Molnár Tamás után egy újabb olimpiai bajnok tűnt fel fehér szerelésben, síppal a medenceparton: Fodor Rajmund. Ráadásul ő már a rájátszásban is szerephez jut.

Fotó: Debreceni Sportcentrum

Ellentétben Molnár doktorral, aki juszt sem hajlandó abbahagyni a vízilabdázást – még mindig megy neki, akárhogy is nézzük, így viszont nem vethető be akármelyik mérkőzésen –, a másik szegedi olimpiai aranyérmes, Fodor Rajmund már egy ideje nem játszik az elitben, így aztán az ob I. rázósabb meccseire is küldhető. Olyannyira, hogy a play-offban is rögtön kapott feladatot: a Szolnok–Honvéd meccset vezette (Fekete Balázzsal), és ismét nem okozott csalódást; 9-es osztályzata bizonyítja, a játékosmúlt kellő tapasztalattal vértezte fel és a kellő respektet is garantálja számára a medence irányából.

Fotó: Debreceni Sportcentrum

Most nem jövök azzal a dumával, hogy átálltál a sötét oldalra – mégis, honnan az ötlet, hogy játékvezetőként is kipróbáld magad?
Még Olaszországban történt: elég közel laktam az uszodához Bogliascóban, lejártam utánpótlás-edzésekre is, ott megkértek néha, nem vezetnék-e kétkapukon. Aztán csinálom a táborokat is egy ideje, ott rendszeresen vezetek, aztán itthon az UVSE-nél is szóltak néha a srácok, Dávid Zoli, Benczur Marci, nem lenne-e kedvem. Volt, és azon kaptam magam, hogy szívesen fújok. Nemrég annyiban változott az egész, hogy immáron papírom is van róla, hogy bíráskodhatok.

Ehhez képest már a play-offban vezetsz – azért ez a villámkarrier kategóriája.
Én viszont azt mondom: tesztelnek engem is, és én is a bíráskodást. Ősszel jó páran vizsgáztunk, többen elég gyorsan előrejutottunk, én eddig. Ha küldenek, megyek.

Nyilván sokat számít a játékosmúlt.
A hitelesség fontos. Olyan játékos voltam, amilyen – talán ez segít abban, hogy megfelelően vezessek. Egy biztos, én nem másoknak kívánok megfelelni, csak azt kívánom adni, ami vagyok, úgy vezetni, ahogy tudok, a legjobb belátásom szerint.

Szóltak már be? Utánpótlás-meccseken nagy divat, Papesz is mesélte, hogy neki mentek a csomagok.
Nincs viszonyítási alapom, de eddig nem volt jellemző. Egyszer a Fradi-uszodában akadt egy affér egy apukával, aztán a többi szülő meggyőzte, hogy nekem volt igazam, és a végén ő kért elnézést.

Fotó: Debreceni Sportcentrum

Amikor egykori csapattársak ülnek a padon, az milyen érzés?
Épp a Debrecen–Fradi mérkőzésen futott át rajtam a bemutatásnál, hogy ilyen sem fordult elő az elmúlt iksz évben, hogy a két padon is olimpiai bajnok ült (Varga Tamás és Varga Zsolt), meg az egyik játékvezető is az volt. Beszólás nem volt, csak pozitív kritika, Zsolt jelzett egyszer valamit segítő szándékkal – azaz eddig minden oké.

Bár kevés nagy pólós adta a fejét játékvezetésre, az azért egyértelmű, még a legtutibb játékosmúlt sem garancia arra, hogy tökéleteset nyújts a parton.
Ez abszolút így van. Az ütemérzék az egyik legfontosabb – hogy mindig jó ütemben fújd meg a sípot. Mivel erre van néhány tized másodperc, ezért elengedhetetlen, hogy egyik-másik ítélet úgymond „piszkos” legyen. És azt se felejtsük el, hogy mást lát a tévénéző, mást a szurkoló, és más szögből ítél a játékvezető. Ezért is szoktam azt mondani, hogy nem feltétlenül kell vitatkozni az ellenőrökkel, de megbeszélni muszáj egy-egy vitatott szitut, mert másképp látni ugyanazt a zsűriasztal mögül, és másként onnan, ahol én állok.

Most akkor külső körön előzöd Molnár Papeszt? Elvégre neki már-már ki volt kövezve az útja nemzetközileg is – csakhogy továbbra is pólózik. Ebből nem lesz szegedi belharc?
Ugyan, nincs affér közöttünk. Mielőtt belekezdtem a tanfolyamba, szóltam Papesznek. A mi viszonyunk különben is olyan, hogy nincs az a kapcsolódási pont, felület, ahol mi konfliktusba tudnánk keveredni egymással.

Mikor veszed a nemzetközi vizek felé az irányt?
Nem kerülgetem a forró kását: ennek a szakmának a csúcsa az olimpia – ha egyszer valamikor megadatna, annak nagyon örülnék. De ha nem, akkor sem történik semmi, hiszen háromszor volt alkalmam játékosként ott lenni, kétszer nyerni, azt úgysem múlhatja felül semmi. Egyelőre azonban a vízilabdás táborokra összpontosítok, momentán többet jelentenek számomra. Szeptembertől májusig viszont elérhető vagyok, ha Csasziék (Császár György, a játékvezető-bizottság elnöke) úgy érzik, hogy szükség lehet rám, akkor nagyon szívesen állok a kihívások elé.