Merész András gondolatai Sipos Edit szobrának avatásán

Kedves Rokonok!

Tisztelt Sportbarátok, Hölgyeim és Uraim!

Sipos Edit a harmadik egy szomorú sorban, Ördög Éva és Schillingné Ernst Ágnes után Ő a harmadik a hazai női vízilabdasport nagyságai közül, aki ezzel a súlyos betegséggel küzdve végül itt hagyott bennünket. Remélem még sokáig nem lesz követőjük!

Akit sokan szeretnek, annak sok beceneve van, sőt a becenevét is becézik néha!

Sipi, Sipike, Sipinyó vagy ahogy a csajok hívták egymás között „Béby” – hogy csak a közismert becézéseket soroljam.

Hát Sipit bizony sokan szerették, sőt most is nagyon sokan szeretjük!

Miért is szeretnek valakit manapság az emberek?

Például mert süt róla az eltökéltség és a kikezdhetetlen céltudatosság-

A céltudatosság, ami nélkül nem érhette volna el Sipi a sportsikereit:
Világ- és Európa bajnok, Világkupa győztes, BEK győztes, 10 szeres magyar bajnok, 3 szoros kupagyőztes 150 szeres válogatott!- még felsorolni is fárasztó!
Azon kevés női pólós egyike, akinek már életében márványba vésték a nevét a Hajós Alfréd uszoda előcsarnokában!
Miért is szeretnek valakit manapság az emberek?

Mert mindig vidámságot sugároz és minden bolondságban benne van-

Emlékszem, egy Cataniai túrán éppen áthajóztunk Szicíliából a kontinensre, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve Sipikével Titanicosat játszottunk, azaz kiálltunk a hajó orrába, mint DiCaprio és Kate Winslet a filmben. Na mondjuk Leonardo joggal kéri ki magának a velem való összehasonlítást, de szerintem bármelyik amerikai színésznő csak büszke lehet, hogy A SIPOS EDITTel szerepel egy sztoriban!

Miért is szeretnek valakit manapság az emberek?
Mert a megbízhatóság mintaképe.

2010-ben nem véletlenül választották a szentesi szurkolók az évtized legmegbízhatóbb vízilabdázójának. A játékban mindig lehetett számítani a kő kemény, irgalmat nem ismerő védő munkájára, de mint civil emberre is számíthattak rá barátai, ismerősei szülei!

Mert sohasem ismer lehetetlent.

Sem az uszodában, a mérkőzéseken – amint az az előbbi hihetetlen eredménysorból is látszik -, sem pedig a privát életében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy kitartó küzdelem után, 32 évesen meg tudta szerezni hőn áhított főiskolai diplomáját.
Mert soha semmit nem ad fel.

Számtalan példát hozhatnék mérkőzésekről, amikor vesztett helyzetben Sipi konoksága lendítette át a nehézségen a csapatot, de most inkább arról kell említést tennem, hogy a gyilkos kórral való küzdelmet egyetlen pillanatra sem adta föl. Küzdött, ahogyan csak ő tudott küzdeni!

Miért is szeretnek valakit manapság az emberek?
Mert önzetlen és örök barát.
 
Erről nyilván az itt jelenlévők közül sokan tudnának nálam sokkal többet is mondani! Én mégis úgy érzem, hogy bár 1999-es megismerkedésünk után sokszor hónapokig nem találkoztunk, mindig őszintén érdekelte, hogy mi van velem, hogy megy a sorom! Mindig volt egy kedves szava, egy mosolya!
Mert őszinte és végtelenül szerény ember.

Játékosként kifejezetten szerény és csendes típusúnak számított, ám amikor kellett mindig mindenki számíthatott rá! A vereségek megviselték, ilyenkor magát ostorozta, de mindig erősebben jött ki a dolgokból! A győzelmeket azonban soha egy kicsit sem sajátította ki, csak szerényen a háttérbe vonult!

Azt hiszem, a végtelenségig tudnám sorolni a tulajdonságait drága Sipinyónak és mind-mind olyan, ami miatt valakit szerethetnek manapság az emberek! Kívánom, hogy az előbb felsorolt pozitívnál is pozitívabb tulajdonságok legyenek példák az itt is szép számban megjelenő fiatal sportolók előtt!

Amikor Sipike úgy érezte, hogy segítségre lenne szüksége, akkor is külön megkérte azt a néhány embert, aki tudomást szerzett sziszifuszi küzdelméről, hogy ne verjük nagydobra a helyzetet! Nem akart akkor sem a terhére lenni senkinek! Akkor letaglózott a levelében felvázolt története. Néhány hónappal később valamelyik válogatottammal Szentesen jártam és a legnagyobb örömömre Sipinyó jött be a sátorba. Ha nem tudtam volna a betegségéről, talán észre sem vettem volna rajta. Hangja vidáman és bizakodóan csengett mikor ecsetelte az állapotát, nekem pedig összeszorult a szívem a tehetetlenségtől. De amikor a meleg, kék szemében felcsillant a senkiével sem összetéveszthető vidám, már-már huncut tekintet, szinte el is felejtettem a pillanatokkal azelőtti témát!
Mostantól Sipi a meleg barátságos tekintetét soha többé nem veszi le szeretett életteréről a Szentesi uszodáról!

Ha valaki, akkor Sipike igazán megérdemli, hogy ily módon is megemlékezzünk Róla!

Ám végül álljon itt egy utolsó történet, amiből röviden, de pontosan kirajzolódik, hogy milyen ember is SIPI- nem véletlen, hogy jelen időben fogalmazok, hiszen Ő itt van velünk a szívünkben!

Tavaly nyáron újból rossz hírek érkeztek felőle. A VB-re készülő női válogatott – a maga lehetőségeihez mérten - igyekezett segítséget nyújtani. Én magam a TV-n keresztül üzentem neki : Sipi gyógyulj meg! És Sipike ekkor is másokra gondolt!

Talán megbocsájtja nekem, hogy az utolsó SMS-ét, amit felolvastam a csapatnak a középdöntőnk előtt, és ami óriási érzelmi pluszt adott mindanyiunknak - megosztom itt mindenkivel

július 31 szerda 18,53

ÁÁÁÁ ez eszméletlen, amit kaptam. Fel sem tudom fogni ez őrület. Köszönöm! Azért most írok mert most engedtek haza! Nektek a lehető legjobbakat kívánom, és végre láthatlak benneteket! Kitartás! Meg lesz a munkátok eredménye! Millió puszi és ölelés! Szeretlek benneteket!

MI IS SZERETÜNK SIPI!