Hát, ez sem most volt: utoljára 2007-ben mérkőzött ez a két csapat az aranyéremért, éppenséggel akkor is a Világliga fináléjában. Azóta az utak másfelé kacskaringóztak – most, Cseljabinszkban megint a végjátékban találkoznak.

Emlék 2007-ből: Zivko Gocic és Varga Dániel a berlini Világliga döntőjében. Holnap ismét a döntőben találkoznak. Fotó: MTI archív

Fináléban is rég járt a magyar válogatott: utolszor 2008-ban, a pekingi olimpián. Épp itt volt az ideje, hogy ismét kipróbálhassuk, milyen az aranyéremért menni. Egyáltalán: milyen érzés elődöntőben játszani – és nyerni. Alapvetően egyszerűbb volt, mint amilyennek az eredmény mutatja: a szerb–montenegrói meccsnek is 8-6 lett a vége, de ott a nyolcadik szerb gól a duda pillanatában született, míg nálunk a hatodik amerikai találat érkezett a végén.

Ahogy arra számítani lehetett, ez a meccs teljesen más volt, mint az első: a nyitónapon még csikorogtunk, hiszen a csapat először játszott élesben a nyáron. Most egy pillanatig sem fenyegetett valami hasonló hullámvölgy, mint kedden, amikor 4-3-ról lett 4-7. Érződött, rögtön az elején kőkeményen megmutatjuk a fiatal amerikaiaknak, milyen az, amikor a magyar csapat már normál üzemmódba kapcsol. A második rész elején már 4-0 volt ide, közben kivédekeztünk három hátrányt, és összességében nem igazán adtunk esélyt nekik. Kaptak aztán másoktól: egyre nagyobb lett a nyomás rajtunk, miután errefelé a szoros meccseket kedvelik a játékvezetők. A második negyedben befújt négy kontra jelezte, nem hagyják, hogy igazán lendületbe jöjjön a csapat.

Ráadásul ekkor jött egy kisebb hullámvölgy az addig szédületesen védő Nagy Viktornál, elkezdték „sebezgetni” a bal kezénél, és minden együtt oda vezetett, hogy már csak 5-4-re vezettünk. Igaz, az is egyértelmű volt, hogy itt nem megveretni akarnak minket, amint izgalmassá vált a meccs, rögtön megkaptunk mindent, ami járt. Például két ötméterest is, közte Varga Dumi lőtt egy akkora gólt, ami csak a mesében létezik – ráadásul Viktor is rendezte a sorokat, és újabb káprázatos védések sorát mutatta, úgyhogy visszabetonoztuk az háromgólos különbséget.

És 8-5 után már nem jött repedés, támadni akkor már azért nem tudtunk, mert minden vízilabdára emlékeztető mozdulatból kontra jött, azaz maradt a 30 másodpercek végigjátszása. Aztán amikor Hárai Pufi végleg kiállt – nagyon durván megfogták az intimszféráját, teljesen jogos volt, hogy pofán verte az amerikait –, gyakorlatilag Bedő Krisztiánra maradt az utolsó négy perc, de mivel hátul szédületesen működött a védekezés Viktorral az élen, ezért elöl nem kellett produkálni magunkat. A győzelmet semmi sem veszélyeztette, és utóvégre az volt a lényeg. (Fontos: Pufi játszhat holnap, bár piros lapot kapott, a FINA-nál nincs automatikus eltiltás.)

A másik elődöntőben a szerbek és a montenegróiak a szokásos kőkemény partiba gabalyodtak. Bár a montenegróiaktól hiányzik több igazi alapember, meglepően jól tartották magukat. A párharcot szokás szerint az előny-hátrány kihasználás döntötte el, ebben a szerbek nem voltak annyival jobbak, viszont egy igen fontos pillanatban akciógólt tudtak szerezni: a meccsen önmagához képest meglehetősen enervált teljesítményt nyújtó Vanja Udovicsics parádésan fejezett be egy lefordulást. Hiába, nagy klasszis – a meccs után Dejan Szavics is azt mondta, voltaképpen ott dőlt el a meccs, függetlenül az utána következő izgalmaktól. Azért volt igaza, mert akkor vezettek először a szerbek két góllal, 6-4-re, és annyi az érezhetően volt a két csapat között, hogy sejtsük: nem lesz olyan periódus, amikor a crnagorácok két gólt lőnek egymás után. 7-5 után Drasko Brguljan még visszahozta az esélyt, ám az utolsó fórmegjátszásuk egy perccel a befejezés előtt gyatra lövéssel zárult, így a szerbek nyertek – Nikics a végén, a dudára még berámolt egyet, így lett 8-6.

Az alsóházból legyen elég annyi, hogy az eddig vitézkedő japánok megrogytak, sok volt nekik öt nap alatt öt meccs, benne két nap alatt a magyarok és szerbek elleni csata: a harmadik negyedet 0-6-tal bukták az oroszok ellen, akik így az ötödik helyért mehetnek a brazilokat elintéző kínaiakkal.

Vasárnap tehát hajrá az aranyért – Varga Dumi egyébként számításaim szerint második a góllövőlistán, sajnos, a japán Takei 15-tel szalad elöl, zseniális Dumink 12-nél jár, neki a szerbek ellen kellene virítani, míg a japcsi a brazilok ellen fürödhet. Mindegy, nem ez a lényeg: állítom, Dumi nem tud róla, vagy ha tud is, nem érdekli. Minket sem (annyira). Csak a finálé. De az nagyon.

Eredmények

Elődöntők
Magyarország–Egyesült Államok 8-6
Szerbia–Montenegró 8-6

Az 5–8. helyért
Oroszország–Japán 13–7
Kína–Brazília 12–7

A zárónap programja (magyar idő szerint):
10.00: Japán–Brazília – a 7. helyért
11.45: Oroszország–Kína – az 5. helyért
13.30: Montenegró–Egyesült Államok – bronzmérkőzés
15.15: Szerbia–Magyarország – döntő, ÉLŐBEN HONLAPUNKON