Benedek Tibor az uszoda túlsó végéből nézte, amint csapata a dobogó második fokára lép az eredményhirdetésen. Arca rezzenéstelen volt, mint mindig.

Láttuk, hol tartanak – láttuk, hol tartunk. Ért meglepetés?
Nem, semmi meglepő nem történt, ráadásul azzal, amikor Varga Dani kiesett, teljesen felborultunk. Jöttek a kipontozódások, Dani nélkül pedig nem volt, aki bekkelésből hozhatta volna azokat a lefordulásokat, ami egy kis pluszt jelenthetett volna a végén, pedig ő nekem nagyon fontos extra-fegyverem a hajrára. Viszont hogy az ujja megsérült, nem kockáztathattam, mert nem akartam, hogy esetleg az egész nyárra elveszítsük. Ugyanakkor hangsúlyozom: nem ezen múlt, ez csak azt jelentette, hogy végképp nincs esélyünk. Elfáradtunk mára, most ennyi volt a csapatban, és persze ne feledjük: jó csapat a szerb, összeszokott, Filipovics és Udovicsics elképesztő formában lőtt, ma ennyi volt ebben a meccsben.

Első nagy verseny, ezüstérem – bármi rossz szájíz?
Egyáltalán nincs. Ez tényleg a felkészülésünk második hete, és rengeteget fejlődtünk. Most nyilván el vagyunk keseredve, és mindent rossznak gondolunk, de azért valami elindult. Persze, rendkívül sokat kell pótolnunk azokkal a fiúkkal, akik az elmúlt évben nem voltak tagjai a válogatottnak, vagy nem voltak olyan szerepben, mint most. Fizikálisan kell erősödnünk, lábtempó-gyorsaságban, a fórok-hátrányoknak rögzülniük kell, hogy ilyen téthelyzetben is, amikor esetleg az ellenfél mást védekezik, amit vártunk, meg tudjuk találni az ellenszert. Nekem is óriási tanulság ez a mostani torna, a magam munkájában óriási tapasztalatot ad, hogy látom, amiket elképzeltem, hogy működnek, vagy esetleg hogy nem.

Összességében akkor pozitív az összkép?
Jónak ítélem, nagyon örülök a teljesítményünknek. Annak pedig még inkább, hogy a fiúk ennyire tudtak egymásért harcolni egy héten át.
Amikor arról beszélsz, hogy ki kell javítani ezt-azt, erősödni kell, a játékosokat képezni, milyen távlatban gondolkodsz: Barcelona a végcél vagy Rió?
Most a torna előtt sem mondtam azt, hogy felteszem a kezem, kérek időt, legalább négy évet, hogy nyugodtan dolgozhassak. Mi a világbajnokságra készülünk, ezt továbbra is tartom. Illetve azt nyilatkoztam, szeretnénk a Világligában jól szerepelni. Ez utóbbi, azt hiszem, sikerült. Ez az egy hét rendkívül hasznos volt, itt eredménykényszerünk volt – a tornákon már inkább játék-kényszer lesz rajtunk, hogy gyakoroljunk.

Volt itt olyan játékos, akit teszteltél, hogy megállja-e a helyét, azt nyújtja, amit vársz tőle – és persze név nélkül akár, de mindenki azt hozta, amit gondoltál, vagy akad, aki miatt hümmögsz magadban kicsit?
Egy nevet tudok mondani: Bedő Krisztiánt nagyon meg kell dicsérnem. Élete első tornáján ilyen teljesítményt nyújtani hat meccsen: remek dolog. Fegyelmezetten játszott, mindent megtanult, amit kértem tőle, csak gratulálni tudok neki, és bízom benne, hogy olyan sikerek állnak előtte, amit én most gondolok. Persze, rengeteget kell dolgoznia, most van előtte két nagyon erős center, de látható volt, hogy a csapat tudott játszani vele, és ez nagy dolog a mai játékban.