A Dunaújvárosi Főiskola csapata drámai körülmények között vesztette el a bajnoki döntő negyedik meccsét, így az aranyérmet is. A vezetőedző szerint csapata most játszott a legjobban, de ez is kevés volt, nem mellékesen a végén kozmetikázás folyt.

Fotó: Kovács Anikó/archív

Bár nehéz egy ilyen forgatókönyv mellett elvesztett bajnoki döntő után az okokat keresni, valamint értékelni, a döntő másnapján mégis erre kértük Mihók Attilát, az ezüstérmes újvárosiak vezetőedzőjét.

– Valóban nem könnyű összefoglalni az érzéseimet. Először is szeretnék szívből gratulálni a Szentes csapatának, nagyon sokat tettek az elmúlt sok-sok év alatt, hogy bajnokcsapatuk legyen. Nagyszerű sportteljesítményt értek el idén, nagyon örüljenek neki, mert tudjuk, mi különösen, mennyire nehéz egy aranyérmet megszerezni. Egy ilyen kiélezett rendszerben egy meccset is nehéz nyerni, hármat szinte emberfeletti teljesítmény, nekik sikerült” – kezdte az értékelést Mihók Attila, majd a saját csapatát is megdicsérte.

– Nagyon-nagyon büszke vagyok a csapatomra, messziről indultunk; az év elején egy nagyon fiatal és egy nagyon új társasággal kezdtük el a munkát. Nem indult valami jól a bajnokság, az első szakaszban rájöttünk az alaptézisre, a vízilabda csapatjáték: nem elég az, ha egy-egy játékos egyénileg sok mindenre képes. Össze kellett hangolni a lányokat, és ez a Magyar Kupa megnyerésével kicsúcsosodott, mint ahogyan tegnap is bebizonyosodott, hogy sikerült elérnünk, hogy csapatként küzdjünk. Az első meccsen az utolsó másodpercben kapott gólt nem tudtuk feldolgozni, s miután a második mérkőzésen nagyon rossz felfogásban játszottunk, világos volt, hogy a felkészítést egy másik úton kell megközelíteni. Meg is történt a fordulat, a harmadik találkozón magabiztosan nyertünk, tegnap pedig három negyeden keresztül fantasztikusan játszottunk, 9-5-re vezettünk az utolsó negyed előtt. Ez azt jelentette, hogy amit kitaláltunk, megbeszéltünk és megígértünk egymásnak, az működött. Régen vezettem olyan csapatot, amely ilyen magas színvonalon teljesített. A végén ez sem volt elég.

De mi lehetett az oka annak, hogy 4-0-ra a Szentes nyerje az utolsó negyedet? A dunaújvárosiak vezetőedzője szerint a bevett, de rossz gyakorlat mindenképp segített abban, hogy csapata elveszítse a meccset.

- Úgy vesztettük el a negyedet 4-0-ra, hogy nem lettünk fegyelmezetlenebbek, nem lettünk kevésbé felkészültek fizikálisan, senki nem játszott rosszabbul, mint addig. Oly mértékben megváltoztak a szabályok arra a nyolc percre, hogy lényegében nem tudtunk támadni. Tudjuk, hogy benne van a vízilabdában a kozmetikázás, de aki ott volt és látta a meccset, tudja, túl nagy volt a különbség. A Szentes olyan szoros emberfogást játszott, ami tulajdonképpen nem létezik. Mikor ezt megpróbáltuk sok mozgással ellensúlyozni, kontrát fújtak ellenünk. A szentesieknek váltani kellett, ez teljesen normális, az viszont nem, hogy az a csapat, amelyik addig fantasztikusan vízilabdázott, lényegében eltűnt. A csapatommal nem volt baj, a lányok nagyszerűen játszottak, de ezt ma már csak én hiszem el. A saját játékosaim sem tudják elhinni, hogy minden rendben volt azzal, amit csináltak, hiszen kinyitják az újságot, vagy megnézik az eredményt, és azt látják, hogy elveszítették a döntőt, miközben az év legjobb teljesítményét nyújtották. Szó sincs arról, hogy azt gondolnám, a játékvezetők azt szerették volna, hogy a Szentes megnyerje a meccset. Arról van szó, hogy létezik egy bevetett játékvezetői gyakorlat, a nagy hátrányba került csapat megsegítése, amivel képtelen vagyok egyetérteni, hiszen más sportágban ez elképzelhetetlen. Amikor három, majd kettő, majd hirtelen egy gól lesz csupán a különbség, az ilyen döntések miatt elmehet egy meccs, és jelen esetben egy bajnoki cím is. Miután átgondoltam a döntő történéseit, Vogel Gábornak személyesen is el szeretném majd mondani, hogy a szögletzászlónál adott büntetője döntően befolyásolta a végeredményt. Ezt így együtt nehéz megemészteni, miközben még egyszer hangsúlyozom: a Szentes fantasztikus tartással és kegyetlenséggel használta ki a helyzetet, ráadásul bekövetkezett az elképzelhetetlen, hogy ismét 00:00-nál kapjunk egy egyenlítést eredményező gólt.”

Mihók Attila azt mondja, szeretné, ha ez a csapat így együtt folytatná a következő szezonban is, hiszen szívükhöz nőttek a fiatal játékosok, ezzel együtt anyagilag vélhetően nem tudnak majd versenyezni a tehetősebb klubok ajánlataival, a Dunaújváros pedig anyagi stabilitását nem kívánja veszélyeztetni felelőtlen ígéretekkel.

A vezetőedző minden játékossal leül majd az elkövetkezendő időszakban, a felek elmondják egymásnak az elképzeléseiket, és azt követően dőlhet el, kinek mi lesz a sorsa.
 
Tóth László gondolatait itt, Merész András bajnoki értékelőjét ide kattintva lehet elolvasni.