A szövetség által elindított edzőképzésre több hölgy is jelentkezett. Az ő véleményükre voltunk kíváncsiak az első félév végén.

A Magyar Vízilabda Szövetség új edzőképzését 49 hallgató kezdte el, köztük öt hölgy is. Tőlük érdeklődtünk, milyenek a benyomásaik a képzésről.

Horváth Viktória: Nagyon alapos a képzés

Az egyik legmesszebbről feljáró hallgató Horváth Viktória, aki Szombathelyről utazott fel az eddigi négy tanítási napra az edzőképzésre.

„Tízévesen kezdtem el vízilabdázni, Dunaújvárosban az ob I.-ben pólóztam, jelenleg az Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület technikai vezetője vagyok, emellett Szombathelyen kisgyerekekkel foglalkozom. Van ugyan egy OKJ-s végzettségem, de úgy gondoltam, hogy semmiképp sem árt, ha egy rangosabb képzésben részt veszek. Eredetileg többen mentünk volna a városból, de végül csak én és Stonadijov Nikola kezdtük el, ő is itt dolgozik” – mutatkozott be Horváth Viktória, aki Horkai Györggyel szoros munkakapcsolatban volt a nyáron, hiszen a junior világbajnokságot Szombathelyen rendezték meg.

„Kicsit saját gyermekemnek érzem a Savaria Kupát is, hiszen a szervezésében rendszeresen részt veszek” – tette hozzá Viktória, és azt is elmondta, nagyjából 150 gyerek pólózik a szombathelyi klubban, amely a 2000-2001-es korosztály számára rendez majd februárban egy már hagyományosnak mondható tornát, ahol horvát és olasz csapatok is részt vesznek.

Ami az edzőképzést illeti, Viktóriában a következő gondolatok fogalmazódtak meg:

„Kétéves a tanfolyam, és már az első félév után azt mondhatom, hogy nagyon alapos. Ami egy edző számára fontos és elengedhetetlen információ, azt itt biztosan megkapjuk. Van közöttünk nem egy olimpiai bajnok is, és azt látom, hogy nekik is lehetnek újdonságok a képzés alatt, így mindenkinek tud segíteni a későbbiekben.

Van, aki a tanárok közül szigorúbb, van, aki kevésbé. A vizsgákkal kapcsolatban annyi tudunk, hogy ha valakinek nem sikerül az írásbeli, akkor szóban próbálkozhat még. Nagyjából január végére véget érnek majd a számonkérések.

A legutolsó napon Horkai György tartott előadást, hasznos volt. Kásás Zoltán mindig a vízben mutatja be a gyakorlatokat. Az igazság az, hogy kevesen megyünk bele a vízbe - kétségtelen, hogy van, akitől ez nem várható el, vannak ugye idősebb hallgatók is -, de már jelezte felénk, szeretné, ha többen öltöznénk át.”

Somhegyi Noémi is képezi magát (Fotó: MTI)

Somhegyi Noémi, a bajnok ZF-Eger játékosa is beiratkozott a képzésre. Már most sokat tanult.

„Az igazság az, hogy tetszik az edzői feladat. Itt Egerben a 13-14 éveseknek szoktam edzést tartani, néha leülök a kispadra is. Azt érzem, hogy van hozzá affinitásom. Be is megyek velük a vízbe, és úgy próbálom átadni azt, amit eddig, a 11 év alatt sikerült magamba szívnom” – mondta a nemrég Brazíliában, a helyi bajnokságban is részt vevő Noémi.

Ami pedig a képzés eddigi szakaszát illeti.

„Mivel nem tudtam eddig, milyen is valójában egy edzőképzés, nem voltak elvárásaim. Most azt mondhatom: nagyon jó, nagyon profi az egész. Az elméleti résznél fontos és pozitív, hogy a tanárok érthetően adnak elő, el tudják magyarázni, amiről szó van. A szakmai és gyakorlati oktatás szintén nagyon pozitív benyomásokat adott.

Katics László a konditeremben mutatott olyan gyakorlatokat, amiket eddig nem is ismertem, és hát Kásás Zoltán is olyan szakember, akitől csak tanulni lehet. Mint minden lány, én is bemegyek a vízbe, így sokkal könnyebb megérteni a mozdulatokat. Azt mondhatom, már most nagyon sokat tanultam, pedig még csak egy féléven vagyunk túl” – tette hozzá a centerként játszó pólós, aki szintén tart egy kicsit az elméleti vizsgáktól.

Erdélyi Annamária: Az alapoknál jó, ha ott vannak a nők

A Honvéd utánpótlásában dolgozó Erdélyi Annamária 18 évig pólózott, abban az időben, amikor még nem volt ifi és felnőtt bajnokság között különbség, merthogy csak egy osztály volt. 2005-ben Merész András és Kemény Ferenc kérte fel, hogy az ifiválogatottnál Valkai Ferenc munkáját segítse. Egy ideig úszóedzőként is dolgozott, de már jó ideje csak a póló a mindene.

„Engem a Honvéd elnöke kért fel arra, hogy végezzem el az edzőképzést, és örömmel teszem. Annak ellenére, hogy már megvan a középfokú edzőim, és a mostani tanárok majd’ mindegyike már tanított. Teljesen az alapokig megyünk vissza a képzés ideje alatt, és ez a lehető legjobb forgatókönyv. A vízilabda igenis sokat változik, és ehhez alkalmazkodni kell, hiába vagyunk a vízilabda császárai. Ránk fér a megújulás. Ezen a képzésen olyan dolgokat is megtanulunk, amit a TF-en nem biztos, hogy megmutatnak. Nagyon részletesen, teljesen a kezdetekig megy vissza a képzés, szakmailag a maximumot nyújtja azoknak az olimpiai bajnokoknak is, aki köztünk vannak.

Összességében pedig azt gondolom, hogy a gyerekek mellé, a legkisebbekhez alapvetően hölgyek valók. Egy nő lelkileg jobban tud hatni egy kisgyerekre, nem véletlen, hogy a legtöbb egyesületnél nők dolgoznak a kicsikkel. Persze, amennyire ez a helyzet megkívánja, keménynek is kell lenni a kicsikkel, de ez a fajta keménység más, mint ami később jelentkezik. A szakmai fejlődésemet maximálisan segíti az edzőképzés, elégedett vagyok az eddigiekkel.”