Kovács István: „Vért ittunk, elég sokat”

2014. május 12. 21:52

Nyilatkozatok a meglehetősen egyoldalúra sikeredett (5-11) ZF Eger–Szolnoki Dózsa-Közgép mérkőzést követően.

Fotó: Kovács Anikó

Ahogyan arról írtunk, a Szolnok 11-5-re verte az Eger együttesét a bajnoki döntő második mérkőzésén, így összesítésben 1-1 az állás a fináléban. Íme, a két edző véleménye.

Dabrowski Norbert, a ZF-Eger vezetőedzője:

„A különbség jól látszott: egy ilyen szériában az első mérkőzés vesztese kőkeményen felszívja magát, iszonyatosan belekezd – és erre külön felhívtuk a játékosok figyelmét. Nagyon koncentráljanak rögtön az elején, ne engedjék el a Szolnokot, legyenek kemények a párharcokban. Ebből nem sok minden köszönt vissza. Aztán amikor 4-5-nél volt egy time-out-os fórunk, akkor megvolt az esély, hogy visszajöjjünk a meccsbe, de nem éltünk vele. Sajnos, a kulcsjeleneteknél mindig látszott, hogy a szolnokiak sokkal elszántabban, ha Hosi (Hosnyánszky Norbert) nem blokkolt hetvenötöt ezen a meccsen, akkor egyet sem. Hiába tudtuk, hogy rövidek a kispadon, hiába próbáltuk őket fárasztani, ez ma nem jött be. Ez a meccs pszichésen eldőlt a harmadik negyed közepére, azaz a különbséggel nem foglalkoznék. Szép álom volt, hogy elmegyünk 2-0-ra – most megyünk tovább, az talán a mi javunkat szolgálja, hogy jön egy meccs, majd egy újabb.”

Kovács István, a Szolnoki Dózsa-Közgép szakmai igazgatója:

„Vért ittunk, elég sokat, ez talán látszott. Tudtuk, hogy újra kell tervezni szinte mindent Vámos Marci nélkül, a támadást is, a védekezést is – tegnap másfél órán át elemeztük az első mérkőzést, mindenki látta, mit kell javítani... Meg aztán rajta hagytam a hangot, mert a közvetítésben elég szépen megénekelték Hosit, hogy jön Egerbe, és talán ez látszik a játékán. Azt hiszem, látszott a játékán, hogy ma bizonyítani akart, hogy milyen fantasztikus sportember. Rosszak voltak az előjelek, Kis Gabi a saját felelősségére távozott a szemvizsgálatról, mert meg akarták tiltani neki a játékot, másoknak is volt bajuk, kilencen voltunk edzésen. Ez azonban erőt adott. A három szerb példát is mutatott: ők tényleg olyan kemények, mint a vídia. Nem tud olyan problémájuk lenni, hogy ne legyenek ott másnap. És ma megint félelmeteset alakítottak. A védekezésen volt a hangsúly, az eredmény is mutatja, sikerült az eltervezetteket megoldani. A harmadik negyed közepén, a két cserés kiállításnál nagyon ideges lettem – és addig sem voltam nyugodt. Ma bennem is hatalmas volt a feszültség, egy része a jobbik fajtából, az első alkalommal ugyanis valahogy nem volt meg ugyanez; nem szoktam ráérezni az eredményre, de megcsapott valamiféle előérzet. Most viszont éreztem, hogy ez más lesz – és végül a két ember elvesztésén is sikerült úrrá lennünk.”