A 82 esztendős szentesi mesteredző vb-t és Eb-t is nyert a válogatottal, kupát a Szentes női- és férficsapatával, bajnokságot, BEK-et a hölgyekkel, legnagyobb sikerének mégiscsak azt tartja, hogy a női pólóba fektetett harca eredménnyel párosult.

Fotó: MVLSZ

„Én sem hagytam volna a helyében magam vízbe dobni, mégiscsak, na..." - reflektált humorosan dr. Tóth Gyula a szombati, Gerendás György „ülősztrájkos" performanszára utalva. Emlékezetes, az FTC-Telekom vezetőedzője nem hagyta a Komjádi medencéjébe hajítani magát, ami persze cseppet sem tompította a zöld-fehér örömmámort, a sporttörténelmi első női Fradi-trófea által okozott érzelmeket. A montreali bajnok ezzel a kupagyőzelemmel olyan eredményt ért el (kupadiadal férfi-, illetve női csapat kispadján is), amit rajta kívül csak egy kollega - az említett, 82 esztendős szentesi mesteredző.
 
„Természetesen televízión keresztül néztem a meccset, a járványok miatt már nem nagyon járok uszodába, vigyázok magamra, mégiscsak ott van többek között a hét csodálatos unoka - mesélte a szentesi urakkal 1980-ban, a hölgyekkel húsz évvel később MK-t nyert szakember, s akinek nem mellesleg lányai, Gabriella és Noémi is sikert sikerre halmoztak, utóbbi aztán már olasz színekben lett olimpiai bajnok. - Jó meccset láttam, amelynek a végén egyértelmű volt a Fradi győzelme. Eszembe jutott, igen, hogy Gerendás György is elérte azt, amit én - gratulálok neki! Már csak bajnokságot és BEK-et kell nyernie a csapattal - de természetesen ez csak vicc, nagyon más már a vízilabda. Ennek vannak jó és vannak árnyoldalai is. A mi időnkben a csapat szinte egésze saját nevelésű játékos volt, ez volt a sikerünk titka. Manapság, valljuk be, a pénzügyi szempontok is szerepet játszanak egy-egy sikerben... Mondanám, hogy régen sokkal nehezebb volt, de akkor biztos rám fogják, a vén marha mit nosztalgiázik... De mondok még valamit: van még egy érdekes párhuzam, hiszen 1980-ban azt a Honvédot vertük ki az elődöntőben, amelyben Gerendás is játszott. Mondanom sem kell, mekkora bravúr volt, és mondanom sem kell, Gyuri milyen nagy játékos volt. Pont amilyen jó edző is lett."
 

Az 1980-as szentesi MK-győztes férficsapat

Az állatorvosi diplomát is szerző, szakmájában sokat dolgozó dr. Tóth Gyula 2022-ban az Állatorvostudományi Egyetem 234. tanévét idén nyitó eseményen az egyetem Díszpolgári címét vehette át Kövér Lászlótól, a Magyar Országgyűlés elnökétől, amire természetesen joggal büszke - ami pedig a vízilabdát illeti: „Edzői pályafutásom legnagyobb sikerének azt tartom, hogy az elnökségben nyolc éven keresztül vívott harcom eredménnyel párosult, életben maradt a legnehezebb időkben is a női vízilabda. Ebben sokat segített Kiss Ottó, aki a szövetség főtitkáraként, volt játékosomként mindenben támogatott."

Mondta ezt egy olyan mester, aki tíz évig volt szövetségi kapitány, aki világbajnokságot, Európa-bajnokságot nyert a válogatottal, aki BEK-győzelemre, tíz bajnoki címre, kupasikerekre vezette a Szentest. Azért ez sok mindent elárul róla, és sok mindent a női szakág kezdeti szakaszáról.
 
A mai viszonyokkal kapcsolatban ekképpen fogalmazta meg gondolatait: „Örülök, hogy felépült egy olyan rendszer, amelyből ki-ki nőnek jó játékosok. Mihók Attila kezei alatt ügyes gyerekek szeretik meg a vízilabdát, akik aztán a klubjaikban többnyire profi körülmények között játszhatnak. Tényleg más a mai világ... A válogatottat irányító Bíró Attila nagyon jó gyerekek, szívből örülök a sikereinek - na, persze könnyű dolga van, hiszen ott van mellette egy tősgyökeres szentesi fickó, volt zseniális játékosom, az általam nagyon szeretett Tóth Laci... Ők ketten Áts Bercivel remek stábot alkotnak, jó kezekben vannak a legjobbak, fel van építve a rendszer. S hogy kiemeljek egy játékost is: Keszthelyi Rita maga a csoda, fantasztikus játékos, biztosan befért volna hozzánk is..."
 

Szívfájdalma, hogy Szentesen - ahol lakik természetesen - nincs azon a szinten a sportág sem férfi, sem női fronton, mint az ő idejében - noha „Tehetségeink biztosan vannak, láttuk a kupadöntőben is, ahol Farkas Tamara két gólt szerzett, és Dömsödi Dalma is jól játszott, csak hát nem nálunk, hanem a Fradiban ugye.... De tényleg más világ. Annak örülök, hogy Stieber Merci hihetetlen sok idő után hazatért, és itthon dolgozik. Nála alázatosabb vízilabdázót nem ismertem, biztos vagyok benne, hogy edzőként is elérheti ugyanazokat a sikereket. Aranyos volt, felhívott, beszélgettünk, nagyon szorítok neki!"