A dél-kelet ázsiai ország női válogatottjának szövetségi kapitányaként dolgozik Regős Áron, most arra kértük, foglalja össze eddigi tapasztalatait.

A korábbi junior világ- és Európa-bajnok, 20-szoros felnőttválogatott játékos a III. kerületi TVE utánpótláscsapatainál edzősködött a legutóbbi időkben, de nemrég váltott, és azt mondja, egyáltalán nem bánta meg, hogy belevágott ebbe a kalandba.

Most azon dolgozik, hogy Indonézia női válogatottját sikerre vezesse a Dél-kelet Ázsiai Játékokon.

„Egy személyes ajánlás útján elég hamar közvetlen kapcsolatba kerültem az indonéz féllel, ami után lényegében egy szokványos állásinterjú vette kezdetét" - emlékezik vissza a magyar edzők számára viszont nem szokványos történet elejére Regős Áron. - Beadtam az önéletrajzomat, lefolytattunk három-négy online beszélgetést, ami után engem szerettek volna megbízni a feladattal. Úgy gondolom, azon kívül, hogy számomra nagyon megtisztelő a felkérés, a magyar vízilabda számára is elismerés az, hogy engem választottak, kifejezetten magyar szakembert kerestek. Jól döntöttem, amikor ezt a munkát elvállaltam, mondom ezt annak ellenére, hogy a III. kerületben dolgoztam ekkor, és jól is éreztem magam. Nekik ismételten nagyon köszönöm, hogy rendkívül korrekten, megértően álltak ehhez a felkéréshez. Szövetségi kapitánynak lenni hatalmas megtiszteltetés és elismerés."

A cél nem más, mint megnyerni vagy második helyezést elérni a Kambodzsában rendezendő Southeast Asian Games vízilabdatornáján, a Dél-Kelet Ázsiai Játékokról így lehet kijutni a szeptemberi Ázsia Játékokra.

„Indonézia még soha nem tudta megnyerni a Dél-Kelet Ázsiai Játékokat, azon dolgozom, dolgozunk közösen, hogy ez első ízben nekem és a csapatomnak sikerülhessen, minden tudásommal és idegszálammal erre koncentrálok. Hatalmas siker lenne ez a csapat és az én számomra is. Sok a munka, ez nem kérdés, sokat dolgozunk. Minden reggel 8-tól 9:45-ig kondi van, majd 10-től 12-ig víz, este 6-tól 8-ig tart az edzés, mindez hétfőtől péntekig. A köztes pihenőidőmben meccseket nézek, elemzek, edzésterveken gondolkodom, hogy miképp tudnám őket minél hatékonyabban fejleszteni. Szóval nem unatkozom, mindig van mit csinálni" - mondja Regős Áron.

S hogy hogyan kell elképzelni az indonéz női válogatott és egyáltalán, a helyi vízilabda színvonalát, felkészültségét? Nos, akadtak a szakember számára váratlan fejlemények is.

„Azzal tisztában voltam, hogy Indonézia nem tartozik a vízilabda világelitjéhez, de korántsem arról van szó, hogy ne tudnának vízilabdázni. Ebből a szempontból kellemes meglepetés ért. Egészen jól képzettek, vannak kifejezetten ügyes és gyors lányok a csapatban, nincs arról szó egyáltalán, hogy esetleg az alapokról kellene kezdeni velük. A játékosok és alapvetően az indonézek is rendkívül kedvesek, barátságosak, befogadóak. A játékosokkal jól megértjük egymást, ez alapvetően egy nagyon fiatal csapat, élmény velük dolgozni. Akarnak fejlődni, tanulni és ez nagyon nagy erény, pozitívum, remélem, hogy tudtam és tudok nekik új dolgokat mutatni. Amiben picit gyengébbek, az az állóképesség, az erőnlét, a lábtempó és a taktikai felkészültség. Ez mind fejleszthető, ezeken sokat is dolgozunk az itteni edzőkollégákkal. Rendkívül alázatosak, fegyelmezettek a lányok, zokszó nélkül csinálnak mindent, pedig komoly, erős edzéseket kapnak. A labdatechnikájuk is egész jó, jól és pontosan passzolnak, és van három-négy egészen jó lövőnk is. Két-három lány szerintem meg tudná állni a helyét a magyar női bajnokságban is, az alsóbb helyezésű csapatokban."

Regős Áron elárulta, a helyiek nagyjából képben vannak az európai vízilabdával, pontosan tudják, hogy a magyar póló a világ legszűkebb elitjéhez tartozik és azt is, hogy női vonalon az amerikaiak mellett a spanyol, az orosz, az olasz és a görög válogatott emelkedik még ki.

„Sokat szoktam mesélni nekik a magyar vízilabdáról, mert érdeklődőek, ez nagyon megtisztelő. A módszereimnek örülnek, sok új dolgot tudtam nekik mutatni erőnléti, szárazföldi, vízi edzésekben is, valamint taktikai értelemben is. Igyekeznek tényleg mindent úgy csinálni, ahogy azt elvárom, kérem tőlük".

Nagy kérdés, milyen az edzéseken és az uszodán túli élet a távoli országban.

„Az élet más területén akad egy-két furcsaság, például az, hogy mindig meleg van, nagyon magas a páratartalom. Jakartában komoly, szinte állandó dugók vannak a városban, annak ellenére, hogy bizonyos napokon csak bizonyos rendszámú autók közlekedhetnek. Járdák nem nagyon vannak, nagyok a távolságok, és én ennyi motort, robogót egy helyen még életemben nem láttam, ez nagyon kemény tapasztalás. Jakarta bizonyos részeit már felfedeztem, igazi metropoliszról van szó., 12 millió ember lakja. Rengeteg bevásárlóközpont található a városban egyébként. Várnak még rám felfedezendő helyek, amiket meg is fogok tekinteni szép sorjában. Tervezem, hogy Balira is ellátogatok, a vulkánokra is kíváncsi vagyok, ahogyan ellátogatok majd Bandungba is, ami az itteniek kedvelt hétvégi kiránduló-, és nyaralóhelye. Mindezeket a túrákat majd a párommal teljesítjük, ha itt lesz velem" - mondta megkeresésünkre Regős Áron, aki szerint a vízilabdában eddig talán fehér foltnak számító ázsiai országok nagyon komoly lépéseket tesznek annak érdekében, hogy meghonosítsák a sportágat.

A Dél-kelet Ázsiai Játékokat majd május 5. és 17. között rendezik a kambodzsai Phnom Penhben.