Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója szerint a 2013-ban megszerzett 10 „olimpiai aranyérem” a magyar sport erejét mutatja.

„A birkózók, a kajak-kenuzók, az úszók és a vízilabdázók mellett a 2013-as jó bizonyítvány kialakításához a cselgáncsozók, valamint az öttusázók is hozzájárultak, és ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy olimpiai győzteseink közül világbajnoki második helyezettként a kalapácsvető Pars Krisztián, bronzérmesként pedig a kardozó Szilágyi Áron is feljutott a dobogóra, csak azt mondhatom, hogy a magyar sport továbbra is jó erőben van és tartja a kiváló formáját” – jelentette ki Fábián László.

Fábián László és Drávucz Rita, az Eb egyik arca (Fotó: Szaka József)

A magunk mögött hagyott esztendő mérföldköves eseményeként a MOB sportigazgatója az átfogó sportágfejlesztési programok beindulásáról és azok milliárdos nagyságrendű állami finanszírozásáról tett említést.

„A társasági adóból részesülő öt látványsporton kívül 2014-ben további 16 sportág részesül összesen 11 milliárdos támogatásban, de ez még csak a kezdet, hiszen a kedvezményezettek említett köre 2020-ig százharmincöt milliárd forinthoz jut, amely jelentős infrastrukturális fejlesztéseket – építéseket, felújításokat és modernizációt – tesz lehetővé. A Dunavarsányi edzőtáborban jelentősen bővül a szálláshelyek száma, a már „elfelejtett” mátraházi edzőközpont megújulva ismét a magyar sportot szolgálja majd, Tatán pedig a folyamatos fejlesztések keretei között új edzőcsarnokot adnak át még az idén, amely a játéksportok otthona lesz. A sportlövők nagy családjának és velük együtt az íjászoknak már nem kell sokáig várniuk a Fehér úti bázis rekonstrukciójának befejeződésére, és mint volt „felhasználó”, örömmel említhetem, hogy 2015 első félévéig megszépül és ki is bővül a Nemzeti Lovarda, a jó öreg Tattersall, a magyar lovassport 1857-ban átadott neves létesítménye.”

Amár említett 16 nagyobb sportág, mellett 16 kisebb is támogatásban részesül, mint például 50 millióval a síelők és 15-tel a golfozók, utóbbiak a Rio de Janeirói szereplés kivívásának reményében is.

„Az olimpiai eredményességünk fenntartása csak az egyik nagy cél. Ugyanilyen fontosnak tartjuk azt is, hogy a kisgyermekek már óvodás korukban ismerkedjenek meg a rendszeres testedzéssel, tapasztalják meg a sport egyszerűbb elemeit és formáit, hogy aztán később kedvük és tehetségük szerint sportágat is válasszanak maguknak. Minél több a lehetőség a sportolásra, minél nagyobb a választék és vonzóbb a kínálat, annál nagyobb lehet az esély a fejlesztési projektek megvalósulására és átütő sikerére. Az úszók a minden gyerek tanuljon meg úszni országos kezdeményezésükkel jutnak látványosan előbbre, az atléták a kölyökprogramjuk sikeréért dolgoznak, a cselgáncsozók az ország minden járásában egy-egy judo-terem kialakítását tervezik, a tornászok az átfogó nemzeti programjukkal az iskolákban akarnak csatát nyerni, és még sorolhatnám a sikerre számító fejlesztési programokat. A sok jó elképzelés nyomán nagy versenyfutás kialakulására lehet számítani a gyerekek megnyeréséért a támogatásnak köszönhetően mind jobb lehetőségeket kínáló sportágak között.”

Sok gyerek – és szülő – tetszését nyerhetik el az elkövetkezendő évek hazai rendezésű nemzetközi versenyei is, annak köszönhetően, hogy azok egy-egy sportág legnagyobbjait hozzák el Magyarországra, világnagyságokat, igazi példaképeket. Tavaly a birkózok, a vívók és a cselgáncsozók lehettek házigazdák, idén a műkorcsolyázók, a vízilabdázók, a női kézilabdázók és a koronglövők lépnek a nyomdokukba.
Szalay Péter írása