Az Egyesült Államokból hazatért válogatottunk örül, hogy a hazai edzésmódszerek mentén készülhet az Eb-re. Amerika haszna, hogy gyorsabban regenerálódik.

Fotó: Kovács Anikó

„Egy kis pihenő jól jött volna még, de nagyon vártam, hogy elkezdjük az edzéseket, főleg az itteni módszerek mentén. Kint nagyon kötöttek az edzések, be van osztva percre pontosan az edzés, itt viszont, ha éppen egy kis fórozásra van szükség, akkor átállunk arra” – mondta Illés Anna, a hétfői „50-es” sajtótájékoztatón kérdésünkre.

Mi az, ami meglepett az első amerikai szezonodban?
Az mindenképp, hogy egy napnál hosszabb szünetünk egyáltalán nem volt, eléggé kifárasztott az év. Úgy érzem viszont, hogy gyorsabban regenerálódok, hozzászoktam a terheléshez. Ami még meglepett, hogy teljesen másként fújnak a játékvezetők, ezt a szemléletet meg kellett szokni. Ehhez kellett két hónap, hogy nagyjából sejtsem, hogy működnek.

Most majd vissza kell szokni…
Igen, kénytelen vagyok, de most könnyebb lesz, mert tíz évig Európában játszottam.

S ami az eredményeket illeti? Negyedikek lettetek, az nem rossz.
Ha azt vesszük, hogy öt újonc volt a csapatban, akkor valóban nem rossz. De úgy megy oda az ember, hogy nyerni akar, így én is örültem volna egy fényesebb eredménynek.

Majd jövőre.
Igen, van még három évünk.

Már egy hét el is telt a felkészülésből. Hogyan?
Fárasztóan, mert kint például nem lépcsőztem, most ezt is elkezdtük. Másfajta kondink is van, volt izomláz rendesen olyan 3-4 napig. Aztán pénteken este épp Bolonyai Flórával mentem hazafelé, ő akkor még csak két napja készült velünk, és kérdezte tőlem: „Nusi, te miért nem vagy ilyen fáradt?” Szóval az nekem már az ötödik napom volt, így hozzászoktunk a fáradtsághoz.

Hogyan fogadtátok a bokszolást, mint új elemet a kondiban?
Kint is szoktunk ütni,de maximum húszat, nem 40 percen keresztül. Ugye most mi az egyik lépcsőzést váltjuk ki vele. Érdekes volt elsőre, de nekem megtetszett, mert más izomcsoportokat mozgat meg, amit ugyanúgy használunk a vízilabdához. Lehet ezért is volt több izomláz. Van poláróránk, amivel mérik a pulzusunkat, Klink Zogát, kondiedzőnket meg is kérdeztük, hogy ugyanazok az eredmények jöttek ki, mint esetlegesen egy lépcsőzésnél, és erre azt válaszolta, igen. Ez pozitív csalódás, nem hittem volna, hogy ugyanaz lesz, hisz 30 másodpercig ütjük, aztán 30 másodpercig ugrálunk, a lépcsőzésnél viszont egyfolytában mozgunk.

Mit szóltál a magyar bajnokság végeredményéhez?
Nem azt mondom, hogy meglepett, hogy a Szentes nyerte, de egy kicsit mégis, annak ellenére, hogy a fizikai állapotuk és a játékstílusuk alapján teljesen megérdemelték az aranyérmet. Új edzőjük volt, akit én nem ismerek, de hallottam, hogy nagyon jó szakember. Nagyobb meglepetés nem volt, az Eger már évek óta együtt van, így nem volt meglepő, hogy az UVSE-t a bronzcsatában legyőzte.

Az Eb-ről kénytelen vagyok kérdezni, vagy legalábbis utalni rá.
Persze. Én egyelőre majd a kerethirdetést várom nagyon. Ez egy természetes drukk az ember részéről, egy kis izgalom. Elég nagy motiváció, hogy Budapesten lesz az Eb, a szüleim előtt játszhatok, és mindenki lát minket a televízióban a játékunkat. Már nagyon várom.