy álom. Az, hogy én kaptam az MVP címet, csupán egy csodás extra ajándék.”