Merész András kapitány a válogatott háromnapos összetartása után tisztázott egy-két félreértést, és elmondta, mi lesz az elkövetkezendő hetekben a válogatott programja.

A legutóbbi válogatott összetartás és Vl-selejtező után megfogalmazott egy tanulságot: nevezetesen van még mit javítani a játékosok fizikai állapotán. Ennek a mostani három napnak is van valamilyen tanulsága? – kérdeztük a női válogatott kapitányát.
Egy kicsit azért szeretném az előző dolgot tisztába tenni, már csak azért is, mert volt olyan vezető sajtóorgánum, akinek sikerült ezt az egyetlen megjegyzésemet kiemelnie, és ez félreértésekhez is vezetett. Minden játékos pontosan tudja, hogy mi a problémája, ha a fizikumról van szó. A mostani három napban nem erre, hanem inkább a taktikai elemek gyakorolására fektettük a hangsúlyt, ennek okán nem jött ki semmilyen fizikális probléma. Érthető, hogy a játékosaim decemberre, januárra még nem voltak topformában, mint ahogy most sincsenek, hiszen azt májusra, júniusra tartogatjuk. Profi játékosokról van szó, akik tudják, hogyan kell bepótolni a hiányosságaikat. Most úgy látom, a görög meccs óta, ahol valóban voltak hibák, a külföldi és a hazai klubokban elvégzett munka nyomán közelítünk ahhoz a szinthez, amelyről majd májusban elkezdhetjük az Eb-felkészülést.

Mindenesetre örültek a lányok, hogy most hazajöhettek, még ha csak éjszakákra is, hogy Takács Orsit idézzem, hiszen napközben edzettünk. Mindig örülnek egymásnak, ez nagyon lényeges. Volt egy fontos coaching megbeszélésünk is, igyekeztünk tisztázni egy-két dolgot. És hát, remélem, hogy a most gyakorolt taktikai elemeket az újakkal együtt majd viszontlátom, már akár az olaszok elleni meccsen.

Ha a fizikumra vonatkozó megjegyzés nagy visszhangot váltott ki, vélhetően az is, hogy azt nyilatkozta, a légiósoknak érdemes hazaszerződniük az olimpia előtt a sikeres kvalifikáció érdekében.
Valóban ezt is tisztázni kellett a lányokkal. Kezdjük azzal, hogy az itt-ott megjelent információkkal szemben nem azért kell hazajönniük, ha haza kell, mert rossz fizikai állapotban vannak, hanem azért, hogy minél többet tudjunk együtt edzeni. Külön kiemelten a lányoknak, nem teszem és nem is tehetem kötelezővé a hazajövetelt, csak arra hívtam fel a figyelmüket, hogy minél többet együtt vagyunk, annál jobban összecsiszolódunk. Természetesen, megfelelő körülmények kellenek ahhoz, hogy valaki a hazatérés mellett döntsön. A szövetség már megtette a magáét, például a Gerevich-ösztöndíj összegének megemelésével, lényegében a kluboknál pattog a labda. Nagyon örülök, hogy a nyilatkozat után három-négy klub is megkeresett, hogy gondolkodjunk együtt, és vázoljam fel az elképzeléseim.

Egy légiós sok szempontot mérlegel, amikor kint marad, ezek közül csak az egyik a pénz. Egy egyetemi, főiskolai lehetőség például vonzó lehet, még akkor is, ha a mostani légiósok közül egy kivételével már mindenki végzett. Puhatolózó tárgyalásokat már magam is folytattam egy-két intézménnyel, hogyan lehetne tanulmányi lehetőséget biztosítani a játékosoknak, a fizetős szakokat „kevésbé” fizetőssé tenni, hiszen például a MOB Sportcsillagok Ösztöndíja program csak az első diploma megszerzését támogatja. Mindent összevetve a kluboknak megfelelő alternatívát kell nyújtaniuk a játékosoknak, mindenfajta kapcsolataikat felhasználva. Legjobb tudomásom szerint a hazatérés gondolatával foglalkozók mindegyike beadta a jelentkezését valamilyen felsőoktatási intézménybe. Arra kértem a lányokat, vázoljanak fel maguknak egy-két járható utat május végére: arra az esetre is, ha felveszik őket, arra is, ha nem. Az ugyanis fontos, hogy akkorra már mindenki tudja, hol játszik a következő szezonban.

Húsz játékost hívott meg a mostani összetartásra. Miért pont őket?
Az Amerikában játszók nyilván nem jöhettek haza, hiszen a repülőjegyük kis túlzással nagyjából annyiba kerülne, mint amennyibe az egész felkészülésünk, másrészt ott most komolyan folyik a bajnokság. A junior válogatott hétfőn elutazott Hollandiába, így nem akartam juniorokat behívni. Azok a fiatalok, akiket most behívtam, már voltak kerettagok korábban, felméréseken is részt vettek. Szeretnék nekik adni egy kis löketet. Ha csak Miklós Dórát említem: Szegeden nagyon komolyan foglalkoznak a női vízilabdával, sok pénzt és energiát ölnek bele, így hát jó, ha látják a példát maguk előtt.

Hogy alakul a lányok programja az elkövetkezendő hetekben?
Március 14-én jönnek az olaszok, velük gyakorlunk a 18-i meccs előtt, amit a Kondorosi úton játszunk majd, a Nyéki Imre Uszodában. A tervek szerint március 29-én a ceglédi uszoda avatóján játszunk, ami nagy megtiszteltetés. Oda a légiósok nem tudnak jönni, de nyugodtan mondhatom, hogy a magyar válogatott szerepel majd, vélhetően a szerbekkel, őket kerestük meg. Ez a meccs egyébként három nappal a bajnoki alapszakasz után, és egy héttel a rájátszás kezdete előtt lesz, így egy napra kérem majd el a játékosokat a kluboktól. Egy későbbi terv, hogy április 5-én vagy 6-án két női csapat játszana egy bemutató-mérkőzést a férfi egyetemi bajnokságon. Ez még további egyeztetéseket igényel, hiszen azon a hétvégén kezdődik a bajnoki play-off. Mindenesetre a lehetőséget szeretnénk megragadni, hiszen minden fellépés az adott játékosok hasznára válik.