Kötelező győzelem volt, persze – ám becsülettel meg kellett küzdeni érte, meg a saját fizikai állapotunkkal is, derül ki a játékosok értekeléséből. Bónusz Decker Ádámtól, aki tavaly nyáron Brazíliában játszott, azaz ismeri a negyeddöntős riválist.

 
Gór-Nagy Miklós: „Ellentmondást nem tűrően megvertük őket”

Milyen volt a kiváló ázsiai ellenféllel szemben – és nem biztos, hogy ebben bármennyi irónia is volt…
Nem is kell. Nagyon jó mérkőzést játszottunk, úgy érzem, mert nagyon jó megoldásokat választanak, izgalmas a vízilabdájuk, csak az adottságaik nem elég jók, mégiscsak százhatvan-százhetven centis srácokról beszélünk. Viszont nem meglepetés, hogy megszorították a másik két csoportellenfelünket is, mert velünk is élvezetes, remek meccset vívtak.

Az első három mérkőzést miként láttad? Ilyesmire számítottál magunktól?
Abszolút az történt, amire készültünk: hosszú utazás után érkeztünk ide, nehéz héten vagyunk túl, azaz egyre javuló játékot fogunk mutatni. Az amerikaiak ellen még elég nehézkesen mozogtunk, Montenegró ellen már határozottabban jobb volt, ma pedig, bár a japán válogatottal játszottunk, mégiscsak ellentmondást nem tűrően megvertük őket.

Holnap jutalomfalatnak számít a brazil csapat?
Minden meccsnek megvan a sajátossága – „örökrangadót” fogunk játszani, ennek megfelelően készülünk...

Bátori Bence: „Már a legelején éreztettük velük, nem lesz pardon”

Nem lehetett könnyű végigdarálni a mai délutánt...
Nagyon jól úsztak, nagyon jól szorítottak ki minket, ennek megfelelően iszonyatosan nehéz volt, én személy szerint nagyon elfáradtam.

Milyen úgymond testközelből a japán stílus?
Láttuk két mérkőzésünket élőben, készültünk rájuk videóval – én személy szerint két éve kikaptam tőlük az Universiadén, azaz korábbról is volt tapasztalatom. Az ugyanez a csapat volt, ugyanezzel az edzővel, ugyanezt a játékot játszották, viszont most már a legelején éreztettük velük, hogy nem lesz pardon, és csak mi nyerhetünk.

Volt olyan periódus, amikor akárcsak egy picit is érződött, hogy esetleg megtörtek?
Végig nagyon keményen küzdöttek, nem adták fel. A negyedik negyed utolsó három percében is ugyanúgy daráltak fölfelé, ezért mondom, hogy nagyon kellemetlen ellenük játszani. Szóval, azt nem éreztem, hogy megtörtek volna, de az egyértelműen érződött, hogy játékban föléjük növünk. De azért ez nem meglepő: mi mégiscsak magyarok vagyunk, ők meg japánok.

Hárai Balázs: „Jön vissza az erőm”

Kulcsszerep volt a tiéd ma – mégsem volt egyszerű megoldani, mert mint a bolhák, csimpaszkodtak beléd.
Nagyon jó állapotban vannak a japánok, amit láttak, azt megtanulták a vízilabdából. Éppen ezért nehéz ellenük játszani, mert kemények, gyorsak, és könnyen meg tudják kerülni az embert, alig lehet őket megfogni, ha pedig egy picit is ellépsz, akkor úgy tűnik, ellökted magadtól a védőt, és jön a kontra. Ráadásul taktikailag is fel vannak készítve, az erőnlétük is jó, tehát tényleg nem egyszerű.

Magaddal mennyire vagy elégedett?
Meccsről meccsre próbálok jobban játszani, mert elég sokat kihagytam ebben az évben. Úgy érzem, még messze vagyok a száz százalékos formámtól, viszont jön vissza az erőm, és így nem csak fizikálisan jobb érzés a vízben, de ma már fejben is jobban rá tudtam hangolódni a meccsre. Azt hiszem, ez már látszott a játékomon is.

Varga Dániel: „Ott tartunk, ahol tartani kell”

Mennyire kellemetlen játszani egy olyan speciális stílusú csapattal, amelyikkel legfeljebb szökővente találkozik az ember?
Nagyon nehéz. Először is le kell küzdenünk a büszkeségünket, hogy egy papíron és vízilabda-történelmileg gyengébb csapat ellen kell megmutatnunk. Aztán ha valami szépet csinálnak, akkor az nem azért van, mert nem tudunk velük mit kezdeni, hanem mert valóban megtanultak vízilabdázni.

Nagyjából ilyennek képzelted az első három mérkőzést?
Nagyon nehéz volt képzelegni, megjósolni, milyen lesz az első három meccsünk, mert nemhogy magunkat nem ismerjük eléggé, de az ellenfelekről is legfeljebb májusi információink voltak. Amit most mutattunk, arról összességében elmondható: ott tartunk, ahol tartani kell. Mérkőzésről mérkőzésre fejlődünk, és ez a lényeg.

Decker Ádám: „Csináljuk, amit Tibor kér tőlünk”

Bárkinek dobsz egy ilyen gólt, azért az mégiscsak számít. Látványos volt.
És szép. A többiek is megdicsértek.

Mennyire egyszerű ilyen fizikai különbség mellett játszani?
Nehéz, csapatszinten is készültünk rá, én meg külön egyénileg is, hiszen én vagyok az egyik legnagyobb a csapatban, néhányukkal szemben 40 kiló különbség is lehet, gyorsabbak is nálam. Ennek megfelelően fontos volt, hogy például ne nagy mozdulatokkal próbáljak ellépni, mert akkor azonnal jön a kontra.

A csoportmérkőzésekkel elégedett vagy?
Nem teljesen – de közben relizáltam, hogy van mögöttünk két hét, és azért nagyon be vagyunk lassulva. A japánok és az amerikaiak is más szisztémában játszanak, láthatóan előrébb tartanak, jobban pörögnek, míg mi a felkészülés ólmosságát hoztuk magunkkal. Ennek ellenére úgy érzem, tisztességesen helytálltunk eddig, csináljuk, amit Tibor kér tőlünk, és fokozatosan fejlődünk.

Brazília ellen mire számítsunk?
Nem szabad lenézni őket. Tavaly nyáron Brazíliában játszottam, és megtapasztaltam, hogy amit megtanulható a vízilabdából, azt megtanulták. Nagyon lelkesek, több külföldi edzőjük van, Sudár Attila is kint van, Uszkokoviccsal is találkoztam, azaz rendkívül tudatosan építik fel a sportágat. Jól úszó, jó lábtempójú játékosok vannak a válogatottban, egy pillanatig nem lehet őket lebecsülni.