Nem is az az ijedős típus persze: a Ferencváros 28 éves kapusa főszerepbe került a férfiválogatott idei első összetartásán, és klubjában is meghatározó feladatok várnak rá a következő időszakban, Vogel Soma sérülése nyomán is.

Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Az az ökölbe szorított kéz Szakonyi Dánieltől még előttünk van az előző év végéről: a Jug Dubrovnik elleni BL-meccsen remekelt a Ferencváros kapusa (ötméterest is védett, rögvest a találkozó elején), tette mindezt már Magyar Kupa-győztesként. Jól sikerült az év vége tehát a számára, a pihenő után pedig át kell(ett) menteni ezt a formát az új év első napjaira és feladataira is.

Történetesen a felnőttválogatott első, már a párizsi olimpia jegyében vezényelt edzéseire.

- A kupagyőzelem rendkívül jót tett nekem, az önbizalom tekintetében éppúgy, mint a játék minden területén és azon kívül is - fogalmazott Szakonyi Dániel a válogatott szerdai sajtónyilvános edzése után (ahol egyébként csak úszópenzumot teljesített). - Ebből kiindulva hatalmas tettvággyal és a már említett önbizalommal érkeztem az összetartására. Egy minimális sérülés miatt az OSC elleni meccset kihagytam, de azért ott voltam a vízben.

Még jó, nem lenne szerencsés, ha te is kiesnél a kapuból...
Köszönöm, azért jól vagyok, és jól leszek, ahogyan Soma is előbb-utóbb hadra fogható lesz, reméljük, mihamarabb felépül. Egyébként régen voltam válogatott körülmények között...

... mikor is?
A közvetlen világbajnoki felkészülés során, akkor még Märcz Tamás irányításával volt szerencsém a Szigeten edzeni a többiekkel. Nagyon most sem kellett bemutatkoznom senkinek, hiszen ismerjük egymást jó régóta, a korosztályommal is egyre többet találkozom errefelé. Szeretnék megfelelni saját magamnak és a saját elvárásaimnak ezeken az edzéseken, számomra ez egyébként a legfontosabb. Persze a stáb elvárásait is teljesíteném, rá szeretnék szolgálni a bizalomra.

Mit gondolsz, mennyire viseled majd jól azt a terhet, hogy most Soma kiesése nyomán rád nagyobb feladatok várnak a Ferencvárosban?
Friss ez a szembesülés, de nagyon nincs idő megijedni, vagy agyalni azon, mi lesz, ha... Nem szabad ezeken a dolgokon gondolkodni, csak előre kell nézni. Az a szerencsés helyzet áll fenn a Fradinál, hogy mindig erős ellenfelekkel találkozunk a hazai és a nemzetközi porondon is. Nagyon jó csapat a miénk, pont annyira jó, hogy ha egy ember kiesik, be tudjuk tölteni a hiányát és igazi csapatként tudunk tovább menni előre. Talán ez adja leginkább a Fradi erejét. Hosszú a kispadunk annyira, hogy az ilyen sérülések sem akadályoznak meg minket semmiben.

Egyébként sem tűnsz ijedős típusnak.
Szerintem sem, de hogy nem vagyok az, azt a játékommal szeretném bebizonyítani.

Milyen volt az összetartás, mennyire érzed a kémiát a csapaton belül?
Magát a csapategységet jónak érzem. Az, hogy sok a hasonló korosztályú játékos, ad egy előnyt, mindez meg van spékelve néhány nagyon fiatal és pár idősebb játékossal, szerintem ez tökéletes egyensúlyban lesz akkor, amikor a tényleges mérkőzések elé nézünk. Sok van bennünk, de van még hova fejlődni, és kíváncsian várom, hogy végül hova fogunk eljutni.

De előbb még klubfeladatok...
Berlinbe utazunk a Fradival, és valamikor szerda este egy BL-meccsen próbálhatjuk ki magunkat, hogy aztán az UVSE ellen játsszunk a hazai bajnokságban. A BL nyilván egy magasabb lépcsőfoknak számít, és a Jug Dubrovnik elleni hazai győzelmünknek akkor lesz igazán értelme, ha a következő hozható meccseinket is megnyerjük. A Spandau otthonába - ki merem jelenteni - nyerni megyünk, még ha veszélyes csapat is. Valamilyen úton-módon az OSC-t is megviccelték, de velünk ez nem fordulhat elő.