Ritkán látható, hogy egy ekkora téttel bíró meccsen egy csapat így elkapja a fonalat, mint az A-Hid VasasPlaket az Euro Kupa döntőjének visszavágóján a Savona ellen. Bár óriási volt a nyomás a játékosokon, hiszen 21 év után „kellett” trófeát nyerniük, ráadásul zsúfolásig telt lelátók előtt – ők ehhez képest gyakorlatilag a meccs első percétől kezdve szárnyaltak.

Fotó: MVLSZ/Derencsényi István

Egy kiesőjelölt ellen sem „szokás” 15/12-es előnymutatót produkálni egy mezei bajnokin, avagy egy fórmegjátszásba könnyű belehibázni, mert elég egy gyengébb passz, egy váratlan védőmozdulat, egy nem teljesen jó ütemű lövés, és máris vége. Ehhez képest a Vasas egészen elképesztő hatékonysággal gyártotta sorozatban a gólokat, ráadásul az első negyedben ötből négyszer a fától fejezték be a megjátszást az angyalföldiek, márpedig – ahogy azt Konarik Ákos is hangsúlyozta (lásd alább) – igazán a falból szerzett előnygólok tudják teljesen padlóra küldeni az ellenfelet. A Savona oda is került nyolc perc alatt, és már nem is állt fel többet.

A 15-7-es diadalt követően – mellyel a Vasas a dicső múltban szerzett két BEK- és három KEK-diadal után első ízben az Euro Kupát is elhódította – a főszereplőket kérdeztük, leginkább arról, miként sikerült a szezon legfontosabb meccsén a legjobb formájukat hozni.

Slobodan Nikic vezetőedző:
„Nagyon örülök, hogy a legjobb meccset akkor játszottuk a szezonban, amikor a legfontosabb volt. Savonában nem vízilabdáztunk jól, most viszont nagyon büszke vagyok a srácokra, remekül felkészültünk és nagyon jól kezdtük a meccset. Könnyű játszani, amikor ennyi szurkoló van kint, ez egy teljesen más világ. Tudjuk, mennyire fontos volt a klubnak és a rajongóknak, hogy húsz év után újra kupagyőzelmet ünnepelhetünk – remélem, jönnek majd az elődöntőre is, meg jövőre is, amikor megpróbálunk itthon is döntőbe jutni, és megnyerni a magyar bajnokságot. Nekem is nagyon fontos volt ez a siker személy szerint, még nem vagyok rutinos edző, ez volt az első döntőm, de azt hiszem, jól sikerült, remélem, lesz még több is azért.”

Bátori Bence csapatkapitány
„Az idei legjobbunkat most sikerült kihozni magunkból. Volt egy teljes hetünk felkészülni, a hangulatra is, mert akarva-akaratlanul is hallottuk, milyen ütemben fogynak a jegyek. Nagyon örülök, hogy így reagáltunk rá, minket feldobott ez a hangulat, extázisban játszottunk végig, a Savona lefagyott teljesen, ezt az elején ki tudtuk használni, és akkora lett a különbség, hogy nem tudtak visszajönni a meccsbe. Ennyire egyben voltunk, ennyire készültünk – arra nyilván nem, hogy ennyire jól sikerül, de hát ma így jött ki...”

Erdélyi Balázs
„Személy szerint azért hozzá tudnék szokni ehhez, hogy a legjobbat a legfontosabb mérkőzésen hozzuk ki magunkból, hogy így tudunk elkezdeni egy ennyire fontos mérkőzést. A kinti találkozó egy kissé csalóka volt, vezettek kettővel, 7-5-nél támadtak a háromgólos előnyért, kissé aggasztó lehetett ezt kívülről nézni, meg azért belülről is, ettől függetlenül egyértelműen éreztük – és erről beszéltünk végig az elmúlt héten is –, hogy jobbak vagyunk, mint a Savona. Miután a Szolnok ellen jól játszottunk, megvolt a kellő önbizalmunk. Aminek kifejezetten örülök, hogy az elején az emberelőnyös szituációkat ennyire jól oldottuk meg. Kicsit másképp játszottuk meg, mint az előző mérkőzéseken – rajtuk pedig látszott, hogy meglepődtek, mert egyáltalán nem azt csináltuk, amit az előző mérkőzésen, amire egyébként ők nagyon jól felkészültek. Minden nagyon jól sült, sorra lőttük a gólokat a fától, átlövésből, úgy gondolom, ez volt a kulcsa a meccsnek. Nagyon készültünk az előnyös-hátrányos szituációkra, hiszen kint húsz környékén kaptunk és ők is közel a húszhoz, azaz tudtuk, hogy ez nagyon fontos része lesz a mai döntőnek. Az ünneplés közepén kérdeztem Simon Rolitól, hogy is kell itt ünnepelni, mert az elmúlt években az ilyen végjátékok után nem igazán volt jó a szám íze... de meg lehet ezt szokni, és sokkal jobb érzés, mint egy döntő után elkullogni az uszodából. Külön kiemelném, hogy nem egy-két ember lőtt sok gólt, hanem többen is egyet-kettőt, ami mutatja, hogy csapatként tudtunk jól funkcionálni, ami számomra mindig a legfontosabb.”

Konarik Ákos
„Kint nem ment jól az előnymegjátszás, most viszont igen, olyannyira, hogy ilyen százalékok mellett nem sok edző mondaná azt, hogy túlzásba kellene vinni a fórok gyakorlását... Ami fontos volt, hogy nagyon sok jó ’fás’ passzt tudtunk adni, márpedig a fától lőtt gólok különösen demoralizálóak. Ha kintről bemegy egy-két lövés, az sem kellemes, de ha a fától lövik be, ráadásul ennyiszer, az nagyon fájdalmas, és hát fájt is nekik, ez elég egyértelműen látszott. Ha meg tudnám mondani, ma mitől működött ennyire jól, akkor valószínűleg már edzősködnék. Ma egy teljesen más arcunkat mutattuk, olyan hangulatot éreztem a csapatban, az edzéseken különösen a hét második felében, hogy az predesztinált minket erre a jó játékra. Nekem személy szerint különleges ez a győzelem, hiszen én itt nevelkedtem a Vasasban, hét-nyolcéves korom óta éltem az életem a Csasziban és a Komjádiban, nagyon sok az ismerős arc a szurkolók között is, hiszen kissrácként együtt szurkoltam velük a nagy Vasasnak, úgyhogy ez az aranyérem nagyon magas polcra kerül.”