Talán a legfontosabb mind között az, hogy az elitsport éltető eleme, a televízió miként vélekedik egy adott műfajról. A sportágak versenyt futnak a tévések kegyeinek elnyeréséért, úgyhogy érdemes volt néhány nagy koponyát meghallgatni a pólóról.

Legelébb is Peter Diamondot, aki a sportvilág egyik világítótornyának számító, az olimpiai közvetítési jogokért dollármilliárdokat fizető amerikai tévécsatorna, az NBC sportért felelős vezére. Íme, az ő víziója.

Peter Diamond (Fotó: Giorgio Scala

„Azt kérdezik, mire kíváncsiak a tévénézők, a sportrajongók? Nos, a válasz könnyű: izgalmas eseményre, egyszerű szabályokkal, amiket bárki megérthet. A vízilabda fantasztikus – mégsem annyira népszerű. Túl bonyolultak a szabályok, azaz ha azt nézem, mennyire jó sport a vízilabda, ugyanakkor holt tart a népszerűsége, akkor azt kell mondanom önöknek: nem csinálják jól a dolgukat.”

Diamond elmondta, Londonból az amerikai válogatottak összes meccsét közvetítették, a játékok előtt a magyar csapatok elleni felkészülési mérkőzéseik is szerepeltek a programjaikban, azaz bőven le lehetett mérni, miként fogadják a sportágat az amerikai tévénézők és tévések.

„A produkció ugyebár két összetevőből áll: képből és hangból. Azt kell mondanom, a képek rendben vannak. A baj a hanggal van. A folyamatos sípolással: ettől tényleg meg lehet bolondulni. Tudják, mennyire zavaró, hogy megy a kommentálás, és alatta folyamatosan sípolást lehet hallani? A nézőben könnyen kialakulhat az, hogy lemaradt valamiről. Még rosszabb, ha a kommentátor nem tudja elmagyarázni, éppen miért sípoltak. A vízilabdában mintha arról szólna minden, hogy faultokat erőszakoljanak ki. Ez nem megy. Akkor már próbálják utánozni a jégkorongot, ott nincs sima szabálytalanság, csak akkor sípolnak, ha tényleg olyan történt, amiért ki kell állítani.”

No, itt szólalt meg az első spontán taps a nézőtéren... Diamondnak azonban voltak további ötletei is. „Nincs jó üzenete annak sem, hogy a bírók a lehető legtávolabb vannak a játéktól. Nem azt mondom, hogy fekete-fehér csíkos sapkákban úszkáljanak a játékosok között, de legyenek közelebb, akár csónakban, vagy bárhogy, de ne sétáljanak egy méteres dobogó tetején. És legalább ennyire fontos, hogy mint a kosárlabdában vagy a jégkorongban, pontosan mutassák be, miért állítottak ki. Ma ezt nemigen látjuk.”

„Fontos még, hogy valamilyen formában minden vonal legyen látható, a londoni fényvonalas kísérlet nem volt rossz például. Aztán ne felejtsék el, hogy a szurkolók imádnak azonosulni a saját csapatukkal. Minden sportágban nemzeti színekben játszanak a válogatottak, igenis legyen az ausztrálok sapkája zöld, az olaszoké élénk kék, és így tovább.”

Diamond végül a mérkőzések időtartamára is kitért. „Régebben egy vízilabda-meccs befejeződött egy óra alatt. Amióta nyolcpercesek a negyedek és ötperces a szünet, az egy óra plusz valamennyi kategóriába kerültek. Ez a komoly tévécsatornáknál a senki földje. Vagy egy óra, vagy kettő, de ez az egy óra öt perc-tíz perc kezelhetetlen.”

Később egy kérdés kapcsán Diamond mindehhez hozzátette: lehet, hogy az egy óra valóban rövid azoknak, akik jegyet vesznek egy eseményre, de akkor el kell érni, hogy legalább 90 percig tolják ki egy meccs időtartamát, akár a szünetek felhizlalásával.

Claude Riabal és Gianni Merlo (Fotó: Giorgio Scala/FINA)

A többi előadó, a Youtube sporttartalmakért felelős vezetője, Claude Ruibal, a japán Aszahi csatorna vezetője, Kodzsi Szato, valamint a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) elnöke, Gianni Merlo egyaránt azt hangsúlyozta, hogy egy sportág eladásához hősökre és emóciókra van szükség, azaz ők is síkra szálltak az öltözőbe küldött kamerák, a vízalatti képek, valamint a meccs közbeni interjúk mellett. Merlo szavaiból amúgy kiderült, a bírók bemikrofonozásának híre elterjedt szélesebb körben: az olasz előadó követendő példaként említette a Komjádiban kipróbáltakat.

Végül a kérdések kapcsán elhangzott még, hogy egyáltalán nem baj, ha több az időkérés. Peter Diamond jelezte, nem is feltétlenül az eladható reklámszpotok okán kell minél több time-out, de fontos, hogy a kommentátorok ez alatt elemezhessék az addig történteket, illetve felkészítsék a nézőt a várható folytatásra, azaz ha kell, mesterségesen élénkítsék az érdeklődést.

Valamennyi tévés szakértő egyetértett abban, hogy fontos a minél nagyobb show a sportolók bemutatásánál: a FINA egyébként iskolát teremtett azzal, hogy színházszerűen szólítják színpadra az úszókat, valami hasonló kell a pólósoknál is. Az idő akár lerövidíthető adott esetben, ha az NBA és az NHL mintájára csak a kezdőket mutatják be egyesével, a többieket pedig felsorolják. De legyenek fények, füst, ordítson a műsorközlő – a nézők nagyon vevők erre is.