Az erősebb csoportban mindig megéri élen végezni, onnantól kezdve ugyanis tükörsima lehet az út egy világverseny végjátékáig. Mint most.

Sokat nyomott a latban a Montenegró ellen megnyert ötöspárbaj – a csoportmeccsek zárókörére ugyanis azért csak helyükre kerültek a dolgok a csoportunkban. Brguljanék az amerikaiakat, mi a japánokat „neveltük meg” elég egyértelmű meccseken, így végül ez a két együttes zárt a csoport első két helyén; nekünk pont az a pont jelenti az elsőséget, amennyivel többet kaptunk egy napja.

Játékosaink szerint egyértelmű, hogy Japán és az Egyesült Államok kicsit jobban felpörögve jött Cseljabinszkba, mint a többi együttes, a bajnoki hajrákból, európai kupavégjátékokból érkező három európai nagyágyú. Az első nap ezért is tudták meglepni a felkészülés első hete után még ólmosabban mozgó riválisokat, azaz Japán Montenegrót, az amerikaiak pedig minket.

A harmadik napra mind a magyar, mind a montenegrói csapat kellően belerázódott a tornába ahhoz, hogy az amúgy egyértelműen meglévő tudáskülönbséget kihozza a meccseken. Elvégre nagyon szimpatikus a két tengerentúli együttes, ám azért tudásban és tapasztalatban momentán nem összevethető velünk.

A montenegróiak egy darabig idegeskedtek, két ziccert is ellőttek a vakvilágba, ám aztán nekiálltak, vasmarokkal megfogták az amerikai ifjakat, akik érezhetően most ismerkednek ezzel a harcmodorral – nem véletlen, hogy 4-4 után már hozzá sem tudtak szagolni az összecsapáshoz, az utolsó tizennégy percben gólt sem szereztek.

Hasonló volt a helyzet a mi találkozónkon is, azzal a különbséggel, hogy mi rögtön az elején megragadtuk a japcsikat, és nemigen engedtük el őket a lefújásig. A cifra kemény szoros ellen képtelenek voltak sokat csinálni, annál viszont képzettebbek, hogy olykor-olykor ne tudjanak helyzetet kreálni. Ez nagyjából úgy festett, hogy minden három támadásukból kettő totál sansztalan vergődés volt csupán, vagy lepörgött az óra, vagy reménytelen lövéssel zárult, ugyanakkor a harmadikoknál azért rendre adódott veszély, összevakartak egy kiállítást, vagy kihasználva egy pillanatnyi figyelemlankadást meg tudtak lógni egy-egy lefordulás erejéig. Alapvetően ilyen szitukból estek a góljaik, ám az egyértelmű volt: a nagyobb vízilabda-tudásnak és fizikai erőnek dominálnia kell. Dominált is, nagyjából öt perc kivételével, erre esett az a pszichés feszülés, amikor visszajöttek 6-2-ről 6-4-re, és még picit őrlődtünk a harmadik rész elején, aztán viszont végképp nem volt visszaút, szép gólokkal döntöttük el a meccset.

A másik ágon a szerbek röhögve nyerték a csoportot, a félidei 9-2 után megkegyelmeztek a braziloknak – talán ebben az is benne volt, hogy még a szerb-montenegrói években náluk másodedzőként dolgozó Mirko Blazevicset nem akarták randa helyzetbe hozni (simán lehetett volna ugyanúgy 18-3 nekik, mint egy napja a kínaiaknak).

Az ugyanakkor kiderült, hogy bár feljövőben van az orosz csapat, de még nagyon sokat kell dolgozni, hogy elérjék a régi színvonalat. Kína sem rossz, persze, ám azért relatíve kínos az itteni pólóhagyományok ismeretében, hogy végül kikaptak tőlük 12-11-re. Kapitányuk, Karabutov üzent is az öltözőből: csomagoljanak a tévések, ma nem nyilatkozik...

Maga a parti amúgy igen látványos volt, a védelmek katasztrofálisan teljesítettek, viszont ettől még izgalmasabb volt a méta, sosem lehetett tudni, melyik kapus vagy blokk kap bele véletlenül a labdába. Végül a kínai hálóőr néhány lövésre odaért, így szépen a montenegróiak karjába lökték a házigazdát, ők meg készülhetnek az amerikaiak ellen.

Minthogy szövetségi kapitányuk Rick Azevedo amerikai – a kiváló pólós, Tony papája –, nem vennék mérget arra, hogy az amerikaiak a nagy esélyesek: épp a jenki ifjak kiszámíthatatlansága okán simán belefér, hogy Kína nyer. Akárhogy is lesz, ennek a meccsnek a győztesével találkozunk (amennyiben megverjük a brazilokat, de még viccnek is rossz az ellenkezőjére gondolni), azaz európai, és főként dél-szláv mentes az út a Világliga-fináléig. A túlsó ágon alighanem egy szerb–montenegrói párharcban gyönyörködünk majd, hát szem nem fog szárazon maradni az izmozás láttán.

Eredmények

A-csoport
Magyarország–Japán 11–5
Montenegró–Egyesült Államok–Japán 9–4
A csoport végeredménye:
1. Magyarország 6, 2. Montenegró 5, 3. Egyesült Államok 5, 4. Japán 2.

B-csoport
Szerbia–Brazília 16–7
Kína–Oroszország 12–11
A csoport végeredménye
1. Szerbia 9, 2. Kína 6, 3. Oroszország 3, 4. Brazília 0.

A negyeddöntők mérkőzésrendje (magyar idő szerint): 10.00: Egyesült Államok–Kína, 11.45: Magyarország–Brazília, 13.30: Japán–Szerbia, 15.15: Montenegró–Oroszország