Az erőviszonyok alapján várható volt, hogy a Dunaújváros két vereséggel zárja az amúgy is csodaszámba menő BL-menetelést - „sajnos", a Mataró után az Orizzonte is véresen komolyan vette a fiatalok elleni mérkőzést, és nemigen adott esélyt a bronzmeccsen. A serleget a Sabadell szerezte meg, miután a döntőben 9-8-ra győzte le a spanyol házidöntőben a szívósan küzdő Matarót.

Fotók: Derencsényi István/MVLSZ

A dunaújvárosiak hősies menetelésének „hajnalán" sikerült egy döntetlent kipréselni a rekorder, 8-szoros BL- (BEK, Euroliga-) győztes Orizzonte ellenében, nem utolsósorban annak a vaskos meglepetésnek hála kötött ki végül a négyes döntőben a csapat. Más kérdés, hogy Mihók Attila finoman jelezte: egyértelműnek hatott, hogy eleinte nem igazán vették komolyan az olaszok az újvárosi fiatalokat, s mire észbe kaptak, már csak egy pontot tudtak kibrusztolni. „Most garantáltan odafigyelnek majd az elejétől" - jelezte mintegy előre a mester, mi várható.
 
Igaza lett, mi tagadás.
 
Ellentétben az amúgy nehezebbnek vélt Mataró elleni elődöntővel, itt kevesebb mint három perc alatt előállt az 1-3-as eredmény, sőt, még a negyed felénél sem jártunk, amikor 1-4 állt a táblán. Sajnos, egy jó ejtéssel, egy szép csavarással, aztán két belőtt emberelőnnyel négy egymást követő támadásból viharzott el az Orizzonte - a mi oldalunkon csak Garda Kriszta ötméterese akadt be. Bár aztán néhány támadást sikerült kibekkelni, a harmadik hátrányban sem tudtunk komolyabb fennakadást okozni, ugyanakkor nálunk az első előny két lövéssel, mégis komolyabb veszély nélkül múlt el - így nyolc perc után 1-5 meredt ránk vissza az eredményjelzőről.
 

A második rész is egy zónán át érkező és a hálóban landoló labdával indult, Claudia Marletta szerezte - Laura Aarts kevésbé „takart" a péntek estéhez képest, és a blokkok sem voltak annyira a helyükön. Garda azért pattintott egy finomat a második fórunkban, majd besimította a következő büntetőt is, úgyhogy picit jobban festett megint az állás (3-6). Egy gyors gólváltás után - nálunk Horváth Brigi suhintott egyet fórban - sajnos megint beakadt két távoli, azaz újfent öttel ment az Orizzonte. Igaz, legalább Garda beverte a negyedik gólját is, újfent előnyből, de csak 4-4-re tudtuk kihozni ezt a játékrészt, azaz félidőben továbbra is négy volt közte (5-9).
 
Hogy halovány esélyünk legyen, ahhoz azért az előnyöket be kellett volna lődözni a folytatásban is, ám a harmadik rész elején kettő is elment, igaz, közte egy jó blokkal egy hátrány során legalább nem nőtt a különbség. Aztán egy páros utáni kiállításnál az elvben könnyebb öt a négyből hozhattuk volna közelebb magunkat, de a kissé elhamarkodott lövés elhalt a blokkon. Jött hamarosan egy negyedik fór is, ez már időkérés után, de ez a figura sem ment, Garda pedig nem tudta hátulról megmenteni a helyzetet. És hát addig játszottunk a tűzzel, míg végül Valeria Palmieri viszonylag szép megjátszás után közelről húzhatott hat az öt ellen (5-10) - mivel ekkor már csupán két perc maradt az utolsóelőtti negyedből, reményeink erősen porladóban voltak. Aztán a taljánok bemutatták azt is, hogy fest egy jobb öt a négy elleni megjátszás, azaz ez a játékrész 0-2-vel (és 5/0-ás előnymutatóval...) ment el, és 5-11-nél egyértelmű volt, hogy ez a meccs már nemigen hozható vissza.
 
A negyedik elején elment egymás után a hatodik fór is - az olaszoké blokkal együtt pörgött be, kábé ilyen volt az egész délután... Amúgy náluk ekkor már a hetedik játékos lőtt gólt, nálunk csak Garda és Horváth tudott betalálni a negyedik rész közepéig - akkor végre a decemberi meccs hőse, az akkor ötöt szerző Dobi Lili is összegereblyézett egyet, bár inkább dühből, elvégre emberelőnyben szabaddobásból engedte el a labdát. Nem sokkal később Mahieu Geraldine pakolt be egy egypasszos fórt (7-12), avagy az azért egyértelmű volt, hogy a lányok küzdenek végig. A végén még Dobi lőtt egy szépet egy újabb fórból, azaz bár egyértelmű volt a vereség, mégsem drámai - a pénteki 9-12 után ezúttal 8-12 lett a vége; őszintén szólva, azért ez számított papírformának.

A BL-t a Sabadell nyerte, miután a döntőben 6-2-re, 7-3-ra, 8-5-re is vezetett, és a végén ugyan izgulnia kellett a szívósan küzdő Mataro ellen, de végül 9-8-ra győzött. Az ezüstérmes csapatban Keszthelyi Rita teljesítményét nem érhette kritika, nem rajta múlt csapata veresége, hiszen a két remek akciógólja mellett határozott védekezéssel, blokkok sokaságával jelezte klasszisát.

 

Női Bajnokok Ligája Final Four
A 3. helyért
Dunaújvárosi Főiskola VE - Ekipe Orizzonte (olasz) 8-12 (1-5, 4-4, 0-2, 3-1)
Gólszerzők: Garda 4, Dobi 2, Horváth B., Mahieu, ill. Palmieri 3, Halligan 2, Gant 2, Marletta 2, Gagliardi, Williams, Leone
 
Döntő
Assolim CN Mataro (spanyol) - Astralpool Sabadell (spanyol) 8-9 (1-1, 1-4, 2-2, 4-2)
Gólszerzők: van de Kraats 2, Keszthelyi 2, Cambray 2, Avegno, L. Espar, ill. Forca 3, M. Ortiz, van der Sloot, Steffens, Ruiz, Garcia, Perez