Sokáig vezetett a Szolnok, ám a második félidőben egyértelműen kiderült, az egriek tankjában van több benzin, nyertek is 8-6-ra, újfent idegenben.

Fotó: Kovács Anikó

Egy maratoni, már-már egzotikusnak mondható egri támadásból született az első gól: csaknem 1:40 percig tartott, volt benne négy lövés, abból kettő egy emberelőnyön belül, s mivel a labdák folyamatosan az egriekhez pattantak vissza (vagy szögletre), újból és újból nekilendültek, mígnem Biros Péter egy szabaddobásból eltalálta a bal alsót.

Fórból jött a szolnoki válasz – a kiállításnál Kis Gábor leüvöltötte az őt eladdig víz alatt nyomorgató Bundschuh Erik fejét –, a kapufához bejátszott labdát általános süllyedés közepette paskolta rá Milan Alekszics, de Bisztritsányi Dávid is eltűnőben volt ekkor, így a labda „átgurult” a gólvonalon.

Bedő Krisztián került valahogy helyzetbe Alekszics hóna alatt, de kissé sántított a befejezés, így Decker Attila védeni tudott, majd egy-egy akciógól érkezett, előbb Zsivko Gocsics átlövése akadt meg a léc alatt, majd egy nem kevésbé parádés rakéta robbant a bal pipában Varga Zsolt jóvoltából (2-2).

Az első nyolc percet mégis a Szolnok zárta jobban: időkérés után játszottak meg egy fórt, s bár úgy tűnt, meghalt a figura, az utolsó passz ugyanis kicsúszott Hosnyánszky Norbert kezéből, ám ő utánanyúlt, aztán nyolcról bezúgatta Bisztritsányi hóna alatt (3-2).

Az első kiadósabb edzői ordítás töltötte be az uszoda légterét (a la Kovács István), amikor Kis Gábor félforgatása után ötös helyett fórt ítélt Székely Balázs, az előny pedig kimaradt (Pásztor Mátyás lövését blokkolták). A következő hat az öt elleni megjátszás jobban sikerült, a parádés járatás végén Vörös Viktor mattolt a hosszú kapufától (4-2).

Kevesen gondolták volna, hogy ez lesz a játékrész egyetlen gólja – márpedig így esett. A szolnokiak nem tudták megoldani Kis Gábor helyzetbehozását, az átlövések nem ültek, az egriek pedig támadójátéka pedig hasonló mélységekbe zuhant, mint két nappal ezelőtt, ebben a negyedben három fórt hagytak ki, félidőben 0/5-nél tartottak. Igaz, a szolnokiak védőmunkája sem volt éppen kismiska, Decker pedig ismét tombolt a kapuban egy-egy védés után – aggodalomra legfeljebb az adhatott okot a hazai oldalon, hogy Hosnyánszky és Jansik is két személyi hibánál tartott.

Lélektanilag nyilván fontos lett volna, ha akár a negyed utolsó percében, akár a harmadik rész elején kihasználják az emberelőnyt, ám nekik sem ment: először Kis Gábor volt túl közel a kapuhoz és a kapushoz (praktikusan belehúzta a labdát Bisztritsányiba), másodjára Török Béla bombázott a kapufára. Így lett 5-2 helyett 4-3, miután az egriek hatodjára csak meglelték a bevezető utat – éppenséggel ez sem tűnt a fór magasiskolájának, ám Salamon Ferenc klasszisa megmentette a helyzetet.

A következő szolnoki fór már ült, Alekszics középről, utánozhatatlan érzékkel találta meg azt az ütemet, amikor a kapus már nem tudott rányúlni a labdájára – átellenben viszont Salamon megint halálpontosan célzott, kezdve felvenni azt a formát, amivel tavaly az egriek nyerőemberének bizonyult a fináléban (5-4).

Kicsit megállt ekkoriban a Szolnok, a vendégek pedig kihasználták a holtpontot: Vörös nem ért vissza egy támadással, a védőtársak pedig épp Biros Pétert hagyták üresen öt méteren, ami nagyjából másfél évtizede a jóvátehetetlen hibák kategóriájába tartozik (5-5). Ezt egy perccel a vége előtt is előadták a hazaiak, Biros ezúttal a másik oldalon érkezett, bár nem volt annyira tiszta helyzetben, mint az imént, ám ettől még telibe trafálta a rést Decker és a kapufa között (5-6).

Hosnyánszky Norbert érkezett felmentő seregként, aki a Kis Gábor által szállított előnyből bikázott a léc alá, úgymond kiiktatva a labdapasszolgatásban rejlő hibázási lehetőségeket (6-6), mindezt 25 másodperccel a duda előtt. Időkérés után jött az utolsó egri akció, két centerrel, nyakukon egy-egy szerbbel, ebből nem is termett gyümölcs a címvédőnek.

A negyedik negyedet bevezető egri fór lekonyult – belenyúltak az első passzba –, Vörös azonban újfent lemaradt kicsit, és Kevin Graham újfent betalált a kapu elé érkezvén üresen. Átellenben ezúttal nem hatott az Alekszics-mágia: simán blokkolták a szerbet az egriek emberelőnyben, míg az ebből induló kontraféleséget megint eredményesen fejezték be a vendégek, ezúttal Bundschuch használta ki, hogy a hazaiak képtelenek voltak visszazárni (6-8, 5:37-tel a vége előtt.).

Kulcsmomentum következett 4:40-nel a vége előtt: szolnoki fór, időkérés után – Gocsics azonban rosszkéz szélről a blokkot találta telibe. Csipetnyi jó hír gyanánt Decker ismét találkozott a labdával az egriek fórjánál, ám ez csak annyit jelentett, hogy nem nőtt a különbség. És nem is csökkent, a szolnokiak tankjából ugyanis kifogyott a benzin – a második félidőt 2-6-tal bukták el, a kaput eltaláló lövések aránya 11-19 volt –, így az egriek az első meccshez hasonlóan elhajóztak a győzelemmel.

Folytatás hétfőn Egerben, ahol a hazaiak akár révbe is érhetnek.

Eredmény - férfibajnoki döntő, 3. mérkőzés:
 
Szolnoki Dózsa-Közgép–ZF Eger 6-8 (3-2, 1-0, 2-4, 0-2)
Játékvezetők: Dodog Szabolcs, Székely Balázs

Szolnok: Decker A. – S. Mitrovics, Török B., Jansik D., Kis G., Hosnyánszky 2, Gocsics 1. Cserék: Alekszics 2, Pásztor, Vörös 1, Hangay. Szakmai igazgató: Kovács István
Eger: Bisztritsányi – Bátori, Gór-Nagy, Bundschuh 1, Hárai, Biros 3, Graham 1. Cserék: Bedő, Salamon 2, Kovács G., Varga Zs. 1, Zalánki. Vezetőedző: Dabrowski Norbert

Emberelőnyök: 3/11, illetve 3/10
Ötméteresek: –
Kipontozódás: Bundschuh (27.)