2014. február 05. 20:11

A szegediek válogatott játékosát kérdeztük a szerda délelőtti edzés után, hogy s mint.

Köszönöm, jól vagyok, bár kicsit elfáradtam – mondta Marci a délelőtti tréning után. - Este lesz egy újabb kétkapu, addig az a dolgom, hogy regenerálódjak, hogy ott újra teljes értékű munkával rukkoljak elő.

Tehát fárasztóak az edzések…
Hosszúak, fárasztóak, nagy koncentrációt igényelnek. Minden tekintetben azt kell mondanom, hogy nagy kihívás, de hát ezért küzd az ember, hogy itt legyen.

Mennyire volt könnyű az amerikaiak elleni keddi meccs?
Nekem személy szerint nem volt az…

Egy centernek sosem az.
Nem csak azért, hisz én a klubomban nem igazán centerezek. Kellemetlen ellenfél volt a keddi, az amerikaiak fiatal, lendületes társaság, vannak jó lövőik, de a meccs vége felé felőrültük őket, fizikálisan füléjük tudtunk kerekedni.

Milyen gondolatokkal csatlakoztál a mostani tíznapos közös gyakorláshoz? Nyilván van egyfajta részcélod.
Mindig nagy megtiszteltetés a magyar válogatott keretébe kerülni, edzésre jönni. Most az van bennem, hogy minél többet tudjak bizonyítani, amivel megalapozhatom a nyarat, a jövőt. Elszánt vagyok, minden egyes edzést nagyon várok.

Nyilván nehéz leszűrni azt, hogy mennyi esélyed van az aktuális szűkebb keretekbe bekerülni, de mégis… Milyen jelzéseket kaptok egy-egy edzés vagy meccs után?
Nehéz leszűrni, ez nyilvánvaló. Egy edzés vagy egy mérkőzés után értékelést kapunk csapatszinten, vagy egyénileg is. A hibákat felvázolják Tibiék, azokból lehet tanulni. Az, hogyha valakit játszatnak,és ha valaki sokat játszik, az nyilván egy pozitív dolog, egy pozitív visszajelzés.

Következik a Volvo Kupa, ennek szellemében is, mire számítasz?
Arra, hogy kapok majd minimum egy mérkőzést, és azon megpróbálom a maximumot nyújtani. Hárman vagyunk centerek, rajtam kívül Hárai Balázs és Bedő Krisztián és előttünk van négy meccs. A három Volvo Kupa-találkozót úgy kapjuk meg vélhetően, hogy azok után közülünk a két legjobb menjen a görögországi Világliga-meccsre. A fizikálisan és mentálisan is a legjobb kettő.

Mi a helyzet Szegeden? Úgy tűnik, talán a két hazai vereség és a mentális hullámvölgy már a múlté.
Azt gondolom, sikerült ezen túlesni. Azok olyan vereségek voltak, amelyekből lehetett tanulni. Azt is tudjuk, hogy az alapszakasznak nincs most akkora jelentősége, mint a korábbi kiírásokban. Éppen ezért a vereségeket nem kell mélyen elraktározni. Tavasszal egy másik Szegedet fogunk látni, főleg a végjátékban.

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás