Nem Rijeka, nem Radnicski, nem Recco – Barceloneta. Bombameglepetéssel zárult a BL hatos döntője: a házigazda spanyolok taktikai zsenialitása trófeát ért.

Fotó: LEN/Giorgio Scala

„Minden elismerés megilleti őket. A harmadik meccsen is kiváló erőben voltak, nekünk kettőre nem volt elég energiánk” – mormogta rém csalódottan, a lelátó árnyékában álldogálva Uros Sztevanovics, a Radnicski Kragujevác edzője, miközben az uszodatérben a spanyolok vadul ünnepelték meglepő sikerüket.

Elképesztő volt, amit a Barceloneta művelt három nap alatt. Az, hogy a Bresciát legyőzték, benne volt a pakliban. Hogy megszakítsák a Rijeka héthónapos veretlenségi sorozatát, az már nagyon nem. És hogy az addig 11-ből 11 meccset nyerő Radnicskit is elintézzék 24 órán belül, végképp nem. Mégis megcsinálták.

Mind a horvátokra, mind a szerbekre ráerőltették az akaratukat. Avagy hiába voltak kiválóan képzett játékosok a túloldalon, a Primorjénél a Varga-testvérek, a spanyol balkezes, Xavi Garcia, a mostanra már jobb állapotban lévő Sandro Sukno, centerben Cosmin Radu, a Radncsikinél pedig Filip Filipovics, Damir Burics vagy Borisz Zlokovics – egyikük sem tudta önmagát adni, mert lefojtották őket, szétcincálták a vetélytárs játékát, a védekezésük tökéletesen működött, Dani Lopez parádézott a kapuban, elöl pedig olykor szinte észrevétlenül kerültek helyzetbe, s lődözték a gólokat.

Meglehet, nem vették őket teljesen komolyan. Mindenki másra készült. A Rijeka fél szemmel a Reccót és a Radnicskit figyelte. A szerbek meg őket. A Barceloneta kötelező kellék volt, rendezők, itt vannak, majd elvéreznek valamelyik stádiumban...

Csakhogy mind az elődöntőben, mind a fináléban azonos volt a forgatókönyv: gyorsan elment 2-0-ra az aktuális dél-szláv sztárgárda, úgy festett, aligha lesz itt baj – aztán a spanyolok visszakapaszkodtak, a Rijekát agyonvágták a második negyedben, a szerbek ellen elmentek kettővel a harmadikban (két akciógól 63 másodperc alatt), onnantól meg a másik oldalon jött a feszülés, hogy úristen, ezek vezetnek, na gyerünk már, állítsuk helyre a világ rendjét. Nos, a hispánoknak ez az ideális állapot. Fanatizálva, behergelve száz százalékot adtak – miközben a túloldalon néha tudták magukat ötven-hatvan környékére tornázni.

Fotó: LEN/Giorgio Scala

Akárcsak tavaly augusztusban, a Picornell-uszodában is kiderült: a kapusteljesítményen jóval több múlik, mint korábban bármikor. A Rijekában Vican elég harmatos volt az elődöntőben, míg a fináléban Radics nem védett rosszul, a 67 százalék alapvetően jó teljesítmény, 7-tel még jobb is, mint Dani Lopezé, csakhogy! A védekezés minőségét, illetve a támadók koncentráltságát jól mutatja, hogy míg a lövések aránya 29-28 volt, addig a kaput eltalálók száma 15-21 – avagy a szerbek 14 labdája blokkba, kapufára vagy mellé-fölé ment. Majdnem a kísérleteik fele: de persze nem véletlenül, ez a hazai védekezés diadala volt.

És hogy mi is egy kicsit jól érezzük magunkat: a trófea sorsát voltaképpen eldöntő gólt Szirányi Balázs szerezte. Parádés centergól volt, elmozgás után, kis kifordulásból, kőkeményen mattolt Balu, ezzel ment 7-5-re a Barceloneta. Filipovics zseniális ejtése még visszahozta az esélyt, ám hiába volt hátra 5:40 a meccsből, ez az irdatlanul sok idő sem volt elég a szerbeknek, hogy legalább ikszre mentsék a partit.

Úgyhogy jöhetett a vad ünneplés, melynek keretében Szirányi Balázsnak külön üvöltözést rendeztek a parton a társak, igaz, Balu azt mondta, hogy magának az óbégatott szövegnek túl sok értelme nem volt „Mi a neved? Mi neved? Baluuu, Baluuu” – valami effélét sikerült összehoznia a barcelonaiaknak. Balu amúgy végig kilógott a hispánok közül: ő alapból hiperhiggadt ember, azaz nehezen tudott olyan hőfokon őrjöngeni, mint a latinok, sőt, inkább az látszott rajta, még most sem hiszi el, hogy BL-győztes lett.

Márpedig így esett: a klub történetében először nyert európai trófeát a Barceloneta – spanyol csapat 1995 után ért ismét a csúcsra (akkor a Catalunya épp az Újpest ellen ért révbe). A hispánoknak viszont igen jó évük van máris, hiszen a két legrangosabb trófea is náluk „maradt”: áprilisban a női Euroligát a Sabadell, most a férfi BL-t a Barceloneta nyerte meg. Két éve is volt ilyen, amikor a Recco férfi és női együttese ért a csúcsra – ám az egyáltalán nem volt ilyen mellbevágó...

A torna MVP-je Albert Espanol lett.

Eredmények - Bajnokok Ligája, Final Six:

A 3. helyért:

Partizan Belgrade (szerb) - Primorje EB Rijeka (horvát) 6-12 (2-0, 0-3, 4-4, 0-5) 
Gólszerzők: Milos Cuk 2, Nemanja Vico, Nikola Tomasevic, Nikola Dedovic, Ognjen Stojanovic 1-1, illetve Varga Dániel 3, Cosmin Radu, Varga Dénes, Xavi Garcia 2-2, Sandro Sukno, Paulo Obradovic, Andelo Setka 1-1

A döntőben:

Radnicki Kon Tiki Kragujevac (szerb) - C.N. Atletic-Barceloneta (spanyol) 6-7 (2-1, 1-2, 1-3, 2-1) 
Gólszerzők: Boris Zlokovic, Filip Filipovic 2-2, Damir Buric, Ivan Basara 1-1, illetve Albert Español, Szirányi Balázs, Felipe Perrone, Albert Munarriz, Gonzalo Echenique, Nemanja Ubovic 1-1