Kilencrészes sorozatunkban az év kiemelkedő válogatott sikerekre igyekszünk visszaemlékezni - a sort a november 6-án Világliga-ezüstérmet szerző női válogatott tenerifei menetelésével zárjuk, amely után egyértelmű lehet a kijelentés: tényleg bitang jó csapatunk van!

„Huh, nagyon jó csapat a magyar! Adam Krikorian nem csak a jelenbe, a jövőbe is látott. Nem kellett ugyanis sokáig várni egy újabb randevúra - no, de ez már egy másik, hasonlóan emlékezetes történet lesz..." - zártuk az esztendők fénypontjait átölelő sorozatunk első részét ekképpen, amelyben női válogatottunk csodálatos világbajnoki szereplését igyekeztünk felidézni, s amelyben az amerikaiak szövetségi kapitányát idéztük.
 
Nos, valóban nem kellett sokáig várni az újabb randevúra, hiszen a budapesti világbajnoki döntő visszavágójára a spanyolországi Tenerifén került sor, méghozzá a Világliga Szuperdöntőjének az elődöntőjében.
 
No, de addig is történt egy, s más. Bíró Attila csapata a spliti Európa-bajnokságon legnagyobb ászát, csapatkapitányát, Keszthelyi-Nagy Ritát pihentetve az 5. helyen végzett, hogy aztán október végén újfent együtt készüljön. „Azt mondtam a lányoknak, hogy kis kavicsokért nem indítjuk be a betonkeverőt. Keszthelyi Rita visszatérésével nyilvánvalóan sokat erősödtünk az Eb-csapathoz képest, a tervünk egyértelmű: jelezni ismét az ellenfeleinknek, hogy komolyan kell velünk számolni. Olyan játékot várok a csapattól, amellyel bizonyítjuk, hogy a jövő évi világbajnokságon az olimpiai kvalifikációt jó eséllyel megszerző együttes vagyunk. Jó évzáróban bízunk" - fogalmazott a szakember, majd elmondta, a vb-keretre épül ez a válogatott, csupán Gangl Edina és Rybanska Natasa nem lesz ott a budapesti csapatból a keretben. Felszabadult, és szerencsére a betegségektől sem meggyötört válogatott áll a rendelkezésére - ez utóbbi tekintetben is más most az alaphelyzet, mint Splitben, az Európa-bajnokságon. Fontos volt, hogy az Eb-hez képest visszatért Keszthelyi, illetve, hogy a fiataloknak megnyílt a lehetőség a bizonyításra, a hosszabb távú célok szellemében ugyanis ezúttal Neszmély Boglárka, Baksa Vanda, Hajdú Kata és Pőcze Panna kapott lehetőséget.
 
Avagy a Magyari Alda, Neszmély Boglárka (kapusok); Baksa Vanda, Faragó Kamilla, Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Hajdú Kata, Keszthelyi-Nagy Rita, Leimeter Dóra, Mahieu Geraldine, Máté Zsuzsanna, Parkes Rebecca, Pőcze Panna, Szilágyi Dorottya, Vályi Vanda alkotta keret igyekezett Tenerifén bizonyítani a válogatott erejét.
 

Az első találkozót a lebonyolítás (két négyes csoport, elődöntő, finálé) végett máris afféle negyeddöntőnek titulálták - ennek megfelelően hatalmas volt a csata az ausztrálokkal. Az eleje rendben volt (4-2-re vezettünk), a közepe a riválisnak sikerült jobban (4-5), az 5-5-ről induló végjátékot azonban egyértelműen a mieink dominálták. Remek fórmegjátszás végén Parkes Rebecca talált be, majd jó védekezést meglovagolva Máté Zsuzsanna lőtt bombagólt. Labdalopás (Vályi Vanda) után kettő az egyes lefordulást fejezett be pontosan a Keszthelyi Rita-Gurisatti Gréta páros, 8-5-re vezettünk. Ausztrál gólra Mahieu Geraldine szerzett büntetőt, amelyet a mérkőzés legjobbjának joggal megválasztott Keszthelyi lőtt be - kézben tartotta a válogatott a partit, amelyen a 16 esztendős Hajdú Kata személyében újoncot is avattunk.
 
A 9-7-es győzelem után belefért a másnapi 11-15 a hazaiak ellen, különösen úgy, hogy a fiatalok életjelet adtak magukról, többen is bizonyítottak a szakmai stábnak, azaz a pozitívum megvolt ebben a meccsben is. Az Új-Zéland elleni 25-9 bemelegítésnek pont megfelelt az elődöntőre - és ezzel el is jutottunk a fentebb citált vb-döntő kvázi visszavágójához.
 

Ami visszavágás lett a javából! Igaz ugyan, hogy nem volt teljes a kerete az amerikaiaknak (sem), ugyanakkor pontosan tudjuk, az a merítési lehetőség, amellyel Krikorian mester rendelkezik, minden világversenyen a legfőbb esélyessé teszi a csapatukat. A küzdelmes partin szívósan küzdött válogatottunk, 7-5-ös hátrányban is kapart, ment előre, és Szilágyi Dorottya vezérletével előbb utolérte, majd be is előzte ellenfelét! Avagy Hajdú Kata második gólja (!), majd egy remek fórmegjátszás után 10-8-as volt az előny! Ebből egyet meg is tartott aztán a csapat.
 
„Túl vagyunk a világbajnokon, jöhet az Európa-bajnok" - kezdte ezzel a komoly felütéssel értékelését Bíró Attila, aki komoly tettet ért el csapatával, hiszen az Egyesült Államok válogatottját egyenes kieséses FINA top-eseményen utoljára 2013-ban győzték le - a barcelonai vb-negyeddöntőben Spanyolország tette. A szakember sokatmondóan erre így reagált: „Ez is bizonyítja az ellenfél elképesztő erejét, valamint a mi csapatunk fejlődését. A legfontosabb számomra, ami a mentális felkészítés során rendre előtérbe kerül: kezdenek sokan felnőtté válni a csapatból. Ez azt jelenti, hogy a felelősségvállalás súlya nem nyomasztja őket, egy rossz lövés, rossz passz, egy hiba nem veszi el a játékkedvet, képesek felvállalni azt a felelősséget, amely nélkül nem lenne látható a fejlődési ív. Annyira gyors és hullámzó a játék mindkét oldalon, hogy nincs idő a hibákon rágódni, menni kell ugyanazzal a bátorsággal tovább, túl kell lépni mindenen. Felelősségvállalás nélkül ugyanis nincs felnőtté válás. Csodálatos azt is látni, hogy ezt a szemléletet a keret fiataljai, így például a tizenhat esztendős Hajdú Kata is képes magának vallani - két rontott lövés után ugyanúgy beleállt a harmadikba, és rendkívül fontos gólt szerzett. De említhetem a hasznosan játszó Pőcze Pannát, miként az egész csapatot, Faragó Kamilától kezdve Magyari Aldáig, Vályi Vandától Gurisatti Grétáig, vagy kiemelhetem Máté Zsuzsannát, aki a védekezés mellett a támadásban is bizonyít, minden meccsen gólérzékeny. Jó látni ezeket a pozitív jeleket! Náluk és nálunk is hiányzott pár játékos a világbajnoki csapatból, igazi ki-ki meccs volt ez is, amelyben ezúttal acélosabbak voltunk a végén, semmi sem tudott bennünket megtörni. A betonkeverő működik... Reméljük, a fináléban sem lesz másként, amelyben talán még nehezebb dolgunk lesz - a spanyolok ellen más miatt nehéz egy mérkőzés. Remélem, jobban védekezünk majd ellenük, mint a csoportmeccsen, feltett szándékunk, hogy elkapjuk őket is!"
 

A finálé? Emlékezetes volt, annyi szent...
 
Az első félidőben kimondottan jól működött a védekezés. Kapott ugyan hat gólt a csapat, de emellett jól mozgott emberhátrányban, blokkok is keserítették a spanyolok dolgát, és a centereik sem fickándozhattak annyira. Nálunk támadásban a 20 esztendős Pőcze Panna lépett elő főszereplővé, három csodás góllal igazolta a szakmai stáb döntését. Parkes Rebecca hozta a szokásos nívót, Keszthelyi Rita nemkülönben. Az eredmény váltakozó volt: mi 1-0-ra 3-2-ra és 5-4-re vezettünk, a hazaiak 2-1-nél, 4-3-nál és 6-5-nél álltak jobban - így a 6-6-os részeredmény voltaképpen igazságos volt mondható.
 
Fordulás után az ő „Pőcze Pannájuk", González villant harmadszor, majd egymás mellett haladtak a felek - így 9-9-cel értek a záró. Ebben - miként várható volt - még keményebb lett a küzdelem, nem maradtak adósai egymásnak a játékosok... A megítélt kontrák nem segítették a támadásainkat, majd Leiton ütőmozdulatát videózták a bírók. A spanyol centert teljes joggal végleg kiállították. Kiúszott, levette a sapkáját, érezte, jogos az ítélet. Öt percig így is volt, majd további tanácskozások után kiderült, Faragó Kamilla kapta a piros lapot... Maradjunk annyiban, talán még a spanyolok sem értették, mi történik...
 

Forca mindenesetre a közjáték után belőtte a fórt, jött egy Magyari Alda-védés, egy páros kiállítás - talán nem túlzás, kicsúszott a mérkőzés az amerikai, ausztrál bírókettős kezéből. Újabb, sokadik kontra érkezett válogatottunk ellen, majd egy kiállítás, és még egy Forca-gól. Az utolsó másfél percben 7 a 6 ellen játszottunk, Leimeter Dóra szépített, majd egy kivédekezett emberhátrány után az egyenlítésért indult a csapat. Bíró Attila időt kért, maradt a 7 a 6 elleni játék. Bejött! Addig-addig próbálkoztunk, amíg a végén, pont a dudaszó előtt Gurisatti Gréta egyenlített! Az őrült hajrá 10-10-es döntetlent, ötméterespárbajt ért.
 
Ebben ugyan a tizedik lövés után 8-7-re a spanyolok nyertek, mindazonáltal Bíró Attila teljesen jogosan és büszkén értékelt: „Sok dolog volt érhetetlen számomra - ami érthető volt, az a saját csapatom teljesítménye. Jól védekeztünk, nem csak a csütörtöki meccshez képest, hanem úgy általában is. Huszonnégy órán belül két ilyen meccset vívni, két ilyen eredményt elérni nem mindennapi, bátran állíthatom, parádés teljesítmény. Ahogy felépítettünk magunkat az elődöntőre és a fináléra, az önmagáért beszél. Örülök, hogy ezen a meccsen, egy döntőben is fantasztikusan játszottak olyan új játékosok, mint Pőcze Panna vagy Hajdú Kata, de rajtuk kívül is az egész tornán jónéhány kiemelkedő teljesítményt láttam. Tekintettel arra, hogy a sírból hoztuk vissza a meccset, nyilván a végeredménynek nem örülök, nagy lelkierő kellett a döntetlenhez, sajnálom, hogy az ötméteresek során ezt nem tudtuk kamatoztatni. Meg kell tanulnunk ötméterespárbajt is megnyerni, hiszen jó eséllyel a jövőben több ilyen meccsünk is lehet. Nem kérdés, ez az ezüstérem mindenképpen siker, még akkor is, ha ilyen közel voltunk az aranyéremhez."

 
Világbajnoki ezüst után tehát Világliga-ezüstöt nyert női válogatottunk, amely nem kérdés, szintet lépett két elődöntőjének a megnyerésével 2022-ben - ergo a fejlődés töretlen. A betonkeverő pedig 2023-ban is dolgozik majd becsülettel...